Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Ezt nyilatkozta a Fides hírügynökségnek Noemi Quesada nővér, a kongregáció korábbi rendfőnöknője, aki a következő felhívást tette közzé az emberrablás negyedik évfordulójának előestéjén: „Kérjük az emberrablókat, a lehető leghamarabb engedjék őt szabadon, mert az egészsége megromlott. Gloria nővér sokat szenved, ahogy a kongregáció és a hozzátartozói is. Isten, aki mindannyiunk Atyja, segítsen minket e kérésünkben! Fájdalmunkban tehetetlennek érezzük magunkat a példa nélkül álló emberrablással szemben. Kérjük a keresztény közösség imáit, és

kérjük a nemzetközi közösséget, ne felejtse el, hogy egy ember elrablásával emberségünk egy részét is elrabolják.”

„Szerzetesi élete kezdetén ismertem meg Gloria Cecilia Narváez nővért – mondta a Fides hírügynökségnek Noemi nővér. – Már fiatalkorában megmutatkozott nevelői tehetsége, ennek megfelelően arra készült, ezen a téren teljesít majd szolgálatot. Számos nevelési intézményben dolgozott. A Kolumbia déli részén található samaniegói kollégium volt a legutóbbi intézmény, amelynek igazgatónője volt, majd misszionáriusi küldetésének első lépései a Mexikó déli részén található Apatzingán (Michoacán állam) felé vezettek. Különleges felkészítést követően a benini Boukoumbéba küldték, szintén nevelőként. Az itt töltött hat év alatt Afrika és népe egészen magával ragadta őt. A kongregáció ezért Maliba, Karangassóba küldte, az ottani tevékenység felelőseként. A rendtársait vezette a városban, akik missziós szolgálatot végeznek az egészségügyi központban, egy árvaházban, egy nőket támogató központban – mely hétszáz nő írásra és olvasásra tanítását vállalta a falvakban –, valamint a helybéli gyermekek és fiatalok hitoktatásában is részt vesznek.”

Noemi nővér így jellemezte röviden az elrabolt apácát: „A nővérek iránti szeretete, a kapcsolataiban tanúsított egyszerűsége és szívélyessége, lelkisége és imaélete rendkívül közel hozták Istenhez és az emberekhez. Ez arra indította, hogy még többet törődjön a szegényekkel, és kreatív megközelítéssel új megoldásokat találjon a hozzá fordulók legsürgetőbb problémáira.” Szeretetének és nagylelkűségének utolsó hősies tettét épp elrablásakor hajtotta végre, számolt be róla egykori rendi elöljárója: „Amikor az emberrablók elfogták a kongregáció egyik tagját, ő előjött búvóhelyéről, és azt mondta nekik, ő itt a legfontosabb felelős vezető, engedjék el rendtársát. Az emberrablók szabadon engedték a másik nővért, és végül Gloria nővért vitték magukkal.”

A kolumbiai Gloria Cecilia Narváez Argoti nővért, a Mária Szeplőtelen Szívéről Nevezett Missziós Ferences Nővérek Kongregációjának tagját a Mali déli részén fekvő Karangassóban végzett missziós szolgálata idején rabolták el 2017. február 7-én este. Helyi idő szerint 21 óra körül fegyveres férfiak egy csoportja tört be a plébániára, az addig nyugodtnak és viszonylag biztonságosnak tartott koutialai térségben, s magukkal vitték a nővért. Július 1-jén az Al-Káida terrorszervezet mali csoportja titkos internetes hálózatán keresztül közzétett egy videofelvételt, melyen Gloria nővér és a dzsihadisták által elrabolt további öt külföldi túsz is látható volt. Nagyjából egy évvel később, 2018 januárjában újabb videó jelent meg az interneten, melyben a látszólag jó állapotban lévő nővér Ferenc pápa közbenjárását kéri a kiszabadítása érdekében.

Gloria nővér édesanyja, Rosita Argoti de Narváez 2020 szeptemberében, 87 évesen hunyt el a kolumbiai Pastóban. Az utolsó pillanatig élt benne a remény, hogy újra magához ölelheti lányát.

A 75 éves francia önkéntes segítő, Sophie Petronin – akit Pierluigi Maccalli misszionárius atyával és más nyugati túszokkal együtt 2020. október 8-án engedtek szabadon – arról számolt be, hogy Gloria nővér életben van, de orvosi kezelésre szorul. Fogsága java részét a kolumbiai nővérrel töltötte, egészen október 5-ig, amikor Petronint szabadon bocsátása céljából átszállították, körülbelül harminc különböző táboron át.

