Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Személyes kötődéssel érkezett Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a Kántorjánosi Görögkatolikus Cigány Egyházközségbe a templom búcsújára, hiszen több mint öt évvel ezelőtt, akkor még papként teljesített itt szolgálatot pár hónapon keresztül. Az akkori állapotokon javítva vezetése alatt három-négy hívővel szerveződött újra az 1987-ben alakult, de később szunnyadóvá váló közösség. Mára a fejlődés újabb szakaszához érkezett az egyházközség, Kerezsi János jelenlegi parókus munkája nyomán.

Az ünnep előtt három hónappal munkálatok folytak a kápolnában és környékén: tetőtéri ablakokat javítottak, megoldották az ereszcsatornázást, a templom körüli járdát betonozták egyházmegyei támogatásból, önerőből a templomot és az ajtókat festették le kívül-belül, továbbá csillárt cseréltek.

A felújított templomot a búcsún szentelte meg Szocska A. Ábel püspök, aki a cigány-magyar kétnyelvű liturgiát vezette. Mellette szolgált az oltár körül Ivancsó Sándor kerületi esperes; a korábbi szolgálattevő, Kanyó Árpád, valamint Kondás András parókus és Gánicz Tamás diakónus. Meghívott vendég volt a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense is, Oroszné Obbágy Rita.

A hierarcha prédikációjában levéltárból kikeresett dokumentumok segítségével elevenítette fel az egyházközség történetét. Elolvasta a településen élő cigány embereknek az akkori püspöknek címzett levelét 1988-ból, akihez saját kápolna megépítéséért folyamodtak – egy kápolnáért, ahol cigány nyelven dicsőíthetik Istent –; Zolcsák István szervezőlelkész hasonló tartalmú kérelmét; a püspök kerületi espereshez intézett felszólítását a kérelem megvizsgálására, valamint a kerületi esperes vizsgálódásai nyomán született válaszlevelét.

A levelezés nyomán kirajzolódott a kántorjánosi cigányság élénk hitélete, lelkesedésének tüze, áldozatkészsége, a közösség és kápolna megszervezésének legelső lépései. A nyíregyházi megyéspüspök az akkori események lelki hátteréről is beszélt: hiszen e tűz és lelkesedés mélyén egy Mária-jelenés állt. Ezek az emberek „megkapták azt a kegyelmet, amit csak kevesen: a Szűzanya megmutatta, hogy pártfogolja ezt a népet” – mondta Szocska A. Ábel.

Így válik érthetővé, hogy miért az Istenszülő oltalma lett e kápolna címünnepe – mondta a főpásztor. Egy történettel szemléltette, mit is jelent számunkra az ő oltalma: ugyanazt, amire egy gyermek is vágyik édesanyjától, „hogy magához öleljen, térdére hajthassuk fejünk, megintsen olykor, hogy jók legyünk, pártfogását kérve ahhoz, hogy segítsen jobb emberré válnunk” – fogalmazott elmélkedésében.

A visszatekintő, múltidéző prédikációra rímelt az is, hogy a templomhoz tartozó egykori raktárhelyiséget erre az alkalomra „múzeummá” alakították az egyházközség tagjai, akik a település és személyes családi örökségeiket összegyűjtve múlt századi tárgyakból, valamint az egyházközség alapításáról, történetéről és a templomépítés mozzanatairól készített fotókból állítottak össze kiállítást.

A templom közvetlen szomszédságában működő Tudás Háza kulturális iroda biztosított helyet a búcsúi ünnep után a többek között cigány ételekből álló agapénak és a tanodás gyermekek bemutatkozó táncainak.

„Minden évben szépülünk, s a jövőben az útszéli keresztet is szeretnénk felújítani” – mondta a házigazda, Kerezsi János parókus.

Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Visk Huszttól húsz kilométerre fekvő nagyközség. Erődített temploma 1270-ben épült. A 14–15. században gótikus stílusban felújították. 1524-ben lett a reformátusoké. 1657. február 17-én II. Rákóczi György itt tartotta a lengyel hadjárat megindításáról szavazó országgyűlést megelőző istentiszteletet. A tatárok által felgyújtott templomot 1790-ben helyreállították, az épületet legutóbb 1970-ben újították fel.

A sajtótájékoztatón Marosi Ernő Széchenyi-díjas művészettörténész, Lángi József, a feltárásokat vezető restaurátor és Jékely Zsombor művészettörténész beszéltek az 1400-as évek elejére keltezhető falképekről.

Marosi Ernő rávilágított a régiók művészeti gazdagságára, hiszen a régi embereknek rendkívül fontos volt szűkebb környezetük. Lényeges lenne, ha az új művészettörténet-írás számolna az egyes régiók fejlődési eltéréseivel, egy-egy régió önálló történetével is. A régiók igazi központjai a mezővárosok voltak a középkorban. A regionális művészettörténet azért sem vethető össze a nagy központok művészetével, mert másfajta igényekről és műfajokról van szó. Marosi Ernő idézte művészettörténész kollégáját, Szakács Béla Zsoltot, aki kutatásai alapján megállapította: Szabolcs és Szatmár megyékben, valamint Kárpátalján a 13–15. században nem káosz uralkodik, hanem lázas építészeti tevékenység korszaka ez az időszak. Ehhez a véleményhez egy másik művészettörténész, Papp Szilárd jó humorral hozzátette, hogy a 14. század végének, 15. század elejének virágzása egy látszólag „egynyári építészetet” mutat a régióban, tehát nagyon rövid idő alatt, hirtelen fellendüléssel van dolgunk. Ebbe az egynyári építkezésbe tartozik a viski templom is, eredetileg boltozatos, ötnyolcad zárású szentélyélyével – emelte ki Marosi Ernő.

A viski templom ornamentikájának közvetlen rokonát Técsőn találjuk meg, ahol a szentélyboltozatot nem háromnegyed oszlopok, hanem konzolok hordozzák, ám ugyanazzal a dekorációval, tehát azonos kőfaragó műhely produkciójáról van szó. Ugyanekkor Huszt plébániatemploma sokszögletű zárású szentéllyel épült, Técsőn négyzetes volt. Husztnak nem az építészeti ornamentikája – leszámítva egy kis leveles díszű zárókövet –, hanem a nyíláskereteinek kialakítása, a szentélyben pedig konzolok mutatnak hasonló kapcsolatokat. Látjuk tehát, hogy három, egymással összefüggő, egygenerációs építészetről van szó – mondta Marosi professzor.

A falképciklus feltárásának munkálatait vezető Lángi József restaurátor képes előadást tartott Mudrák Attila fotói alapján. Az egykori koronaváros, Visk a Máramarosi-medence délkeleti részén, Huszt és Técső között fekszik. A viski templom első ábrázolása 1865-ből származik, Lehoczki Tivadar rajzán. Hatalmas méretű templomról van szó. A Lángi József vezette restaurátorcsapat a szentélyben dolgozott. Az északi és déli falon kerültek elő a falképek. A templom mennyezete nem kazettás, ez ritka a történelmi Magyarországon. A templomról azt tudták korábban, hogy az északi falán figurális ábrázolások voltak, amit a 18. század második felében lefestettek. Az akkori lelkész gondosan leírt minden ábrázolást és minden feliratot, lejegyezte: azért tüntetik el a figurákat, mert azok pápista dolgok, nem egyeztethetőek össze a református szellemiséggel. Ez nagyon komoly segítség volt számukra, hogy mit és hol keressenek.

