Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

A vecsernyét Papp Tibor főhelynök vezette, a lítiát (kenyéráldást) Ábel püspök végezte, az utrenye imádságainak vezetője Polyák Imre volt. A szertartásokon jelen voltak a szemináriumi elöljárók és azok a fiatalok, akik három és fél napos felvételi vizsgájukat kezdték meg a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe.

A felvételi eljárás itt több egy vizsgafeladat kitöltésénél. Az eljárás hossza és felépítése biztosítja, hogy a felvételiztetők minél több oldalról megismerhessék a jelentkezőket, hogy minél komplexebb képet kaphassanak személyiségükről. Így az orvosi vizsgálat mellett pszichológus is beszélget a jelentkezőkkel. Az írásbeli többféle részből áll, melyben a hittani és általános ismeretekről adhatnak számot, a szóbelin az énektudásukat is mérik. Egy közös kirándulásra is kerítenek alkalmat a három és fél nap alatt, végül a főpásztorokkal és a felvételi bizottsággal közös személyes beszélgetésre is sor kerül.

A tanév végén, július elején szokásos felvételire idén kiemelkedően sokan, tizenöten érkeztek.

„Nagy kegyelem ez – mondta Polyák Imre spirituális: egyházunkat a Jóisten ilyen módon is élteti, az egyháznak reményjele ez a jövő szempontjából.”

A felvételi eljárást lebonyolító elöljárók, Kruppa Tamás rektor, Polgári Bence prefektus mellett Polyák Imre spirituálisnak idén főként a szertartások megszervezése, vezetése a fő feladata. Ám a beszélgetések során ő maga is figyel: „egy-egy jelentkezőnél az az elsődleges szempont, hogy láthassam bennük azt a későbbi lelki embert, aki az imádságból, lelki mélységből fakadóan tudja majdan a papságát megélni Isten kegyelméből” – osztotta meg az egyházmegyei sajtóval Polyák Imre.

A főpásztorok a saját egyházmegyéjükből érkező jelentkezők felvételéről dönthetnek, a bizottság ehhez a döntéshez javaslatot ad a püspököknek a három nap eredményei, tapasztalatai alapján.

Szent Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén Szocska Ábel püspök köszöntötte a jelentkezőket. Egy történettel kezdte beszédét, melyben egy fiatalember egy monostorba jelentkezik. Az elöljáró azt kérdezi a jelölttől, szerinte mi a legnehezebb a monostori életben. A fiatalember a szigorú böjt, a hosszú imádságok, a sok tanulás nehézségeire gondolt, de a válasz egészen máshogy hangzott:

Fiam, egyetlen feladatod van: megtanulni a szeretet iskolájába járni, az Evangélium szeretetét élni.”

Az elöljáróval együtt mondta ezt a főpásztor a jelentkező fiataloknak: „Nem a hosszú imádságok megtanulása, nem a teológiai-filozófiai tantárgyak jelessel való teljesítése lesz a legfontosabb feladatotok, ha felvételt nyertek a szemináriumba. Mert Jézus benneteket is a szeretet evangéliumának hirdetésére és megélésére hívott. S ahogy Péter apostolt kérdezte, benneteket is erről fog kérdezni: »szeretsz-e engem?«. S akkor majd, ahogyan Péternek, nektek is válaszolnotok kell.”

„Éljétek az evangéliumi szeretetet, s akkor szárnyalni fogtok az imádságban, könnyebben megy majd a tanulás, gyakorolni fogjátok a jó cselekedeteket. Mert egy növendék életében ez a legfontosabb: előhaladni az evangéliumi szeretet útján” – zárta gondolatait a főpásztor.

A felvételt nyert szeminaristák az első évben a papnövendék-jelöltek közé kerülnek az úgynevezett propedeutikus, előkészítő évbe; névsorukról a későbbiekben tájékozódhatnak.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

A 98-szoros uruguayi válogatott hátvéd, valamint a vezetőedző is piros lapot kapott hétfőn a Brescia elleni bajnoki mérkőzésen, és a fegyelmi bizottság keddi ülésén azt is figyelembe vették, hogy istenkáromlás miatt büntette őket a játékvezető. Éppen ezért Iachinit egy, Cacerest pedig két mérkőzésre tiltották el – áll a liga honlapján.

Olaszországban az istenkáromlás a káromkodások legsúlyosabb fajtája, és mivel a zárt kapus mérkőzéseken mindent jobban lehet hallani, a megszokottnál több büntetés várható a Serie A-ban nem megfelelő szóhasználat miatt.

Forrás: MTI

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír

– A püspöki konferencia napjaink legsúlyosabb társadalmi problémáit áttekintő körlevet adott ki 2019. novemberében. Felvetődhet a kérdés: az Egyház küldetése nem pusztán a hit átadására vonatkozik?

– Nem csak a hit átadására. A kinyilatkoztatás alapján utat kell mutatnunk mindenkinek, akinek „füle van a hallásra”. Ezenkívül

választ kell adnunk híveink újabb és újabb kérdéseire. Ahogyan hajdani lelkipásztorok és tanítók, vagy akár maga Szent Péter vagy Pál és János apostolok is hitük fényében állást foglaltak a társadalmi kérdésekben is.

Az ókeresztény szerzőket tanulmányozva ugyanezt a hozzáállást találjuk akár az üldözött Egyház több teológusánál vagy vezetőjénél is.

– A Megújulás a szeretetben című dokumentum alapelveket kíván tisztázni, segít a hit fényében látni korunk bonyolult jelenségeit. A kívánt társadalmi szintű hatás eléréséhez jelentős felkészültség (szakmai tájékozottság) szükséges a „terepen” szolgáló lelkipásztorok részéről is. Hogyan próbálnak megfelelni ennek a kihívásnak a papképzésben és a mindennapi gyakorlatban?