Bamako érseke, Jean Zerbo bíboros a dzsihadisták fogságában maradt összes túsz szabadon bocsátását kérte: „Valahányszor imádkozunk, Gloria nővér és az összes többi túsz kiszabadulásáért is fohászkodunk az Úrhoz. Nagy megaláztatás ez Mali számára. Ők azért jöttek, hogy jót tegyenek, és a haramiák elrabolják őket, mintha rabszolgák volnának. Ez országunk szégyene.”

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás és fotó: Fides hírügynökség

Magyar Kurír

Tanítóknak, tanároknak hosszú évtizedek óta hirdetnek meg hitoktatói képzéseket a teológiai karok. Az óvodák számára azonban ez az első, úttörőnek is mondható kurzus, mely ötvözi az elvárt hitbéli jártasságot és szellemiséget az óvodapedagógussal szemben támasztott szakmai követelményekkel.

A kölcsönös tantárgyi egyeztetések nyomán és a képzési rendszer kidolgozása után megszületett az országosan is kuriózumnak számító „Hitéletre nevelés az óvodában” specializáció, amelyet a közeljövőben pedagógus szakvizsga formájában újabb unikális képzés követ.

Kiemelt céljuk olyan óvodapedagógusok képzése a katolikus óvodák számára, akik a hitéleti ismereteik és az elsajátított speciális módszertanok révén ezen óvodák szellemiségének megfelelően tudják végezni majd nevelő munkájukat. A tantervi hálóban szereplő teológiai témájú tantárgyakat a Brenner János Hittudományi Főiskola oktatói, a pedagógiai módszertani kurzusokat pedig a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának oktatói tanítják.

A specializáción és a szakvizsgás képzésen az egyházi óvodákban történő nevelő munkához szükséges olyan hitéleti tárgyakat oktatnak a leendő óvodapedagógusoknak, mint a hittani alapismeretek, erkölcsi alapkérdések, egyháztörténet, liturgika, az Egyház társadalmi tanítása. Az óvodapedagógia terén az ismereteket speciálisan bővítő módszertan, a keresztény természet- és környezetkép, a legendák és szakrális szövegek, a liturgikus zene elmélete és gyakorlata, a hitéleti nevelésben megjeleníthető drámajátékok, valamint az Egyház és média kérdésköre jelenti a kurzus sajátosságát. Természetes követelmény lesz, hogy a hallgatók az óvodai gyakorlatot katolikus óvodai gyermekcsoportban töltik majd.

A specializációt felmenő rendszerben hirdetik meg, nappali és levelező tagozaton egyaránt, a szakvizsgás képzésen levelező tagozaton. Az oktatás a specializáción az általános óvodapedagógiai képzéssel párhuzamosan történik. A hallgatók a kötelező tárgyak mellett, hat félévre osztva tudják felvenni majd az órarendbe illesztett speciális tárgyakat.

A specializáció felvételének feltétele a plébánosi ajánlás. Emellett az óvodapedagógia szakra bekerült és e specializációt választó hallgatók egyházi elbeszélgetésen is tanúbizonyságot tesznek alapvető hitéleti és teológiai ismereteikről.

A specializáció sikeres abszolválása után a hallgatók a diploma mellé igazolást (betétlapot) kapnak, amely megerősíti, hogy a végzett óvodapedagógus alkalmas az egyházi óvodákban szükséges pedagógiai munkára.

További információ ITT olvasható.

Forrás és fotó: Soproni Egyetem

Magyar Kurír

„Arra gondolok, hogy azért állt meg István bácsi szíve, mert mind kiírta belőle a Szeretetet, ami éltette. És most nagyon fáj a szívem, de azért nem búcsúzom, mert én István bácsit mindabban látni fogom, amiről írt. A Velencei-tó csónakjában, fűben, fában, vízben, felhőben, Vukban, Lutrában, Kelében, a ködben és a napsütésben…” Egy gyerektől származnak ezek a sorok, 1970-ből, az író sírján hagyott búcsúlevélből.

