Belépés



Naptár

június 2020
H K SZ CS P SZ V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Térkép


Diósgyőri Görög Katolikus Templom nagyobb térképen való megjelenítése

Statisztika

Az Egyházközségi oldal indulása:
2007. május

2007. október 29. óta:

látogatónk volt.

---
 

Bevezetés a keresztség és a bérmálás szertartásához

 

A keresztséget, a bérmálást és az eukharisztiát (szentáldozást) együttesen misztagógikus szentségeknek nevezzük, mivel ezek jelentik a keresztény életbe való beveztést. A kezdetek szentségei, amelyek szorosan összekapcsolódnak egymással, mint a keresztény életre való születés, növekedés (megerősítés) és felnőtté válás. Liturgikus szempontból a legsajátosabb kiszolgáltatási időpontja a nagyszombat éjszakai liturgia volt. Felnőtt keresztség esetén a nyugati egyházban is egyszerre szolgáltatják ki a három szentséget. A bizánci rítusban csecsemőnek is, bár a jelenlegi görög ortodox szokás szerint a csecsemőt többnyire a keresztelést követő vasárnapi liturgiában áldoztatják meg először.

A keresztség szó szerinti jelentése és így ősi formája is az alámerítés volt. Az ókeresztény korból maradtak meg keresztelőmedencék, amelyekbe lépcsők vezettek. Általában a templomon kívül, vagy a narthexhez kacsolódva, a legmélyebbek majdnem másfél méteresek. A gyermekkeresztelés esetén a bizánci rítusban megmaradt a teljes alámerítéssel történő keresztelés, különleges esetekben helyettesítheti a leöntés, de annak is lehetőleg az egész testet el kell érnie, nem csupán a fejet. Természetesen az immár mozgatható keresztelőmedencékbe a szentség kiszolgáltatásához a gyermek egészsége érdekében nem hideg, hanem langyos vizet használnak. Felnőtt keresztség esetén, mivel a mai templomok mellett már nincsenek épített medencék, leöntéssel keresztelnek, de azt is oly módon, hogy az egész testet érje a keresztvíz.

Minthogy valódi újjászületésről van szó, a keresztelés személyes jellege megköveteli, hogy a szentség kiszolgáltatásához ne korábban megszentelt és úgymond „raktáron levő” szenteltvizet használjanak, hanem maga a kersztelés szertartása tartalmaz egy hosszabb vízszentelést. Ez egyedül akkor marad el, ha január 6-án, Vízkereszt ünnepén a Szt. Liturgia után keresztelnek, akkor a nagy vízszentelés szenteltvizét használják, hiszen annak hosszú imádságai nagyrészt tartalmazzák a keresztelési vízszentelés szövegét.

Maga a szertartás összesűrítve tartalmazza az ókeresztény keresztségi felkészülés akár több éves folyamatát, a jelöltté (katekumenné) válástól, az exorcizmusokon, hitvalláson át egészen a keresztségig. Természetesen hajdan a katekumenátus évekig tartott, és megvolt az időbeli sorrendje a különböző kisebb beavató imáknak, gesztusoknak. A bemerítés szimbolikája jól megragadja a szentség lényegét, mint Krisztus halálában és feltámadásában való részesülést, aminek következménye a bűnök teljes bocsánata, valamint hogy az újonnan megvilágosodott ezáltal lesz az Egyház teljes jogú tagjává.

Így a szertartás első része a katekumenné tétel rítusa. Egy befogadó imádság után következnek az „ördögűző” imák. Az euchologion nem a klasszikus „exorkismos” szót használja, hanem az „aforkismos”-t, vagyis itt csak feltételes módban beszélhetünk ördög-űzésről, inkább az ördög távoltartására szolgálnak az imák. Majd a katekumen maga is megtagadja az ördögöt, kinyilvánítja szándékát, hogy Krisztushoz csatlakozzon és megvallja a hitét. Amennyiben kisgyermekről van szó, ezeket a keresztszülő teszi meg helyette. Az ókeresztény hagyomány szerint helyesen ebből csak egy van.

A keresztelés a békességi ekténiával és a vízszenteléssel kezdődik. Majd a pap megkeni a jelölt érzékszerveit, majd az egész testét a katekumenek olajával, utalva arra, hogy a keresztény élet egyben lelki harcot is jelent. Ezután következik a keresztelés a háromszoros alámerítéssel, az egész test megmosásával, hiszen ez az „újjászületés fürdője”, és elrecitálják a 31. zsoltárt. A szláv végzési rend szerint ezt követi a keresztelési köntösbe öltöztetés és a bérmálás. A görög hagyomány felcseréli a sorrendet, először jön a bérmaolaj imája és a bérmálás, majd a keresztségi köntösbe öltöztetés és a keresztelődence ünnepélyes körüljárása Az apostoli és az evangéliumi szakaszok felolvasása után az ún. lemosás szertartási következik a hozzákapcsoló imákkal, hasonló módon a hajnyírás, aminek gyökere valószínűleg a zsidó rituális hagyományból származik. Majd a szertartás végén részesül az újonnan megkeresztelt az Eukharisztiában, végül pegig következik az elbocsátás.

A keresztség kiszolgáltatásának legsajátosabb időpontja a nagyszombati virrasztási vagy keresztelési liturgia, melynek szentírási szakaszai is megegyeznek a keresztelésével. Később kiterjesztették azokra az ünnepekre, amelyek liturgiájában a Háromszorszent éneklését a páli mondat éneklésével helyettesítik: „Akik Krisztusban megkeresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja”. Leghelyesebb ezeken a napokon, vagy legalább vasárnap keresztelni, a közösség tagjainak jelenlétében. Sokan téves a keresztelést egyfajta családi szertartásnak gondolják, ezzel szemben az egész Egyház ünnepe, ahol az újonnan megkereszteltet – legyen az akár csecsemő – a közösség tagjai maguk közé fogadják. Mindenképpen kerülni kell a csak rendkívüli esetben megengedett templomon kívül végzett keresztelést. (Sokan emlékszünk még arra, milyen volt a kommunizmus idejében bizonyos prominens személyek gyerekeinek titkos keresztelése, akár a nagyszülők otthonában – ez a fajta rendkívüli helyzet már nem áll fenn).

A bizánci rítusban a szentség kiszolgáltatója a pap, életveszély, extrém helyzet esetén bármely keresztény (az ortodoxok szerint csak barmely ortodox). A bizánci és nyugati szentségtani megközelítés eltér abban, hogy nem keresztény személy keresztelhet-e.

12.00 Normal 0 false false false EL X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Κανονικός πίνακας"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

 

 

 

A SZENT KERESZTSÉG

 

A SZENT KERESZTSÉGET MEGELŐZŐ SZERTARTÁSI REND

 

IMÁDSÁG A KATEKUMENNÉ TÉTELHEZ

 

Az epitrahiliont viselő pap[1] rálehel a leendő felvilágosulandó arcára és kezével keresztet rajzol[2] a homlokától a melléig[3] háromszor, ezt mondva:

 

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.[4]

 

            És kezét ráteszi a fejére, mondva a jelen

 

Imádságot:

Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

A te nevedben, Urunk, (az) igazságnak Istene, és egyszülött Fiadnak és Szentlelkednek nevében teszem föl kezemet szolgádra (vagy szolgálódra), aki méltónak találtatott arra, hogy szent nevedhez meneküljön és szárnyaid oltalma alatt találjon menedéket. Távoztasd el tőle azt a régi tévelyt (tévedést), és töltsd el (be) őt a benned való hittel, reménnyel és szeretettel, hogy megismerje, egyedül te vagy Isten, az igaz Isten,[5] és a te egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus, és a te Szentlelked. Add meg neki, hogy mindenben parancsolataid szerint járjon[6], és megtartsa a neked tetsző dolgokat, mert ha azokat cselekszi az ember, élni fog azok által[7]. Írd be őt az élet könyvébe és egyesítsd örökséged nyájával. Dicsőíttessék[8] meg benne  a te szent neved és szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus és elevenítő Szentlelked neve. Szemed mindenkor irgalommal tekintsen rá, és füled legyen figyelmes könyörgésének hangjára. Örvendeztesd meg őt keze műveiben és egész nemzedékében[9], hogy megvalljon téged, imádva és dicsőítve[10] a te nagy és magasságos nevedet és dicsérjen téged mindenkor, életének minden napján. Mert téged dicsér[11] minden mennyei erő, és tied a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor  és örökkön örökké. Amen.

 

1. EXORCIZMUS[12]

Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

Megfedd téged, ördög, az Úr, aki a világba jött és az emberek között lakozott, hogy zsarnokságodat lerontsa és az embereket megszabadítsa[13]; aki a keresztfán diadalmaskodott az ellenséges hatalmak fölött, amikor a nap elsötétedett és a föld megrendült és a sírok megnyíltak és a szentek testei feltámadtak; aki halállal megtörte[14] a halált és megsemmisítette azt, aki a halál hatalmát birtokolta, vagyis téged, az ördögöt. Kényszerítelek az Istenre, aki megmutatta az élet fáját és odarendelte a kerubokat és a lángpallost, hogy körbejárva őrizze azt: szégyenülj meg[15] és távozz el. Az által kényszerítlek, ki a tengerek színén[16] mint a szárazon járt, és aki megfenyítette a szélvészt, akinek tekintete kiszárítja a mélységeket és félelmetessége[17] megolvasztja[18] a hegyeket. Most is ő parancsol neked általunk: Töltsön el a félelem, menj ki és távozz el ettől a teremtménytől, és ne térj vissza, ne rejtőzz el benne és ne is találkozzál vele vagy működj benne vagy zaklasd őt[19], sem éjjel, sem nappal, sem reggel, sem délben, hanem menj az alvilágodba az Ítélet meghatározott[20] nagy napjáig. Töltsön el a félelem a kerubokon trónoló és a mélységeket átlátó Istentől, akitől rettegnek az angyalok, arkangyalok, trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmak, erők, a sokszemű kerubok és a hatszárnyú szeráfok, akitől retteg az ég és a föld, a tenger és minden, ami azokban van. Menj ki és távozz el Krisztus Istenünk megpecsételt, újonnan kiválasztott katonájától[21]. Mert az által kényszerítlek, aki a szelek szárnyain jár, és aki angyalait szellemekké és szolgáit lángoló tűzzé teszi. Menj ki és távozz ettől a teremtménytől minden erőddel és angyalaiddal együtt. Mert megdicsőíttetett az atya és Fiú és Szentlélek neve, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