– A papképzésben nagy figyelmet szentelünk az erkölcsi és társadalmi kérdéseknek. Növendékeink alaposan megismerkedhetnek a társadalmi etikával és az Egyház társadalmi tanításával egyaránt. Görögkatolikus papnövendékeink még egy szociális évet is eltöltenek valamilyen szociális intézmény munkásaként a teológusi tanulmányaik kellős közepén. Később pedig gyakorlatoznak kórházban és börtönben, különböző lakásotthonokban és idősotthonokban. Aztán felszentelt papként már ki-ki a maga útját járja, de igyekszünk jó lehetőségeket biztosítani a továbbképzésre mind egyházmegyei, mind hittudományi főiskolai fórumokon.

– Ön a körlevél népesedési problémákkal kapcsolatos megnyilatkozásait koordinálta. Melyek a dokumentum főbb meglátásai ezen a téren?

– Ebből a szempontból ugyanúgy veszélyhelyzetben vagyunk, mint a tavaly még előre nem látott világjárvánnyal kapcsolatban. A hajdan életpárti magyarok száma már megfogyatkozott. Egyre későbbre tolódik ki a házasságkötés és a gyermekvállalás. Ha nem történik radikális változás, a magyarság elsorvad, csaknem a kihalás felé közeledhet.

Az újratervezés alapja a keresztény családkultúra lehetne.

A megfogant emberi élet elvétele és az abortív fogamzásgátlás eszközei pedig erkölcsileg megengedhetetlenek. Határozottan kérjük a törvényalkotókat és országunk vezetőit ennek az elvnek a tiszteletben tartására. A nagycsaládok intenzív támogatása nélkül az apadás legföljebb csak csökkenhet, de nem szűnik meg. Az abortuszok miatt elveszített sok százezer életet most már csak radikális változtatásokkal és a gyermekvállalási kedv ösztönzésével lehetne pótolni. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy lehetőség nyíljon az édesanyák otthon maradásának és a gyermekeikkel való személyes törődés lehetőségének, a nagycsaládos életpályamodellnek a kiteljesítésére. Be kell építeni a nyugdíj összegébe a gyermeknevelés költségeit, ezzel is bátorítva a gyermekvállalást és megbecsülve a szülők áldozatos szolgálatát.

A családok számára biztosítani kell a kommunikáció eszközeit, a konfliktuskezelést és a megküzdési, alkalmazkodási képességet fejlesztő kurzusokat. Ennek a szükségességét az elmúlt három hónap is bizonyította.

– A mai világban mi gátolja leginkább az Egyház társadalmi tanításának érvényesülését?

– Az érdektelenség és a közöny. Sokan sem a templomokban, sem a KDNP megnyilatkozásaitól nem várnak már eligazítást, mert az egyéni boldogulásukat messze fontosabbnak tartják, mint a szociális összefogást. Vagy pedig az onnan kapott eddigi válaszokat nem tartják hitelesnek.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy Európa és Amerika számos országában szélsőségesen liberális eszmék nevében támadják a házasság és a család intézményét, az Istenbe vetett hitet, a kereszténységet. Most már kifejezett formában is. Ezért még a szórakoztató ipar és a közösségi média szintjén is fontos volna a család intézményének és értékrendjének megbecsülése és előnyben részesítése a házasság nélküli párkapcsolattal szemben. A keresztény kultúrát romboló erőkkel szemben minden kulturális és szociális eszközt be kell vetnünk a család támogatására és védelmére. 

– Vannak-e pozitív példák, jó gyakorlatok, biztató jelek?

– Egyes kisközösségek (például a Sant'Egidio közösség) elkötelezetten munkálkodnak a keresztény értékek védelméért. Dinamikusabb aktív szerzetesrendeknél (például a szaléziaknál vagy a szociális testvéreknél) szintén biztató jeleket látunk: képesek hatással lenni a társadalomra vagy a társadalmi szemléletre, és sok katolikus oktatási vagy gyermekvédelmi intézményben, illetve bizonyos karitászcsoportokban is hasonló előrelépéseknek lehetünk tanúi.

Fejlesztenünk kell az iskolákat, az egyházi és más közösségeket. Fel kell karolni a szegényebbeket, akik a maguk erejéből nem tudnak megfelelő nevelést, gondoskodást és műveltséget biztosítani a gyermekeiknek, és a fejlődési út tervezésekor természetesen kiemelt figyelmet kell fordítanunk a roma lakosságra is. Mindezek mögött és fölött pedig megmarad a szeretet.

Fotó: Ambrus Marcsi

Körössy László/Magyar Kurír

Carlo 1991-ben született Londonban, ahol szülei dolgoztak akkoriban. Hétéves korában különleges engedéllyel lett elsőáldozó, kamaszkorában is mindennap járt misére, imádkozta a rózsafüzért. Ugyanakkor mindenki, aki ismerte Carlót, azt mondta róla, olyan volt, mint bárki más, egy mai kamasz. Jómódú milánói család elsőszülött gyermeke, a jezsuiták által fenntartott humán gimnáziumba járt, mielőtt megbetegedett volna. Napjai tanulással, plébániai programokkal, biciklizéssel és a számítógép iránti szenvedéllyel teltek: programozott, filmet vágott, weboldalakat hozott létre, képregényeket tervezett. Éppen a világhálónak köszönhető, hogy Carlo híre jóval túllépte baráti köre határait. Történetét és lelki örökségét ma már az egész világon ismerik, a Fülöp-szigetektől a Zöld-foki-szigetekig, Brazíliától Kínáig.