Így vagyunk mi is, félévszázad után is. Erdőn-mezőn járva, ha nyúl szalad, ha fácán rebben vagy róka oson, ha őzek futását, madarak röptét csodáljuk, ha a természet törvényeit figyeljük – Fekete István szerető szemével is látjuk és nézzük mindezt. A magyar táj hűséges, mély ismerője ő. Mennyi harmóniát, mennyi békét, szépséget és szeretetet őriznek sorai! Világában a teremtett rend uralkodik. Áldott az oltalom, amit kínál. Mielőtt bezárul a 2020-as év, még egyszer visszatértünk hozzá, az ő erdejébe, róka járta ösvényeket követni.

Mert örökké szaladni fog ebben az erdőben egy fürge kis róka. Vuknak hívják, és híres, nagy vadászok unokája. Története kezdetén ragyogó pompával fogadja az olvasót a tavaszi erdő, felejthetetlen a virágos kikelet leírása: „…már meleg párákat lehelt a föld, s a virágos fák illatos üzeneteket küldtek egymásnak apró szélgyerekekkel, kik valamelyik böjti viharból szakadtak itt, és jól érezték magukat a virágzó cseresznyefák koronájában.”

Minden él, minden örvendezik és ujjong ebben az erdőben, ebben a tavaszban – törvény szerint. Csak Kag, a róka lapul feszülten a bokor alatt. Őt is az élet törvénye hajtja: élelmet vinni a fiaknak. Illatokkal az orrában, hangokkal a fülében, éberen, suhanó árnyként járja vadászó útjait, és sok csatában diadalmaskodik, mielőtt eljön a végzetes nap. Mert az erdő harmatos füvén a nyomok olyanok, mint írás a papíron; és ezt az írást nem csak a rókák népe tudja olvasni. Veszedelem közelít a tölgy ölében rejtőző tóparti rókavár lakói felé. „Az ember ereje már kinyújtotta értük éles karmait.”

Pedig még csak egy újságpapírt zörget az erdőn szél… De a természet életet és halált örök körforgásban tartó kemény, szép rendje most megborul. A rókák megbénítva várják a pusztulást. Mert megtanulták, hogy nem szabad közelíteni semmihez, amiben „a Simabőrű ereje lakik”. Kag látja majd „Inyt, a kedvest elpusztulni”, aztán elmúlik ő is, megadja magát annak, „ami elől nem lehet elszaladni”. A tavaszi erdő pedig – törvénye szerint – tudomást sem vesz a benne zajló drámáról. Nevet, és a bokrok alján gyöngyvirágok csilingelnek. Csak az árván maradt kis Vuk sír keservesen: „Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes vagyok.” – „Ki fia vagy odalenn, kis vérem?” – „Kag fia vagyok…, és még kicsi vagyok. Segítsetek Vuknak, a kisrókának!” És ekkor kigyúl „két élő lámpás, két titokzatos rókaszem”, és a jóságos, öreg Karak magához veszi Vukot.

Az öreg róka nagy pedagógus: tökéletesen tisztában van neveltje kivételes képességeivel, tudja, hogy kincset kapott. Finoman, érzékenyen közelít hozzá, nem hagyja, hogy elbízza magát; ha kell, visszafogja lendületét, de csak azért, nehogy túl hamar, elővigyázatlanul lépjen; hogyha majd eljön az idő, az első lehessen a rókák között.

Vuk felnövekvése, kalandjai mögött érzékeny szépségű természetleírások jelzik a regényben az idő múlását: a virág hullását, az élet iramlását. Tavasz múltán a csete, azaz a bodza „lehullatja illatát”, a búza dereka megkeményedik. Aztán a zöld lombok által suhogóvá szelídített szél sziszegni és fütyülni kezd, és amikor megint fordul egyet az esztendő kereke, kemény lesz a vizek háta, és mély, fehér álomban készül a természet az új ébredésre. E négyes törvényű körforgásban ott szárnyal, úszik, mászik, csúszik, fut, énekel, vadászik, születik és pusztul Vuk körül az erdő népe – törvény és rend szerint. Minden leírás olyan pontos, mintha természetismereti leckét olvasnánk. És mégis mennyi líra és játék van ebben a prózában! A gyerekek olvasás közben kíváncsian gyűjtögethetik az állatok „fedőneveit”, Fekete István erdejének csodálatos névsorát: Tás, Csusz, Unka, Kalán, Kró, Szú, Kiő, Csirik, Cin, Kele, Füstös, Csi, Hú, Zú, Szi. És majdnem ilyen gazdag az ember mellett élő állatok listája is: Vahur, Gege, Mú, Nyau, Csám, Kata, és persze Kurri, „aki énekelve méri az éjszakát”.