 

2. EXORCIZMUS

Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

A szent, félelmetes és dicsőséges Isten, aki minden művében és hatalmában felfoghatatlan és kifürkészhetetlen, ő, aki előre elrendelt téged, az ördögöt az örök pokol büntetésére, általunk, az ő érdemtelen[22] szolgái által parancsolja neked és minden együttműködő hatalmadnak, hogy távozz el a mi Urunk Jézus Krisztus, a mi igaz Istenünk nevére újonnan megpecsételttől. Kényszerítelek tehát téged, leggonoszabb, tisztátalan, gyalázatos, undorító és ellenséges[23] szellem, Jézus Krisztus ereje által, akié minden hatalom a mennyen és a földön, aki azt mondta a süket és néma démonnak: „Menj ki az emberből, és többé ne térj vissza abba.” Távozz el és ismerd meg erőd hiábavalóságát[24], amelynek még a disznók fölött sincs hatalma. Emlékezz arra, aki a te kérésedre megparancsolta, hogy a sertésnyájba menj. Félj az Istentől, akinek a parancsából megalapozódott a föld a vizek fölött, aki megteremtette az eget, és elrendezte mérőzsinórral a hegyeket és mércével a völgyeket, és aki fövenyt helyezett a tenger határául, és biztos ösvényt a sebes folyású vizekben; aki megérinti a hegyeket és füstölögnek, aki köntösként világosságot ölt magára, aki az eget kifeszíti mint sátortetőt[25], aki vizekkel borítja annak felső termeit, aki a földet szilárd alapra helyezted[26], nem fog angadozni örökkön örökké, aki előhívja a tenger vizét, és kiönti azt az egész föld színén[27]. Menj ki és távozz el a szent megvilágosodásra felkészülttől. Kényszerítelek téged a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó[28] szenvedéseire, drága Testére és Vérére és félelmetes eljövetele által. Eljön ugyanis és nem késlekedik, hogy ítélkezzen az egész föld felett, s téged és a veled együttműködő hatalmadat a tüzes pokolba[29] kárhoztat, átadva téged a külső sötétségbe, ahol a féreg el nem pusztul[30] és a tűz ki nem alszik. Mert Krisztusé, a mi Istenünké a hatalom, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

 

3. EXORCIZMUS

Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

Seregek Ura, Izrael Istene, minden betegség és minden erőtlenség gyógyítója, tekints le erre a szolgádra (vagy szolgálódra); kutasd ki, tárd fel és távoztasd el tőle az ördög minden cselekményét. Fedd meg a tisztátalan szellemeket és űzd el őket, és tisztítsd meg kezed művét, és átható erőddel tipord a Sátánt lábai alá, és adj neki győzelmet fölötte és tisztátalan szellemei fölött, hogy a tőled jövő irgalmat elnyervén, méltó legyen halhatatlan és mennyei Titkaidra, és neked dicsőséget viszonozzon, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindnkor és örökkön örökké. Amen.

 

IMÁDSÁG

Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

Te, Aki vagy[31], Uralkodó Urunk, aki az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted, és hatalmat adtál neki az örök élet elnyerésére[32], miután pedig a bűn által elbukott, nem vetetted meg őt, hanem Krisztusod megtestesülése által a világnak üdvösséget szereztél[33]: Temagad fogadd be mennyei országodba az ellenség rabságából megváltott ezen alkotásodat is. Nyisd meg értelme szemét, hogy felragyogjon[34] benne Evangéliumod világossága. Rendelj[35] életéhez fénylő angyalt, hogy megszabadítsa őt az ellenség minden cselszövésétől, a gonosszal való találkozástól, a déli démontól, a gonosz látomásoktól.

 

És a pap háromszor rálehel és kereszttel megpecsételi[36] a homlokát, a száját és a mellét, mondva:

Űzz ki belőle, szívében elrejtőzött és befészkelődött minden gonosz és tisztátalan szellemet (és ezt háromszor mondja). A tévely szellemét, a gonoszság szellemét, a bálványimádás és minden(féle) kapzsiság szellemét, a hazugság és minden(féle) tisztátalanság szellemét[37], amely az ördög útmutatása szerint munkálkodik. És tedd őt Krisztusod szent nyájának értelmes bárányává, Egyházad értékes tagjává[38], megszentelt eszközésé, a világosság fiává (vagy lányává) és országod örökösévé, hogy a világban parancsolataid szerint élve[39], a pecsétet sértetlenül megőrizve, és a köntöst szeplőtelenül megtartva, elnyerhesse a szentek boldogságát a te Országodban.

 

Fennhang:

A te egyszülött Fiadnak kegyelme, könyörülete és emberszeretete által, kivel áldott vagy, szentséges és jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Amen.

 

A keresztelendőt, ha elegendő idős, levetkőzve és mezítláb, magasra emelt[40] karral a pap[41] nyugat felé fordítja őt, és mondja háromszor:

Megtagadod[42] Sátánt és annak összes cselekedetét, és minden imádását és minden angyalát és minden pompáját[43]?

 

És mindannyiszor válaszol a katekumen, vagy a keresztszülője, ha a keresztelendő barbár vagy gyermek és mondja:

Megtagadom.

 

És amikor háromszor elmondta, ismét megkérdezi a pap a keresztelendőt:

Megtagadtad a Sátánt?

 

És válaszol a katekumen vagy a keresztszülője:

Megtagadtam.

 

És amikor háromszor elmondta, mondja a pap:

Fújj hát és köpj reá.

 

És miután ezt megtette, a pap kelet felé fordítja őt, leengedett kézzel és mondja neki háromszor:

Csatlakozol[44] Krisztushoz?

 

És válaszol a katekumen vagy a keresztszülője:

Csatlakozom (háromszor).

 

Ezután ismét mondja a pap háromszor:

Csatlakoztál Krisztushoz?

 

És válaszol:

Csatlakoztam.

 

És ismét mondja:

És hiszel benne?

 

És válaszol:

Hiszek benne, mint Királyban és Istenben.

 

És elmondja a Hitvallást:

Hiszek egy Istenben[45], mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében. És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett, ki az Atyával egyvalóságú[46], ki által mindenek lettek. Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. És megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt és szenvedett és eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Írások szerint. És fölment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján; és ismét eljövend dicsőséggel ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától (és Fiútól) származik[47], ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által. Hiszek egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és a jövendő örök életet. Amen.

 

            És amikor befejezi a szent Hitvallást, ismét háromszor mondja neki:

            Csatlakoztál Krisztushoz? stb., mindannyiszor felelve a katekumen vagy a keresztszülő, ahogy kérték. Miután pedig háromszor kikérdezte és háromszor elmondták a szent Hitvallást, háromszor megkérdezi őt[48]:

Csatlakoztál Krisztushoz?

 

És válaszol:

Csatlakoztam.

 

És mondja a pap:

Akkor leboruva imádd őt.

 

És leborul, mondván:

Imádom az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, az egylényegű és oszthatatlan Háromságot.

 

A pap, fennhangon:

Áldott az Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson, most éa mindenkor és örökkön örökké. Amen.

 

É induls ezt mondva így imádkozik:

Könyörögjünk az Úrhoz!

 

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

Uralkodó Urunk, mi Istenünk, hívd N.[49] szolgádat (vagy szolgálódat) szent megvilágosodásodra és méltasd őt szent keresztséged ezen nagy kegyelmére. Vetkőztesd le róla régi mivoltát, és újítsd meg[50] őt az örök életre, és töltsd el őt Szentlelked erejével a Krisztusoddal való egyesülésre: hogy többé már ne a test gyermeke legyen, hanem a te Országod gyermeke.

            A te egyszülött Fiad jóakarata és kegyelme által, akivel áldott vagy, legszentebb és jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

 

A SZENT KERESZTSÉG SZERTARTÁSA

 

Belép a pap és fehér szertartási ruhát ölt, vagyis epitrahiliont és felóniont, és meggyújtva az összes gyertyát, vevén a tömjénezőt, a keresztelőmedencéhez, körültömjénezi és miután azt átadta, hódolást tesz a szent Evangélium előtt.

 

            Ezután mondja a diakónus: Adja áldás, Uram.

 

A pap fennhangon:

Áldott az Atya és a Fiú és a Szentlélek országa, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.[51]

 

A diakónus vagy maga a pap:

Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

 

A kórus, minden egyes könyörgésre: Uram, irgalmazz!

 

            A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

            Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!

            Ezen szent hajlékért[52] és azokért, akik ide hittel, vallásossággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!

            N. érsekünkért (püspökünkért)[53], a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti diakónusokért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!

            Hogy szenteltessék meg ez a víz a Szentlélek (mennyből való) lejövetele és ereje és működése által[54], könyörögjünk az Úrhoz!

            Hogy küldessen le reá a megváltás kegyelme, a Jordán áldása, könyörögjünk az Úrhoz!

            Hogy szálljon le e vízre a minden lény feletti Háromság megtisztító működése, könyörögjünk az Úrhoz!

            Hogy a Szentlélek lejövetele által megvilágosodjunk a tudás és a vallásosság világosságával, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy bizonyuljon ez a víz a látható és láthatatlan ellenségek minden cselszövését elhárítónak, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy az abban megkeresztelkedő méltó legyen az enyészhetetlen (romolhatatlan) Országra, könyörögjünk az Úrhoz!

A mostan a szent Megvilágosodáshoz járulóért és az üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy a világosság fiának (vagy lányának) és az örökkévaló javak örökösének bizonyuljon, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy belekapcsolódjon a mi Istenünk, Krisztus halálába és feltámadásába és azoknak részese legyen, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy őrizze meg a keresztség köntösét és a Szentlélek foglalóját szeplőtelenül és kifogástalanul krisztus Istenünk félelmetes napjára, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy legyen ez a víz számára újjászületés fürdője bűnök bocsánatára és enyészhetetlenség öltözete, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy az Úristen hallgassa meg könyörgésünk hangját, könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy mentse meg őt és minket minden aggódástól, haragtól, veszélytől és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!

Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!

Legszentebb, tisztaságos, legáldottabb, dicsőséges Nagyasszonyunkról, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

 

A kórus: Néked, Uram.