Lángi József felidézte: hat évvel ezelőtt nyílt alkalmuk arra, Kollár Tibor hathatós közreműködésének köszönhetően, hogy egy nagyobb, szondázó jellegű kutatást végezhetett a templomban. Előkerültek a női szentek – Alexandriai Szent Katalin, Antiochiai Szent Margit és Szent Borbála – a falfelületeken, és mindenhol az ezt elfedő 18. századi festés. A tatárok 1717-ben végigvonultak a Tisza-völgyben, leöldösték, elhurcolták az embereket, felgyújtották a falvakat, és így a viski templom harminc évig fedél nélkül állt, súlyos károsodások érték. A felújítás után a református közösség már a saját képére formálta a templomot, kifestették, és ezek nyomai láthatók mindenhol a középkori rétegen. A munkálatok során kiderült, hogy az északi és déli részen összefüggő passióábrázolás volt látható, Júdás csókja és az utolsó vacsora részletei. A képek négy regiszterben futottak, a fölső két regiszterben Krisztus gyermekségének a jelenetei, az alsó kettőben pedig egy nagyon bőven ábrázolt passióciklus. A feltárást vezető Lángi József egyértelműnek tartja, hogy a falképcikluson egy nagyobb műhely dolgozott, minimum két kiváló mester irányításával.

Jékely Zsombor művészettörténész elmondta: 2019 őszén fejeződött be a viski templom szentélyében a falképciklus feltárása, és kiderült, hogy a szentélyt a középkorban teljes egészében kifestették. Egy komplex falképciklus került elő, még ha sérülten is, hiszen az elmúlt hatszáz évben súlyos behatások érték. Ilyen nagy felületen, ennyire részletes falképciklus nincsen még egy Kárpátalján, egyedül a gerényi templom falképei mérhetőek ehhez. A falképegyüttes a Zsigmond-korabeli Magyarország második felében készült. Sok helyen találunk Magyarországon ezzel összevethető falképciklusokat, most végre ebben a régióban is láthatóvá vált egy. Ez a falképciklus egészen egyedi a stílusát, a megfestését tekintve, kiemelkedik a szűkebb régió falképei közül. Teljes krisztológiai ciklust ábrázolnak, Jézus gyermekségétől kezdve a passió történéseit mutatják be részletesen, majd Krisztus mennybemenetelét és Szűz Mária életéből néhány jelenetet, így égbe vitelét és Krisztus általi mennyei koronázását. Ezzel zárul a ciklus. Összesen négy sávban helyezkedik el a falképciklus a szentélynek az északi és déli falán.

A teljes tisztítás és restaurálás után jobban fogjuk értékelni a falképet, mert jelenleg még nehezen olvashatók bizonyos részletei – mondta az előadó, emlékeztetve rá, hogy a 18. században egy tűzvész pusztított a templomban, leégett az épület, beomlottak a boltozatok, hosszú ideig fedetlenül állt a templom. Ennek következményei egyrészt az elszíneződésben, másrészt a hiányokban mai napig érzékelhetőek. Ezen a restaurálás tud segíteni, annak végeztével könnyebb lesz értelmeznünk, amit látunk. Művészileg kiemelkedő, ritka emlékeink közé tartozik ez a falképciklus, az ilyen jellegű szentélykifestések nem gyakoriak, általában olyan templomokban találhatunk ilyeneket, ahol a falképciklusok országos jelentőségű megbízó kezdeményezésére születtek meg. Visk és a viski vár királyi birtok volt, de a történelmi körülmények feltárásához további kutatások szükségesek, mint ahogy ahhoz is, hogy pontosan mikor készült a falképciklus. Sem felirat, sem címerek nem segítenek ezen a téren, művészettörténeti stílusvizsgálatot kell elvégezni annak érdekében, hogy a keletkezés időpontját meg tudjuk határozni.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A kihallgatáson a püspökök között jelen volt Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye, valamint Szocska Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke.

A három görögkatolikus főpásztor a személyes köszöntések során bemutatta Ferenc pápának a Rómában tanuló görögkatolikus kispapokat, akik énekkel köszöntötték a Szentatyát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News