Vuk számára két egymással szembenálló világ valósága bontakozik ki Karak tanításából. Az erdei „szabad nép” és az ember között feloldhatatlan ellentét feszül, folyvást átlépik egymás határait, kölcsönös fenyegetettségben vívják élet-halál harcukat. Mi persze Vuk mellett állunk, az ő oldalán érezzük az igazságot, a nemességet és a bátorságot. Ezt mutatja fel: a megalkuvás nélküli, bátor kiállást minden félelmetes, gyilkos erő ellen. Lábai nem inognak meg, szíve nem remeg. Nem fél az időtől és nem fél a tértől. Az őseitől kapott örökséget hordozva, hűségesen járja az élet ösvényeit. „A rókák ősrégi mozdulatával” kúszik, úgy, mint a szellő, hogy „még a harmatot sem veri le a fűszálról”; úgy, „mint egy darab sötétség, melynek se hangja, se árnyéka”.

Belenéz az idő kútjába is; mind belenézünk, akik örökséget, történeteket, emlékeket, lehetőségeket hordozunk. „Vuk leült a szakadék szélén, és belenézett a sötétségbe, mely ismerős lett neki, mintha sok-sok éven át járt volna benne, pedig csak azon a tavaszon született. Ám járták a fekete éjszakákat Kag és a többi rókaősök, és Vukban világos lett az örökség, mintha emlékekre emlékezett volna.”

Vuk bátran és bölcsen, a szívébe vésett törvény szerint cselekszik. Tud áldozatot vállalni és tud békében elengedni. Fájdalmasan szép a Karak pusztulását leíró jelenet. „Vuk nézte az öreg rókát, és amikor egy kései száraz levél perdült eléje valamelyik fáról, tudta, hogy azt az elmúlás szárnya verte le.” Az élet tavasszal kezdődik, és a télbe hajló őszben zárul. De a körforgás, az élet nagy árama nem áll meg. Amikor „valami édes pillanat repül át az erdőn”, akkor Vuk otthonába hívja Cselét. Törvény szerint.

„Az én irodalmi célom világos: béke és szeretet az élet minden rezdülése iránt” – mondta Fekete István. A Vukban igaz mesévé szövi az élet megannyi rezdülését. A szeretetből, összetartozásból, felelősségből, súlyos örökségekből, tragédiákból, veszteségekből kibontakozó történetről beszél, ami maga az élet. Az ösvények, amelyeken az író vezetésével járunk, mind azt suttogják, visszhangozzák, hogy ne féljünk ettől a csodákkal teli úttól – se a napsütéstől, se a vihartól. Szeressük az élet minden rezdülését.

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. december 20–27-i ünnepi számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

A Kárpát-medencei görögkatolikusok számára Máriapócs különleges jelentéssel bír. 2015-ben, 1715-ös könnyezésének háromszázadik évfordulóját megünnepelve országjáró körútra indult az Istenszülő máriapócsi kegyképe, hogy hívek ezreivel találkozzon.

2015. március 19-én Ferenc pápa a magyarországi görögkatolikusok számára saját jogú és metropolitai rangú egyházat alapított.

Ferenc pápa döntése öt apostoli konstitúcióban, illetve bullában nyert konkrét jogi formát. 1. Az In hac suprema kezdetű apostoli konstitúcióval a Szentatya új, Magyarországon eddig nem létező egyházi keretet hozott létre a Magyarországi Görögkatolikus Sajátjogú Metropolitai Egyház, rövidített nevén a Görögkatolikus Metropólia megalapításával. 2. A De spiritali itinere kezdetű apostoli konstitúcióval az 1912-ben alapított Hajdúdorogi Egyházmegye főegyházmegyei rangra emelkedett, hivatalos elnevezése pedig Hajdúdorogi Metropolitai Egyház (Hajdúdorogi Főegyházmegye) lett. 3. A Qui successimus apostoli konstitúció az 1924-ben létrehozott Miskolci Apostoli Exarchátust egyházmegyei rangra emelte, ezzel régi vágyát erősítve meg a korábbi Eperjesi Egyházmegye magyarországi közösségeinek. 4. Az Ad aptius consulendum apostoli konstitúció megalapította a Nyíregyházi Egyházmegyét, mely – bár nevében új – mégis ősi, a Munkácsi Egyházmegyéből származó hagyományokkal bírt.

5. Ugyanezen a napon Ferenc pápa Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspököt érsek-metropolitává nevezte ki.