 

            És miközben a diakónus ezt mondja, a pap magában mondja csendesen ezt az imádságot:

Könyörögjünk az Úrhoz.

Könyörületes és irgalmas Isten, aki a szívet és a veséket vizsgálaod és aki egyedül ismered (jól) az emberek rejtett dolgait; nincs ugyanis előtted láthatatlan[55] dolog, hanem minden mezítelen és nyílt szemednek, aki ismered a velem kapcsolatosakat is, ne utálj meg engem és ne fordítsd el tőlem arcodat, hanem nézd el törvényszegéseimet ebben az órában, aki nem veszed számba az emberek megbánt (?) bűneit, és mosd le rólam a testi tisztátalanságot és a lelki szennyet (szennyfoltot), és egész valómat szenteld meg teljesen láthatatlan erőddel és szelemi jobboddal, nehogy – miközben másoknak ígérem a szabadságot és azt a kimondhatatlan emberszeretetedhez hittel járulóknak meg is adom, magam mint a bűn rabszolgája elvesszek (érdemtelenné váljak). Ne, ó Uralkodó, aki egyedül vagy jóságos és emberszerető, ne legyek magamra hagyatva megalázottan és megszégyenülve[56], hanem küldj le nekem erőt a magasságból és erősíts meg engem az előttem álló[57] nagy és magasságbeli Titkod kiszolgáltatásához. És formáld meg Krisztusodat[58] gyarlóságom által a most (leendő) újra születőben, építsd fel őt apostolaid és prófétáid alapjára. Ne vesd el őt, hanem az igazság palántájaként ültesd el őt szent, katolikus és apostoli Egyházadban és ne szakítsd ki onnan, hogy gíy előrehaladva a vallásosságban, megdicsőüljön általa legszentebb neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

 

            Miután befejeződik a békességi ekténia, fennhang nélkül mondja a pap ezt az imádságot hangosan, istenfélelemmel, egész lelkéből és töredelmes szívvel:

 

            Nagy vagy, Urunk, és csodálatosak a te műveid és semmilyen szó nem elégséges csodatételeid magasztalására (háromszor).[59] Mert te akaratoddal a nemlétből létrehoztad a mindenséget, hatalmad révén tartod fenn a teremtést, és gondviseléseddel kormányzod a világot. Te négy főelemből formáltad meg[60] a teremtést, az esztendő körét négy évszakkal koszorúztad. Az összes szellemi erők remegnek előtted: téged dicsér a nap, téged dicsőít a hold, veled társalognak[61] a csillagok, neked engedelmeskedik a világosság, előtted reszketnek a mélységek, neked szolgálnak a forrásvizek. Te kifeszítetted az eget mint sátortetőt, te megerősítetted a földet a vizek fölött, te vetted körül a tengert fövennyel, te a lélegzésre levegőt árasztottál ki. Az angyali erők neked szolgálnak, az arkangyalok karai téged imádnak, a sokszemű kerubok és a hatszárnyú szeráfok körül állván és körben lebegve, megközelíthetetlen dicsőséged félelmétől teljesen elfödik magukat. Te ugyanis körülírhatatlan, kezdetnélküli és kifejezhetetlen Isten lévén, a földre jöttél szolgai alakot vevén fel, hasonlóvá lettél az emberekhez[62]: mert irgalmad könyörületességében nem bírtad elviselni annak szemlélését[63], hogy az ördög zsarnokoskodik az emberi nemen, hanem eljöttél és megváltottál minket. Megvalljuk kegyelmedet, hirdetjük irgalmadat, nem rejtjük el jótékonyságodat[64]. Nemzedékünk természetét megszabadítottad[65], születéseddel szűzi méhet szenteltél meg, az egész teremtés magasztalt téged, aki megjelentél. Te ugyanis, mi Istenünk, a földön megjelentél és az emberek körében tartózkodott, te a Jordán hullámait megszentlted, a mennyből leküldted azokra legszentebb Lelkedet[66], és az ott rejtőző sárkányok fejét összezúztad[67]. Temagad, emberszerető Király, jöjj el most is Szentlelked leszállása által és szenteld meg ezt a vizet (háromszor).[68] És add neki a megváltás kegyelmét, a Jordán áldását. Tedd azt az enyészhetetlenség forrásává, megszentelés ajándékává, bűnök elengedőjévé, betegségek elhárítójává[69], pusztítóvá a démonok számára, az ellenséges hatalmak számára megközelíthetetlenné, angyali erővel teljessé. Meneküljenek tőle azok, akik ármánykodnak teremtményed ellen; mert a te nevedet hívtam segítségül, Uram, ami csodálatos és dicsőséges és félelmetes az ellenségek számára.

 

            És a vízre lehel háromszor, és jobb kezével háromszor keresztet jelez[70] és imádkozik, mondván:

Zúzódjanak szét drága kereszted alakjának[71] jele alatt minden ellenséges erők (háromszor).[72] Kérünk téged, Urunk, vonuljon vissza tőlünk az összes levegőbeli és láthatatlan kísértet és ne rejtőzzön ebben a vízben sötét démon, és ne szálljon le bele a keresztelkedővel együtt semmiféle gonosz szellem amely elsötétíti a gondolatokat és megzavarja az értelmet. Hanem Te, a mindenség Uralkodója nyilvánítsd ezt a vizet a megváltás vizévé, a megszentelés vizévé, a test és a lélek megtisztítójává, a kötelékek feloldásává, a bűnök megbocsátásává, a lélek migvilágításává, az újjászületés fürdőjévé, a lélek megújulásává, az örökbefogadás ajándékává, az enyészhetetlenség öltözetévé, az élet forrásává. Te mondottad ugyanis, Urunk: „Mosdjatok meg és tiszták lesztek, vessétek ki a gonoszságot[73] lelketekből.” Te ajándékoztad nekünk a fentről való újjászületést, vízből és Lélekből. Jelenj meg abban, Uram, és add, hogy az abban megkeresztelkedő átalakuljon, vagyis levesse a régi embert, ami a csalárd kívánság révén pusztulásnak indult, és magára öltse az újat, ami teremtőjének képmására megújul, hogy a keresztslg révén belekapcsolódva halálod hasonlatosságába, feltámadásodnak is részese legyen, és megőrizvén a Szentlélek ajándékát és gyarapítva a kegyelem foglalóját[74], elnyerje a mennyei[75] meghívás jutalmát, számmíttasson az elsőszülöttek közé, akik neve be van jegyezve a mennyben, a mi Istenünk és Urunk, Jézus Krisztusnál. Mert téged illet a dicsőség, erő, tisztelet és imádás, kezdetnélküli atyáddal, legszentebb, jóságos és életadó Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Amen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek.

 

A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.

A kórus: Néked, Uram.

 

            És a pap rálehel az olajtartó edényre, amit a diakónus tart, és kezével háromszor keresztet rajzol rá, és mondja: Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz.

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap mondja a jelen imádságot:

 

AZ OLAJ IMÁDSÁGA

 

            Uralkodó Urunk, atyáink Istene, aki a Noé bárkájában levőknek szájában olajfa ágat galambot küldtél a kiengesztelődés és a vízözöntől való megszabadulás szimbólumaként, és a kegyelem misztériumát ezek által előábrázoltad, aki az olajfa termését szentségeid teljességül rendelted, és ezáltal a törvény alatt levőket Szentlélekkel töltötted el, a kegyelem alatt levőket pedig tökéletesítetted. Temagad áldd meg ezt az olajat Szentlelked ereje, működése és(mennyből való) lejövetele által, hogy legyen az a romolhatatlanság kenete, az igazság fegyvere, a lélek és a test megújulása, minden ördögi működés elhárítója, minden rossz eltávilítására azoknak, akik hittel megkenetnek vagy részesülnek abból.

            A te, és egyszülött Fiad, és legszentebb, jkóságos és elevenítő Lelked dicsőségére, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

 

A kórus: Amen.

 

A diakónus: Figyelmezzünk.

 

            A pap pedig vevén az olajos edényt, önt abból a keresztelőmedencébe, keresztet jelezvén háromszor, és énekelve minden egyes keresztre: Alleluja (háromszor)

 

Ezután fennhangon mondja:

Áldott az Isten, ki megvilágosít és megszentel minden evilágra jövő embert, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Amen.

 

 

És odaviszik a keresztelendőt. A pap pedig vevén a szent olajból jobbja három ujjával a kereszt jelét rajzolja a keresztelendő homlokára, mellére és hátára (lapockák közé), mondva:

Megkenetik Isten sszolgája (vagy szolgálója) N. az örvendezés olajával, az atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében[76]. Amen.

 

            És megpecsételve a mellét és a hátát (lapockák között), mondja:

 

            A mellnél: Lelkének és testének gyógyulására.

            A füleknél: A hit meghallására.

            A kezeknél: Kezeid teremtettek és alkottak engem.

            A lábnál: Hogy a te parancsaid szerint járjon.

 

            És miután az olajjal megkente az egész testet, miközben a keresztszülő tartja, mergkereszteli őt a pap, egyenesen tartva és kelet felé nézve, mondja:

 

            Kereszteltetik Isten szolgája (vagy: szolgálója), N. az Atyának[77] és Fiúnak és Szentléleknek nevére. Ámen (mindegyik név felhangzásakor bemerítve, majd kiszedve)[78].

 

            És jól megmossa őt a pap, az egész testet.

Ezután a pap kezéből átveszi őt a keresztszülő a keresztelőmedencéből, kitárt fehér törölközővel.

 

A kórus énekli:

31. zsoltár

Boldogok, akiknek vétkei[79] bocsánatot nyertek, és akiknek bűneit eltakarta Isten[80] (3-szor). Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be a bűnt, és akinek ajkán nincs álnokság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek állandó jajgatásomban. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, nyomorúságra jutottam, midőn tövis is fúródott belém. Bűnömet elismertem, és nem titkoltam el vétkemet. Így szóltam: „Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak, és megbocsátottad szívem istentelenségét. ”Ezért minden szent imádkozzék hozzád alkalmas időben, akkor még a nagy vizek áradása sem fog hozzá közeledni. Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem, te, én örömöm, ments meg a körben rám leselkedőktől! „Értelmet adok neked és oktatlak az útra, melyen járj, és rajtad lesz a szemem.” Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér! Fékkel és zabolával szoríthatod meg azok állát, nem közelednek hozzád! Sok csapás sújtja a bűnöst, az Úrban bízót pedig irgalom veszi körül. Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, és büszkélkedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!

