Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Általános bevezetés a fordításokhoz és jogi nyilatkozat

Elöljáróban

Több mint száz évvel a hajdúdorogi egyházmegye felállítása után a bizánci liturgikus könyvek magyar nyelven még mindig hiányosan állnak csak rendelkezésre. A meglévő szövegek igen gyakran szintén hiányosak, bizonyos szentségeknél pedig egyértelmű a római katolikus szemlélet befolyása, olykor térhódítása. Valószínűleg egyes részeket nem is görögből, hanem egyházi szláv nyelvből fordítottak.

Rövid bevezetés a szent kenethez

Rövid bevezetés a szent kenethez

A bizánci egyház nem ismeri a “betegek kenete” kifejezést, még ha Nyugatról be is szüremkedett a szóhasználatba. Az “ευχέλαιον” szó szerinti fordítása (jó/áldásos/áldást hozó olaj) nem adja vissza igazi jelentését, a legjobb megoldás “szent kenet”-nek fordítani. Latin nyelven a szentség első elnevezése valóban extrema unctio. Eredetileg azt jelentette, hogy – mivel a betegséggel kötötték össze – rendes körülmények között életében ezt a szentséget kapta meg utoljára egy személy. Idővel sajnos ezt át- (és félre)értelmezték, mint a haldoklók szentségét. A II. Vatikáni zsinat jelentősen finomított ezen a látásmódon, jobban visszatérve a korai nyugati elgondoláshoz.

Bevezetés a megkoronázás szertartásához

Bevezetés a megkoronázás szertartásához

A bizánci liturgia nem ismeri az „esküvő” kifejezést. A házasságkötés szertartását megkoronázásnak vagy megkoszorúzásnak nevezi. Alapvetően eltér a koncepciója a latin gondolkodásmódtól, mely szerint a házasság kiszolgáltatói kölcsönös beleegyezésük (consensus) kinyilvánítása révén maguk a jegyesek. Ebben a nyugati szemléletben maga a rítus mellékessé válik, valójában csak az ún. titkos házasságok elkerülése érdekében lett az érvényességhez kötelező a forma. A pap itt csak egy tanú, helyettesítheti egy diakónus, rendkívüli esetben akár laikus is.

A szent kenet szertartása - munkaverzió

A SZENT KENET SZERTARTÁSA

hét pap által[1] énekelve

templomban vagy házban

Miután összegyülekezett hét pap, középre asztalkát helyeznek, arra Krisztus, az Istenszülő vagy más szent ikonját, egy edényt, ami búzaszemet vagy lisztet tartalmaz, annak közepébe mécsest helyeznek, bort és olajat, valamint az Evangéliumos könyvet.[2] A papok epitracheliont és felont öltenek, majd miután az első pap körültömjénezte az asztalt, kelet felé fordulva áldást ad.

Áldott a mi Istenünk, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Rövid bevezetés az eljegyzéshez

Rövid bevezetés az eljegyzéshez

Az eljegyzés másik liturgikus elnevezése a „foglaló” vagy „zálog”, utal a szertartás zsidó gyökerére. Mind az eljegyzés, mind a házasságkötés általános társadalmi esemény volt az ókor különböző kulturális környezeteiben, ennek megvolt a szokása a rómaiaknál, a görögöknél, a többi pogány népnél. Minthogy a kereszténység zsidó környezetben született, természetes, hogy szokásainak, szertartásainak gyökerénél is a zsidó szokásokat és kultuszt találjuk.

Az eljegyzés szertartása, munkaverzió

AZ ELJEGYZÉS VAGYIS A FOGLALÓ[1]SZERTARTÁSA[2]

A Szent Liturgia után a pap, miközben a szentélyben áll, a leendő házasok megjelennek a Szent Ajtók előtt[3], a vőlegény jobbról, a menyasszony pedig balról. Az Oltár[4]jobboldali részén fekszik a két, arany és ezüst gyűrűjük[5], az ezüst jobb, az arany pedig bal oldalra helyezve, egymás mellett[6]. A pap pedig, miután az előcsarnokba ment[7], háromszor keresztet vet a fejükre[8],[9]égő gyertyát ad a kezükbe[10]. A templom közepébe vezeti[11] és kereszt alakzatban megtömjénezi őket.

És nyilvános megvallás céljából a pap megkérdezi őket, hogy a vőlegény akarja-e a menyasszonyt, illetve a menyasszony a vőlegényt.[12]Ezután mondja:

A megkoronázás szertartása

A MEGKORONÁZÁS, VAGYIS A HÁZASSÁGKÖTÉS SZERTARTÁSA

Amennyiben egyúttal a megkoronázásban ιs részesülni kívánnak, ott maradnak a templomban,[1]és kezdődik a megkoronázás szertartása. Ha azonban később akarnak a megkoronázásban részesülni, az előcsarnokból az égő gyertyákkal bevonulnak a templomba,[2]elöl halad a pap tömjénezővel, és énekelve a