 

És ezután mondja a pap a következő imádságot:[81]

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap, csendesen:

 

A BÉRMAOLAJ IMÁDSÁGA

 

Áldott vagy, Urunk, a mindenható Isten, a jóság[82] forrása, az igazság napja, aki üdvösség fényével világítod meg a sötétségben levőket, a te egyszülött fiad és a mi Istenünk megjelenése által, aki nekünk, méltatlanoknak ajándékoztad a boldog megtisztulást a szent keresztségben és az isteni megszentelést az elevenítő kenetben: aki most is jónak láttad újjászülni újonnan megvilágosított szolgádat (vagy: szolgálódat) víz és Lélek által és szándékos és nem szándékos bűnei bocsánatát ajándékozván neki. Temagad tehát, irgalmas Uralkodónk,, mindenség királya, ajándékozd neki szent és mindenható és imádandó Lelked pecsétjét, és Krisztusod szent Testében és drága Vérében való részesülést. Őrizd meg őt megszentelésedben! Szilárdítsd meg az igaz (ortodox) hitben! Szabadítsd meg a gonosztól és minden csalárdságától[83] és üdvözítéseddel tartsd (őrizd) meg lelkét félelemben, tisztaságban és igazságban, hogy minden művében és szavában kedvedet találván mennyei országodnak fia (vagy: lánya) és örököse legyen.

 

Fennhangon:

 

Mert te vagy a mi Istenünk, az irgalmazás és az üdvözítés Istene, és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.[84]

 

A kórus: Amen.

És az ima után a pap megkeni a megkeresztelt gyermeket a szent bérmaolajjal, a kereszt jelét rajzolva a homlokra, a szemekre az arcra[85], a szájra, a két fülre[86], a mellre, a kezekre és a lábakra, mondván:

 

            A Szentlélek ajándékának pecsétje.[87] Ámen.

 

            És felöltözteve a keresztségi köntösbe[88], mondja:

 

            Felöltöztetik Isten szolgája (vagy szolgálója) N. az igazság köntösébe, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.

 

És éneklik a tropárt 8. hangon:

 

            Fényes öltözetet adj nekem, aki köntösként világosságot magadra, nagyirgalmú Krisztusom, a mi Istenünk.[89]

 

            A pap miután megmosta a kezét,[90] tömjénezi a keresztelőmedencét, miközben körüljárja azt a keresztszülővel,[91] aki előtte halad, karjában hordozva az újonnan megvilágosított gyermeket, és énekli első hangon:

 

            Akik Krisztusban megkeresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek [92], Alleluja (háromszor).

Dicsőség. Most és.

Krisztusba öltözködtetek. Alleluja.

 

A diakónus: Erővel.

 

A kórus: Akik Krisztusban megkeresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek. Alleluja.

 

A diakónus: Figyelmezzünk.

 

A felolvasó: Prokimen. 3. hang.

 

Az Úr világosságom és Üdvözítőm.[93]

Vers: Az Úr életem oltalmazója.[94]

A diakónus: Bölcsesség.

 

A felolvasó:

Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének olvasása.[95] (6. fej. 3-11)

 

A diakónus: Figyelmezzünk.

 

A felolvasó:

Testvéreim! Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusban, az ő halálában keresztelkedtünk meg. A keresztség által ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt a halálból, úgy mi is egy új[96] életben járjunk. Ha ugyanis halálának hasonlósága szerint egybenőttünk[97] vele, akkor[98] úgy leszünk föltámadásában is, mivel tudjuk, hogy a bennünk levő régi ember[99] azért lett vele (együtt) keresztre feszítve, hogy a bűn hatalma alatt levő test[100] elpusztuljon, és többé ne szolgáljunk rabszolgaként a bűnnek. Aki ugyanis meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk, mivel tudjuk, hogy a halottaiból föltámadott Krisztus többé nem hal meg, a halál nem uralkodik rajta többé. Minthogy meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, mivel pedig él, Istennek él. Így tekintsétek ti is magatokat, mint akik halottak a bűnnek, de élők az Istennek Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

 

A pap: Békesség neked, a felolvasónak.

 

A kórus: Alleluja (3-szor)

 

A diakónus:

            Bölcsesség! Felállva! Halgassuk a szent Evangéliumot.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek

 

A pap:

Szent Máté evangéliumának olvasása. (28. fej. 16-20)

 

A diakónus: Figyelmezzünk.

A kórus: Dicsőség neked, Urunk, dicsőség néked.

 

 

A pap:

Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” Ámen.

 

A kórus: Dicsőség neked, Urunk, dicsőség néked.

 

A LEMOSÁS IMÁI[101]

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek

 

 

A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.

A kórus: Néked, uram.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap az imádságot:

            Aki a keresztség által szolgádnak (vagy: szolgálódnak) bűnöktől való szabadulást ajándékoztál és az újjászületés életét[102] adományoztad, Temagad, Uralkodó Urunk, akinek jónak látszott arcod világosságát szívében mindörökre felragyogtatni, az ellenségek számára megtámadhatatlannak tartsd meg hitének pajzsát, őrizd meg tisztának és szennytelennek az enyészhetetlenség ruházatát, amely körülvette[103], őrizd meg sértetlenül benne kegyelmed lelki pecsétjét, és légy könyörületes vele és velünk, könyörületed sokasága szerint. Mert áldott és megdicsőíttetett a te legdrágább és fölséges neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap az imádságot:

 

Uralkodó Urunk, mi Istenünk, aki a keresztelőmedence által a mennyei ragyogást adod meg a megkeresztelteknek, aki újjászülted vízből és lélekből újonnan megvilágosított szolgádat (vagy: szolgálódat), és szándékos és nem szándékos bűnei bocsánatát ajándékoztad neki, terjeszd ki hatalmas kezedet szolgádra (vagy: szolgálódra), és oltalmazd meg őt jóságod erejével, őrizd meg sértetlenül a hit foglalóját[104] és méltasd[105] őt az örök életre és a te tetszésedre[106]. Mert te vagy a mi megszentelésünk és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek

 

 

A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.

A kórus: Néked, uram.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap az imádságot:

Aki magára öltött[107] téged, Krisztust, és a mi Istennünket, neked hajtotta meg velünk együtt a fejét, őrizd meg őt, hogy legyőzhetetlen harcos maradjon az ellene és ellenünk hiábavaló ellenségességgel fordulókkal[108] szemben; enyészhetetlen koronáddal pedig a végsőkig nyilváníts mindnyájunkat győzteseknek.

Mert te vagy, aki irgalmazol és üdvözítesz minket, és neked dicsőséget viszonzunk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

            A pap megoldja a gyermek övét és öltözetét[109] [myropano[110]], azok végeit összefűzi, megáztatja azokat tiszta vízzel és meglocsolja a gyermeket, mondva:

 

Megigazultál, megvilágosodtál.

 

            És vizes új szivacsot vagy vattát véve, letörli az arcát, a fejét, a mellét és a többi testrészét, mondva:

 

            Megigazultál, megvilágosodtál, megbérmáltattál, megszentelődtél, lemosattál az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.

 

IMÁK A HAJNYÍRÁSHOZ

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap az imádságot:

            Uralkodó Úristenünk, aki képmásoddal tisztelted meg az embert, értelmes lélekből és ékes testből alkottad meg őt úgy, hogy a test szolgáljon az értelmes léleknek. A fejet pedig a legmagasabbra elyezted, és abba rendezted az érzékek többségét, melyek nem gátolják egymást, a fejet pedig hajjal[111] fedted be, hogy ne károsítsa az időjárás változása[112], és annak minden tagját hasznosan rendezted el, hogy mindegyikkel hálát adhasson neked, a legkiválóbb alkotónak[113].[114] Temagad, aki választott eszközöd[115], Pál apostol által elrendelted, hogy mindent dicsőségedre cselekedjünk, áldd meg szolgádat (vagy: szolgálódat), aki[116]  hajának[117] lenyírásával[118] első áldozatot jött felajánlani[119], keresztszülőjével együtt, és add meg nekik, hogy mindenkor törvényeden elmélkedjenek és a neked tetsző dolgokat cselekedjék.

            Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy éd neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek

 

 

A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.

A kórus: Néked, uram.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz.

 

A pap jobb kezét a megkeresztelt fején tartva imádkozik:

 

            Urunk, Istenünk, aki a keresztelőmedence beteljesítésével jóságod által megszentelted a benned hívőket, áldd meg ezt a gyermeket, és áldásod szálljon fejére. És amint megáldottad Sámuel próféta által Dávid királyt, áldd meg szolgád (vagy: szolgálód) fejét az én bűnös kezem által[120], reá szállván[121] a te Szentlelkeddel, hogy előhaladva[122] az életkorban egészen az ősz öregkorig dicsőséget viszonozzon neked és lássa Jeruzsálem javait élete minden napján.

Fennhangon:

            Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.[123]

 

            A pap kereszt alakban megnyírja a gyermek haját, mondva:

Megnyíratik[124] Isten szolgájának (vagy: szolgálójának) haja az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

 

A kórus: Ámen.[125]

 

A diakónus:

 

            Irgalmazz nekünk, Isten a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged: hallgass meg minket és irgalmazz!

A kórus: Uram, irgalmazz! (3-szor)

 

            Könyörögjünk még Isten szolgáinak, N. újonnan megkeresztelt, N. keresztszülő és a körülálló nép irgalomra találásáért, életéért, békességégéért, egészségéért és üdvösségéért!

A kórus: Uram, irgalmazz! (3-szor)

 

A pap:

            Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy éd neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

RÉSZESÜLÉS AZ EUKHARISZTIÁBAN[126]

 

Az újonnan megkeresztelt a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Szent Testéhez és Drága Véréhez járul. Amikor a pap megáldoztatja, ezt mondja:

 

Isten szolgája (vagy: szolgálója) N. részesül a mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus legdrágább Testében és Vérében. Ámen.

 

Ha az újonnan megkeresztelt gyermek volt, karjába veszi a gyermeket és átadja az anyjának ezt mondva:

 

Vedd, ó anya, gyermekedet, aki megkereszteltett, megbérmáltatott és megszentelődött, amelyről tanúskodnak az angyalok a mennyben és az emberek a földön.

 

És vevén a gyertyát és odaadva az apának (vagy az újonnan megkereszteltnek, ha az felnőtt) ezt mondja:

 

Úgy világoskodjék világosságod az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteidet, és magasztalják mennyei Atyádat.

 

A kórus: Ámen.

            Ezután a keresztelés elbocsátója, amint következik:

 

A pap:

            Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!

 

A diakónus:

            Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön örökké. Ámen. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Szent atya, adj áldást!

A pap:

            Aki a Jordánban János által a mi üdvösségünkért megkeresztelkedni kegyeskedtél, Krisztus igaz Istenünk, legtisztább és szeplőtelen Anyjának, a tisztes, dicsőséges próféta, előkövet és keresztelő Jánosnak, a szent, dicsőséges és legdicséretesebb Apostoloknak, (a szentnek, akinek nevét kapta a gyermek), és minden szentjeinek közbenjárása által, irgalmazzon nekünk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

 

            Szent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!

 

A kórus: Ámen.

 

És így eltávozik az újonnan megvilágosodott  a keresztszülőjével együtt az újonnan megvilágosodott házába, mindenki lámpásokat hordozva és énekelve az út során:

Akik Krisztusban... vagy: Az egész világra szóló dicsőségét...[127]

 

RENDELKEZÉS[128]

 

            Figyelj, ő pap, és értesítsd a bábát az újszülött anyjával együtt, hogy ne fürösszék meg őt és ne mossák meg az arcát hét napig, a nyolcadik napon viszont mossák le és fürösszék meg őt, és a fürdővizet öntsék ki olyan helyre, ahol senki sem jár, vagy egy folyóba vagy a templom kijelölt helyére[129].


[1] A Mikron rubrikája rendkívül lerövidített. A Megalon így kezdi: „Megoldja a pap a leendő megvilágosulandó övét, levetkőzteti és  leveszi a lábbelijét; és kelet felé fordítja, egyetlen ruhában (μονοχίτωνα), megoldott övvel, fedetlen fővel és mezítláb, leeresztett kezekkel. És az arcára lehel háromszor, és keresztet rajzol a homlokára és a mellére háromszor, és kezét a fejére teszi, ezt az imát mondva.” A modernebb források/fordítások: „A pap azt, aki a megvilágosodásra érkezik, megfosztja ruháitól és cipőjétől, arccal kelet felé fordítja, mezítláb és egy szál ruhába öltöztetve. Majd háromszor az arcára lehelve és háromszor megpecsételve [a kereszt jelével] a homlokát és a mellét, a pap mondja” (amerikai Görög Ortodox Érsekség – goarch). „Az epitraheliont viselő és a narthexben álló pap rálehel a felvilágosulandó személy arcára és kezével a kereszt jelét rajzolja a személy homlokára és mellére háromszor, mindannyiszor mondva” (Ausztráliai Görög Ortodox Érsekség – Augo)

[2] A „σφραγίζει”, szó szerint „megpecsételi” szakkifejezés arra, hogy keresztet vet valakire, a kereszt jelét/pecsétjét rajzolja rá a kezével

[3] A Mikron szövege olyan, mintha egy keresztet vetne, felül a homloktól lent a mellig. Minden más forrás ellenkezőleg jelzi.

[4] A Megalon ezt elhagyja és rögtön az imádsággal kezdi. Goarch folytatólagosan hozzáteszi: Áldott a mi Istenünk, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. Augo 3-szor jelzi az Atyának és Fiúnak... mondatot, majd hoz egy rubrikát: „Majd énekli:” és hozza az előbbi kezdő áldást, az Ámen után rubrikában jelzi: a húsvéti időszakban: Krisztus feltámadt...

[5] Megalon megjegyzése: És „te vagy az egyedüli igaz Isten...”

[6] Szó szerint: mindenekben parancsolataidban járjon

[7] Szó szerint: bennük

[8] Vagy: Dicsőüljön meg benne

[9] Ez egyaránt vonatkozik teljes életidejére és rokoni kapcsolataira.

[10] Szó szerint: aki imádja és dicsőíti. Megjegyzendő, hogy a VII. Egyetemes zsinat ugyan világos megkülönböztetést tett a λατρεία (imádás) és a προσκύνησης (hódolat, tisztelet) között, a liturgikus szövegekben ez közel sincs ilyen egyértelműen szétválasztva, sokkal inkább szinonímák. Nem helytelen megtartani pl. a „Jertek, imádjuk...” formulát sem.

[11] Szó szerint: énekekkel/himnuszokkal dicsér, lehet magasztal is.

[12] Az ördögűzés klasszikus szava, az εξορκισμός helyett itt az αφορκισμός-t használja (kitoloncolás, elküldés, elzavarás), vagyis az ima elsődleges célja nem a jelöltben benne levő gonosz kiűzése, hanem az ördög távoltartása az embertől, védelem ellene. Ami nem zárja ki, hogy ne lehetne benne valamilyen tényleges démoni jelenlét.

[13] Jó a megváltsa is.

[14] Az ige alapjelentése a feloldani ige különböző árnyalatait érinti, itt leginkább a ’köteléket szétrombolni’ jelentéssel.

[15] Ez nagyon nehéz kifejezés. Az επιτιμώ megró, megfedd, megdorgál. Jézus ördögűzéseire használják az Evangéliumok: az Úr megfenyít és ennek hatása az ördögök távozása. Ugyanakkor itt egy passiv imperativus áll, magyarul egyszerűen nem lehet jól visszaadni. STL „ráparancsol”-nak fordítja, cselekvőben még azt mondom, hogy jó, de szenvedőben nincs megfelelője. Angolul a „be rebuked” formulát használják, „legyél megfeddve”, de ez sem fejezi ki, hogy itt az ördögnek kell észrevennie, hogy nincs itt semmi keresnivalója. Ezért itt, jobb híján, a Feríz-féle formát használnám.

[16] Vagy hullámain/felszínén, de így is jó. Alapjában hátat, hátsó részt jelent.

[17] Vagy félelmlítése, félelmetes volta

[18] Önmagában az ige jelentése lehet elsorvaszt, szétmállaszt is. Feríz mellett az angol fordítások is olvaszt-ot hoznak (jelent folyékonnyá tesz-t is), valószínűleg itt a vulkán kitörésről van szó.

[19] A Megalonban ez az utolsó hiányzik, lábjegyzetben hozza a Mikron formáját, mint emi egyes forrásokban van.

[20] Szó szerint: előkészített

[21] Szó szerint így, de a harcosától is elmegy.

[22] Megszoktuk a haszontalan szolgák kifejezést, az újszövetségi fordítások is ezt hozzák (Lk 17,10), de nem jó. Pontosabb az érdemtelen (a szinonímák még sokkal durvábbak).

[23] Nem tudok jobbat, de arról van szó, hogy az emberi természettől tökéletesen idegen szellem, vagyis eleve kibékíthetetlen ellentét van közöttük.

[24] Szó szerint: hiábavaló erődet, de a tényleges jelentése ez.

[25] Ezekben a sorokban követem a Zsoltároskönyvet. Az angol fordítások szerint függönyként szétteríti az eget.

[26] Vagy: állandóságra alapítottad.

[27] Augo értelmezve fordítja: esőként önti

[28] Vagy: üdvözítő, vagy még inkább: üdvösséget hozó

[29] Szó szerint: a tűz gehennájára kárhoztat

[30] Szó szerint: álmatlan

[31] A klasszikus Ὧν. Lehet fordítani így is: Te, a Létező...

[32] Szó szerint: megadtad neki az örök élet hatalmát, de a jelentése a fenti, így adja vissza augo is.

[33] Szó szerint: gondoskodtál a világ üdvösségéről.

[34] Vagy: ragyogjon, tündököljön, fényeskedjen

[35] Szó szerint: köss hozzá.

[36] Megalon csak a rálehelést írja.

[37] Megalon megjegyzése: Egyesek: „minden (alattomos) cselszövést”.

[38] Megalon megjegyzése: És „...a te Fiad Egyháza [tisztes tagjává] és országod örökösévé” Velence, 1737., 105. o.

[39] A πολιτεύομαι nem pusztán élni, hanem polgárként, vagyis a világban élni jelentést bír.

[40] Vagy: kitárt.

[41] Megalon hozzáteszi: vagy a keresztszülő. Majd lábjegyzetben írja: „Csak egy, és nem több keresztszülő. Egyes papok helytelenül elfogadnak többet.” Görögországban valóban csak egy van, nagyobb is a rangja, megbecsülése.

[42] Elfogadható a mostani „Ellene mondasz” is. Az ige pontosabb árnyalata ez lenne: kizárod-e az életedből?

[43] Az embert csábításra kész hamis fényről, pompáról, hatalomról van szó.

[44] Itt az életből való kizárás ellentétéről van szó. Az „egyesülsz” semmiképpen nem jó. Az egyesülésnek a földi formája majd az Eukharisztia lesz, illetve a krisztusi élet teljes gyakorlati asszimilálása, de az életfeladat. A végleges egyesülés a mennyek Országában történik.

[45] Megalon szánakozó megjegyzése: Sajnos manapság a keresztszülő ritkán ismeri a Hitvallást. Az Egyház a felelős, amiért gyerekkortól nem oktatta az ilyen keresztszülőket.

[46] Bármennyire megszoktuk, át kell térni az „egylényegű”-re.

[47] A görögben a „Filioque” egyszerűen értelmezhetetlen, fából vaskarika. Minthogy itt a római katolikusok sem mondják, mi pedig a görög szöveget használjuk, nem lehet a katolicitás próbájának tekinteni a mgtartását.

[48] A gyakorlatban ezt a blokkot, vagyis az ördög megtagadásától eddig nem végzik háromszor (a 43. lábjegyzet, meg a saját tapasztalatom is magyarázza). Viszont a többi háromszoros kérdésnek fantasztikus pszichikai-spirituális hatása lehet.

[49] Megalon megjegyzése: A jelen pillanatban adják a nevet. Akik a szülőknek hírt visznek a névről, ajándékként általában érméket kapnak. Az első örömhírt hozó többet kap.

[50] Megalon: Egyesek: „szüld őt újra”.

[51] Augo hozzáteszi ezután: Húsvéti időben: Krisztus feltámadt...

[52] Megalon megjegyzése: „Akik a Megvilágosodásban (keresztségben) részesülni fognak, templomokban jelennek meg”, mondja Penthekis 59. kánonja. A nem megfelelő alkalmakat, valamint egyes parókusok és püspökök kimeríthetetlen könnyítéseit meg kell szüntetni. A szentséget a templomban kell végezni!

[53] A gyakorlatban jelzőt tesznek elé: érsek és megyéspüspök elé: főtisztelendő, székhely nélküli püspök elé: istenszerető. A metropolita hozzátétele, minthogy jogi és nem liturgikus cím, helytelen gyakorlat.

[54] Megalon megjegyzése: az előző kiadásban eltérően [van].

[55] De jelent ismeretlent is.

[56] Szó szerint: ne legyek elfordíttatott mint megalázott és megszégyenült.

[57] Vagy: jelen, vagy: elvégzendő

[58] Az angol források értelmezik: Krisztusod képmását.

[59] Augo: a nép háromszor válaszol: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked.

[60] Szó szerint: illesztetted össze.

[61] Nagyon nehéz kifejezés, a szöveg nem egyezteti az alanyt és az állítmányt. Egy forrás így fordítja: pályájuk során veled találkoznak a csillagok, másik: előtted esedeznek a csillagok.

[62] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „emberhez”.

[63] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „világos (egyértelmű) látását”.

[64] Szó szerint így. Jelentése inkább: jótéteményeidet

[65] Augo  általában szabadabban fordít: az egész emberiséget felszabadítottad.

[66] Megalon lábjegyzete: Hasonlóképpen: „...leküldted a Szentlelket...”.

[67] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „összezúzva”.

[68] Több forrás hozzáteszi: A kórus/nép: Amen. Augo rubrikát is: Keresztet rajzol a vízben.

[69] Vagy: elhárítójává. A mellékjelentésében benne van a megelőzés.

[70] Megalon: És kereszttel megjelöli, a vízre lehelve háromszor.

[71] Megalon: kereszted alakja. Lábjegyzetben hozza: És: „drága Kereszted jele”

[72] Augo: a nép háromszor válaszol: Amen.

[73] Iz 1, 16. A magyar fordítások gonosz tetteiteket írnak, a többet szám miatt (gonoszságokat) így is értelmezhető. Viszont ezek a fordítások mind ignorálják a „lelketekből” hozzátételt.

[74] Szó szerint így. Viszont jobban kifejezi az Augo verziója: gyarapítva a rábízott kegyelmet.

[75] Szó szerint: a magasságból/fentról való

[76] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „most és mindenkor és örökkön örökké...”: nem helyesen.

[77] A Megalonban a Szentháromság egyes tagjai után mindannyiszor „Ámen” szerepel. A kísérő lábjegyzetben ezt írja: Rodinos Neofizos szerint Ámen nélkül. „Krisztus szavaiban nem szabad más beszédet vagy szót közbeékelni, csaak aszerint, ahogy maga Krisztus hirdette. Ezt azért mondom, mert egyesek továbbra is így mondják, amikor keresztelnek: Az Atyának ámen, a Fiúnak ámen és a Szentléleknek nevében ámen, amint az alapszöveg tudatlan átjavítóinak valamely hibás imádságos könyvében előtűnik. Krisztus (Mt 28,19) nem mondta az Áment, ezért a papnak sem szabad mondania. Hogy az utolsó Áment mondja, azt nem gátolja semmi, mivel az egész formát követi [arra vonatkozik].

[78] Megalon lábjegyzete: „És a megkeresztelkedett Jézus feljött a vízből.” A megkeresztelendőnek tehát az egész testét tehát el kell borítania a víznek.

[79] Szó szerint: törvényszegései.

[80] A görögben nem szerepel Isten, az ige szenvedő aorisztoszban áll: bűnei elfödöztettek.

[81] A Megalon (és más könyvek) ide teszik a megkeresztelt felöltöztetését. Megalon ezt írja: És felöltve rá a ruhákat (ráadásul az άμφια-t használja, ami a papi liturgikus öltözetet is jelenti), mondja: Felöltöztetik... Lábjegyzetben: ezen köntös más elnevezése anavoliosz vagy emfotiosz

[82] Szó szerint: jóknak/jó dolgoknak.

[83] Vagy: ügyeskedésétől, csábításától

[84] Ld. Eltérő rendelkezéseket az 1850-es (Velence) kiadvány jelzésében, 137. p.

[85] Megalon lábjegyzete: A papok többsége csak négy tagot ken men, vagyis a homlpkot, a mellet, a kezeket és a lábakat.

[86] Megalon lábjegyzete: A Vodliian Euchologion (Goar, 362. p.) sajátos mondatokat jelez minden egyes tagra.

[87] A görögben nincs határozott névelő. A magyar inkább megkívánja.

[88] A szövegben a χιτών áll, ami önmagában sokféle ruhára illik (és van átvitt jelentése is). Általánosan új (tiszta és fehér) öltözetnek fordítják. Magyarul a legjobb szó rá a köntös, sajátos szerepe miatt jobbnak tűnik keresztségi köntösnek fordítani. Tulajdonképpen a sztichárionról van szó.

[89] Egyes források közbeiktatják: A pap rátéve a keresztet a megkeresztelt nyakára (nyakláncról van szó), mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.” A kórus pedig énekli a Kereszt, Húsvéti időben a Húsvét katavásziáit.

[90] A görög szövegben nem szerepel a gyertya átadása. Egyes források jelzik a szertartás legvégén, az áldozás után, a Mt 5, 16 parafrázisával.

[91] A régi kódexek közül sok erről a körbeveztéseről nem emlékezik meg: (Nemzeti Könyvtár 662 (XII. sz.), 661 (XV. sz.), a Laureéotikos B7 és G7, a Koutloumousion monostorok 491 (XIII. sz.), Kastamonitos 19, Panteleimon 364 Filotheos 164, stb.). Euóz a körbejárás azonban ma minden pap részéről megtörténik.

[92] Helyesebb lenne: Krisztus öltöttétek magatokra.

[93] Egyes források folytatják: ...kitől féljek?

[94] Egyes források folytatják: ...kitől rettegjek?

[95] Megalon lábjegyzete: Az Apostol és az Evangélium szövege az Újszövetségnek az Ökumenikus Pátriárkátus által kiadott szerint.

[96] Lehetne: egy újfajta életben járjunk.

[97] Szó szerint: együvé lettünk ültetve. Magyarul jobb lenne: egyesültünk

[98] Az αλλά και mellékjelentése: biztosan

[99] Szó szerint: a mi régi emberünk. Még jobb lenne: ...hogy a mi régi énünk...

[100] Szó szerint: a bűn teste. Megfelelő lenne a „bűnös test” is.

[101] Megalon rubrikája: „Hét nap elteltével ismét elviszik a gyermeket a templomba, hogy lemossák. És a pap megoldja a pólyáját és az övét, ez azt imádságot mondva”. Hozzátesz egy lábjegyzetet: Manapság a lemosás imáit a keresztelés napján mondják és nem hét napra rá.

[102] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „... megújulás életét”.

[103] Megalon lábjegyzete: Megfelel az „...amit felvett...” is.

[104] Szó szerint: a foglalót, vonatkozik a hit foglalójára, ígéretére, de utalhat a Lélek foglalójára is.

[105] Megalon lábjegyzete: Egyesek: „καταξίωσον” (az „αξίωσον” helyett, jelentésben nincs érdemi különbség).

[106]Megalon lábjegyzete:  Helyesebben talán εὐαρέστηνσιν vagy εὐαρεστίαν . Rokonértelmű szavak, egyes források a másodikat hozzák.

[107] Megalon lábjegyzete: Egyesek úgy határozzák meg, hogy a pap „csendesen” mondja az imát.

[108] Megalon lábjegyzete: És : fellenségességet] támasztókkal...

[109] A kifejezés lenvászont jelöl, vagyis a keresztségi köntöst

[110] Lefordíthatatlan szakszó, tulajdonképpen keresztségi szett, ami ma tartalmaz törülközőt (kifogót), komplett gyermek ruhát, pl. kisfiúknál beleértve a csokornyakkendőt és a kalapot. Görög vidéken ez helyettesíti a hajdani keresztelési köntöst. Elrettentő példa és teljesen fölösleges pénzkidobás.

[111] Szó szerint: hajszálakkal, de így magyarosabb.

[112] Szó szerint: a levegő változásai. Augo értelmezett fordítása: hogy megvédje azt az elemektől (vagyis az időjárás viszontagságaitól).

[113] A szó csak görögök számára egyértelmű, direkt fordítása más nyelveken félreértelmezést tenne lehetővé.

[114] Megalon lábjegyzete: Egyesek verzióját hozza, ugyanaz, csak felcserélt szórenddel.

[115] Szó szerint: kiválasztásod eszköze

[116] Megalon lábjegyzete: „A férfi, ha (hosszú) hajat növeszt, szégyenére válik”. 1 Kor 11. fej.

[117] Szó szerint feje hajának, ráadásul a κόμη maga is a fej haj-összességét jelenti, magyarul szükségtelen így használni

[118] Megalon lábjegyzete: A klerikusoknak sem engedik az Ökumenikus Szinódus szent kánonjai, hogy hosszú hajat növesszenek: „Az úgynevezett remetéknek, akik hosszú hajat növesztve járják a városokat... elrendeljük... hogy fogadják el a többi szerzetes megnyírt hajának formáját...” Peuthekti Szinódus, 42. kánon.

[119] A görög két főnévi igenevet tesz egymás mellé. Első áldozat vagy zsenge áldozat. Az első rituális hajnyírás a zsidó szokásból származik.

[120] Pontosan: az én, a bűnös keze által/ kezem által, aki bűnös vagyok.

[121] Mellékjelentése: fentről, mennyből leszállva.

[122] Megalon lábjegyzetben hoz egy birtokos jelzős változatot, jelentésben nem különbözik.

[123] Megalon lábjegyzete: És ezután egyes kéziratok egyébiránt előírják a hajnyírás elvégzését és az elbocsátást.

[124] Megalon lábjegyzete: Hasonló szöveget találunk a „kisebb [szerzetesi] öltözet szertartásában”, ahol „az elöljáró bevezeti a jelöltet, hogy megnyírják, és a pap az ollóval megnyírja a haját”. A felolvasó avatásánál olvassuk, hogy „az ilyen  megjelenvén az érsek előtt, az megnyírja a haját kereszt alakban... Majd teljesen lenyírja a haját egy klerikus”.

[125] Megalon rubrikája ez után: Majd megemlékezik a keresztszülőről. Hozzátesz egy lábjegyzetet: „Nagyon sokan kérik az újonnan megkeresztelt megáldoztatását rögtön ezután, vagy ezt követően később áldoznak egyszer vagy háromszor [azaz három egymást követő vasárnapon]. Szent Liturgia és keresztség összekapcsolásáról más alkalommal soha nincs tanúság.” – Ezt a lábjegyzetet fenntartásokkal kell kezelni

[126] Ekkor, vagy az ekténiát megelőzően kerül sor az újonnan megkeresztelt szentáldozására, egyszerű formában. Egy forrás a következő formát adja, csak angolul.

[127] Megalon lábjegyzete: Ezután a papok és a rokonok az Egyház újonnan megvilágosodott tagjával a templomból a házba mennek át, ahol a háziak egymás között a tiszteletreméltó „békecsókot” váltják. Előtte a templomban a keresztszülő szétosztja a „fótiszmákat” [keresztelési emlék, leginkább érme], a házban pedig az újonnan megkereszteltnek örvendve folytatódnak a jókívánságok és köszöntések (szó szerint: kézfogások).

[128] Ez a rendelkezés a gyakorlatban nincs meg, a modern fordítások elhagyják. Teológiai igazolása is .

[129] A χωνευτήριον szó szerint olvasztókemencét jelent. Nyilván itt a templomhoz vagy udvarához tartozó olyan helyről van szó, amit hulladékok tárolására, vagy egyszerűen a természetes folyadékok kiöntésére tartottak fenn.

12.00 Normal 0 false false false EL X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Κανονικός πίνακας"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

Bevezetés a koronák feloldásának imájához és a másodházassághoz

 

Egy rövid szertartás szolgál a koronák „feloldására”, azaz levételére a házasságkötést követő nyolcadik napon. Eszmei imáról van szó, hiszen a koronákat levették a megkoronázás rítusa végén. Lehet olyan feltételezés, hogy bizonyos korban valóban nyolc napig hordták a koronákat/koszorúkat az újházasok. Mindenesetre a jelenlegi formában inkább szimbolikus jelentése van, mint a házasság ’nyolcada’, fényes ünnepének a lezárása. Pasztorális okokból ma leggyakrabban rögtön a megkoronázás végén mondják, vagy teljesen elmarad.

 

 

A másodházasság szertartását a bizánci egyház akkor szolgáltatja ki, ha mindkét fél a második házasságára lép. A háttérben meghúzódó alapgondolat az 1Kor 7,9 sajátos értelmezése. Pontosabban egyfajta szertartási konfúziót látunk, ahol megjelenik a Stoudion ’iskola’ szellemiségének szigorúsága, másrészt mégis isteni áldást kér és közvetít a jegyeseknek.

Az „egyszeri és szűzi házasság” ideáljában a második házasság szinte bűnnek hat, nem is beszélve a harmadikról. Ennek megfelelően elmarad az örömteli, ünnepélyes bevonulás a templomba, lerövidül a békességi ekténia, az eljegyzés egyetlen áldó imádságra redukálódik, a megkoronázás két hosszú üdvtörténeti imáját pedig két bűnbánati imádság váltja fel, aminek a szövege nem szívet melengető.

Sokat vitatkoztak arról is, megilleti-e a megkoronázás a másodházasságot, bizonyos szempontból olykor vagy úgy tekintették, mint aminek kisebb a szentségi értéke, vagy mint ami nem is szentség, hanem bűntelen (törvényes) együttélés, aminek azonban szüksége van a jóvátételre, ezért bizonyos ideig eltiltották, illetve el is tiltják a másodházasságra lépőket a szentáldozástól.

Valóban egyoldalú ez a szemlélet, ahol a házasság motivációjában rejtetten csak a „testi vágyakat” sejti, miközben a valós élet sokkal árnyaltabb, Isten ajándékozhat újbóli igazi szerelmet, a megözvegyült kicsi gyerekeinek is szükségük lehet újból apára/anyára, ráadásul groteszkül hat egy ilyen ima, ha két immár idős személy köt második házasságot. Nyilván közrejátszott az is, hogy imák kialakulásának idejében sokkal rövidebb volt az átlagos emberi élet. Erre vezethető vissza a negyedik házasság megáldásának tilalma.

Ugyanakkor a szentségtani fejlődés hatására mégis megtartották a koronázást, a szertartás második fele szinte teljesen azonos a megkoronázáséval, vagyis közvetve az Egyház elismeri, hogy ez a második szerelem is Istentől való.

Pasztorális okokból ezért szerintem nem elítélhető, ha a körülmények ismerete mellett egy pap ebben a szertartásban a két bűnbánati ima helyett a megkoronázás egyik üdvtörténeti imáját mondja. Ahogy nagyon idős pároknál célszerű kihagyni a gyermekek majdani születésére vonatkozó részeket.

Ugyan az ortodox egyház a legvégsőkig tiltakozna a negyedik házasság megáldása ellen, valójában ez is ugyanúgy emberi szabály, mint Nyugaton a kötelező papi cölibátus.

 

RENDELKEZÉSEK A MÁSODHÁZASSÁGOKRÓL

 

Nikifórosz hitvalló,

Konstantinápolyi pátriárka rendelkezése

 

A második házasságre lépő nem részesül a koronázásban, sőt eltiltják a szeplőtelen Titkok vételétől két évre, a harmadik házasságra lépőt pedig öt évre

 

 A boldog Nikítasz iraléiai metropolita feleletéből

a Konstantin püspök által feltett kérdésre

 

Szigorúan véve nem volt szokásban  a másodházasságúakat megkoronázni. A Nagy Egyház szokása viszont nem tartja meg ezeket, hanem a második és harmadik házasságra lépőkre is felteszi a házassági koronákat, és ezért soha, senkit nem ítéltek el, mindazonáltal eltiltatnak egy vagy két évre a szentáldozástól. Azonban az őket megáldó papot nem szabad meghívni, hogy velük vacsorázzon, a neokeszáriai zsinat 7. kánonja értelmében.

 

 

 

A MÁSODHÁZASSÁG SZERTARTÁSA[1]

 

 

A diakónus: Adj áldást, Uram.[2]

 

A pap fennhangon mondja:

Áldott a mi Istenünk, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

A felolvasó:

Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! (3-szor)

Dicsőség. Most és.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg minket bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkeinket! Szent, tekintsd[3] és gyógyítsd meg betegségeinket, a te nevedért.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség. Most és.

Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

A pap:

Mert tied az Ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

A kórus: Ámen.

 

A nap tropárja.

 

A diakónus pedig mondja a nagy ekténiát

Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

 

A kórus, minden egyes könyörgésre:

Uram, irgalmazz!

 

A diakónus:

A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!

Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz!

Ezért a szent hajlékért és mindazokért, akik ide hittel, áhítattal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz![4]

Istennek X. szolgájáért és Istennek Y. szolgálójáért, Istenben való oltalmukért és együttélésükért könyörögjünk az Úrhoz!

Hogy jól, egyetértésben éljenek együtt, könyörögjünk az Úrhoz!

Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Nagyasszonyunkról, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

A kórus: Néked, Uram.

 

A pap fennhangon:

Mert Téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

A pap:

Örökkévaló Isten, aki a szétválasztott dolgokat egységbe gyűjtöd[5], és a szerelem kötelékét elszakíthatatlanná teszed, aki megáldottad Izsákot és Rebekkát, és ígéreted örököseivé nyilvánítottad őket, Temagad áldd (†) meg X. és Y. szolgáidat is, minden jó cselekedetre vezérelve őket.

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek.

 

A diakónus: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

A kórus: Néked, Uram.

 

A pap imádkozza:

Urunk Istenünk, aki a pogányok közül előre eljegyezted az Egyházat, mint tiszta szüzet, áldd (†) meg ezt az eljegyzést, és egyesítsd és őrizd meg ezen szolgáidat békességben és egyetértésben.

Fennhangon:[6]

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, az Atya és Fiú és Szent Lélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

Ezután a pap vevén a jegygyűrűket, odaadja először a férfinak  az aranyat, az asszonynak pedig az ezüstöt és mondja a férfinek:[7]

Eljegyeztetik Isten X. szolgája Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Ámen. (háromszor)

 

Hasonlóan mondja a nőnek is.

Eljegyeztetik Isten Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Ámen.(háromszor)

És keresztet jelez a gyűrűkkel a fejük fölött, és felhúzza azokat jobb kezük gyűrűsujjára.[8]

Ezután a násznagy megcseréli[9]a jegygyűrűket.[10]

A diakónus mondja: Könyörögjünk az Úrhoz.

A kórus: Uram irgalmazz.

A pap:

Uralkodó Urunk, Istenünk, aki mindenkivel szemben kíméletes vagy, és mindenekre gondot viselsz[11], aki ismered az emberek rejtett dolgait, és tudomásod van mindenről, tisztíts meg bűneinktől[12], és bocsásd meg szolgáid vétkeit[13], bűnbánatra hívva őket, és megadva nekik vétkezéseik bocsánatát, bűneik kiengesztelését és szándékos és nem szándékos törvényszegéseik megbocsátását. Alkotónk és Teremtőnk, aki ismered az emberi természet gyöngeségét, aki megbocsátottál a parázna Ráhábnak, és elfogadtad a vámszedő bűnbánatát, ne emlékezz meg ifjúságunknak tudatlanságból eredő bűneiről; mert ha vétkeket figyelembe veszed, Uram, Uram, ki állhat meg előtted? Vagy mely test igazulhat meg előtted? Mert egyedül te vagy igaz, bűn nélküli, szent, nagyirgalmú, végtelenül könyörületes, és bánkódol az emberek gonoszságai felett. Te, Uralkodónk, aki összekapcsoltad egymással[14] X. és Y. szolgáidat, egyesítsd őket az egymás iránti szeretetben; ajándékozd meg őket a vámszedő megtérésével, a parázna nő könnyeivel, a lator bűnvallomásával, hogy teljes szívből fakadó bűnbánatukkal, egyetértésben és békességben teljesítvén parancsaidat méltók legyenek mennyei országodra is.

Mert te vagy mindeneknek gondviselője és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek.

 

A diakónus:

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

A kórus: Néked, Uram.

 

A pap:

Urunk, Jézus Krisztus, Istennek Igéje, aki fölemelkedtél a drága és életadó keresztre, eltépted az ellenünk szóló adósságlevelet, és megszabadítottál minket az ördög hatalmától, tisztítsd meg vétkeiktől szolgáidat, minthogy nem bírván elviselni a nap terhét és hevét, és a test égető vágyát, a második házasság közösségére lépnek, aszerint, ahogy kiválasztott eszközöd, Pál apostol által törvényileg rendelted, ezt mondva rólunk, gyöngékről: „Jobb az Úrban házasságban élni, mint égni.” Temagad, mint jóságos és emberszerető, irgalmazz és bocsásd meg, tisztítsd meg, oldozd fel és engedd el vétkezéseinket, mert te vagy, aki erőtlenségeinket vállaidra veszed; hiszen senki sem bűntelen vagy szennyfolt nélküli, még ha csak egy nap is az élete, egyedül csak te, aki bűntelenül hordoztad a testet, és nekünk a szenvedélyektől való örök függetlenséget[15] ajándékoztad.

Mert te vagy az Isten, a bűnbánók Istene, és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

A pap:

Szent Isten, aki a föld porából alkottad az embert, és annak oldalbordájából az asszonyt, és őt hozzá illő segítőtársként összekötötted vele, mert úgy tetszett a Te Fenségednek, hogy az ember ne legyen egyedül a földön; Temagad Uralkodónk, most is nyújtsd ki kezedet szent hajlékodból, és kösd össze egymással*X. szolgádat és Y. szolgálódat, mert általad egyesül a feleség férjével. Kösd össze őket egyetértésben, koronázd őket egy testté, ajándékozz nekik gyermekáldást és gyermekeikben örömet.

Mert tied a hatalom, és tied az Ország és az erő és a dicsőség, az Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

Vevén a koronákat, megkoronázza a vőlegényt, mondván:[16]

Megkoronáztatik Istennek X. szolgája Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen. (3-szor)

 

Ezután megkoronázza a menyasszonyt is, mondván:

Megkoronáztatik Istennek Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen. (3-szor)

 

Ezután megáldja őket, énekelve háromszor:

Urunk Istenünk, dicsőséggel és tisztelettel koronázd meg őket.

 

A diakónus:Figyelmezzünk!

 

A felolvasó:

Prokimen: 8.hang.

Fejükre koronákat tettél drágakőből.

Vers: Életet kértek tőled és bőségesen megadtad nekik.[17]

 

A diakónus:Bölcsesség!

 

A felolvasó:

Szent Pál apostol Efezusaikhoz írt levelének olvasása. (5. fej. 20-33.)

 

A diakónus: Figyelmezzünk!

A felolvasó:

 

Testvéreim! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának, alávetve magatokat egymásnak Krisztus félelmében. Asszonyok, vessétek alá magatokat férjeteknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek feje, ahogy Krisztus is feje az Egyháznak, és ő a test üdvözítője is. Amint tehát az Egyház aláveti magát Krisztusnak, úgy az asszonyok is saját férjüknek mindenben. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje azt, és, hogy dicsőségesen állítsa maga elé az Egyházat, amin nincs folt, vagy ránc, vagy ezekhez hasonló, hanem szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen, úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza azt, ahogyan Krisztus is az Egyházat, minthogy testének vagyunk tagjai, húsából és csontjaiból. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom. Mindazonáltal mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

 

A pap: Békesség neked, felolvasónak!

 

A kórus: Alleluia.(3-szor)

Vers:Te, Uram, őrizz és óvj meg bennünket![18]

 

A diakónus:

Bölcsesség! Felállva! Hallgassuk a Szent Evangéliumot.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak!

A kórus: És a te lelkednek.

 

A pap:

Szent János Evangéliumának olvasása. (2. fej. 1-11.)

 

A diakónus: Figyelmezzünk!

A kórus: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.

 

A pap:

Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus Anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus Anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, Asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nékik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta néki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat; te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

 

A kórus: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.

 

Ezután mondja a diakónus:

Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk.

 

A kórus, minden egyes könyörgésre:

Uram irgalmazz.(3-szor)

 

A diakónus:

Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Könyörülj rajtunk, Isten a Te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Könyörgünk még Istennek X. és Y szolgái irgalomban részesüléséért, életéért, békességéért, egészségéért, üdvösségéért, és a körülálló, tőled nagy és bő kegyelmet váró népért.[19]

A pap:

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és neked dicsőítünk viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

A pap ezt az imádságot:

Urunk Istenünk, aki üdvösséget szerző gondoskodásoddal a galileai Kánában jelenléted által méltónak tartottad a házasságot tisztesnek nyilvánítani, Temagad most is tartsd meg békességben és egyetértésben X. és Y. szolgáidat, akikről jónak láttad, hogy egymással egybekeljenek. Nyilvánítsd házasságukat tisztesnek, őrizd meg nászágyukat szeplőtelennek, jóakaratúlag engedd, hogy együttélésük szennyfolt nélküli legyen, és méltasd őket arra, hogy teljes öregkort érjenek meg, tiszta szívvel teljesítve parancsolataidat.

Mert te vagy mi Istenünk, az irgalom és üdvözítés Istene, és neked dicsőítést viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.[20]

A kórus: Ámen.

 

A diakónus:

Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a Te kegyelmeddel.

 

A kórus: Uram irgalmazz.

 

A diakónus:

Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.

A kórus, minden egyes könyörgésre:

Add meg, Uram!

 

A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól.

Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól.

Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól.

Hogy életünk hátralévő idejét békességben és bűnbánatban töltsük el, kérjük az Úrtól.

Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül, békességben végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól.[21]

A hitnek egységét és a Szentlélek közösségét kérvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk

.

A kórus: Néked, Uram!

 

A pap fennhangon:

És méltass minket Uralkodónk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk Téged, a mennyei Istent, Atyának nevezni és mondani:

 

A kórus[22]

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

A pap fennhangon:

Mert Tied az Ország és a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek.

 

A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.

A kórus: Néked, Uram.

 

Ezután odaviszik a közös poharat, és a pap megáldva azt, ezt az imát mondja:

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

A pap:

Isten, aki hatalmaddal mindeneket teremtettél, és megerősítetted a földkerekséget, és felékesítetted minden teremtményed koronáját, és ezt a közös poharat nyújtod azoknak, akik egybekeltek a házasság közösségére, áldd meg azt lelki áldással.

Mert áldott a te neved és megdicsőült a te Országod, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

Ezután a pap kezébe vevén a közös poharat, átadja nekik 3-szor, először a férfinak, aztán a nőnek, énekelve 1. hangon:

 

Az üdvösség kelyhét veszem, s az Úr nevét segítségül hívom.

 

És rögtön megfogva őket a pap, miközben a násznagy hátul tartja a koronákat, kör alakban körbevezeti [őket] a középen levő asztalka körül háromszor, és énekli a tropárokat:

5. hang:

Izaiás, örömödben táncolj, a Szűz fogant méhében és Fiút szült, Emmánuelt, Istent és Embert. Kelet az ő neve, akit magasztalva, a Szüzet boldognak mondjuk.

7. hang:

Szent vértanúk, akik jól harcoltatok és nyertetek égi koronát, közbenjárva könyörögjetek az Úrhoz, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek.

Dicsőség Néked, Krisztus Isten, apostolok dicsekvése, vértanúk öröme, kiknek szózata: az egylényegű Háromság.

 

Ezután a pap felemeli a koronákat. És felemelve a vőlegény koronáját, mondja:

Magasztaltassál fel, vőlegény, miként Ábrahám, és áldassál meg miként Izsák, sokasodjál miként Jákob, békességben járva és igazságosságban teljesítve Isten parancsolatait.

 

És felemelve a vőlegény koronáját, mondja:

Te is, menyasszony, magasztaltassál fel miként Sára, és örvendeztessél meg miként Rebekka, sokasodjál miként Ráchel, örvendve a te férjednek, megtartva a Törvény ösvényeit, mert így tetszett Istennek.

 

A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!

A kórus: Uram, irgalmazz!

 

Ezután a pap mondja az imádságot:

Istenünk, mi Istenünk, aki megjelentél a galileai Kánában, és az ottani menyegzőt megáldottad, áldd meg (†) ezeket a szolgáidat is, akik a Te gondviselésedből a házasság közösségére egybekeltek. Áldd meg bemenetelüket és kijövetelüket, tedd javakban bőségessé életüket. Fogadd be*koronáikat Országodba, tisztán és szeplőtelenül és őrizd meg azokat sértetlenül mindörökkön örökké.

 

A kórus: Ámen.

 

A pap: Békesség mindnyájatoknak.

A kórus: És a te lelkednek.

 

A diakónus: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

A kórus: Néked Uram.

 

Ezután mondja a pap az imádságot:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a szentséges és egylényegű és életadó Háromság, az egy Istenség és Királyság áldjon meg benneteket (†), és adjon nektek hosszú életet, gyermekáldást, életben és hitben való előmenetelt, és töltsön el benneteket minden földi jóval, és méltasson benneteket a megígért javak élvezetére is a szent Istenszülőnek és minden szenteknek közbenjárása által.

 

A kórus: Ámen.

 

Ekkor bemennek és éltetik őket, miután megcsókolták egymást, a pap a végső elbocsátást végzi ily módon:

 

Dicsőség Néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség Néked.

Aki a Kánában való jelenléte által a házasság tisztesnek nyilvánítota, Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a szent, dicső és mindenek fölött dicséretes apostoloknak, a szent, Istentől koronázott és az apostolokkal egyenlő királyoknak, Konstantinnak és Ilonának, szent Prokópiosz nagyvértanúnak és minden szenteknek esedezései által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

 

Szent atyáink imái által Úr Jézus Krisztus, Istenünk, könyörülj rajtunk.

A kórus: Ámen.



[1]Ugyan a Mikron itt nem hoz utasítást, de célszerű lenne itt megjegyezni, hogy ezt a szertartást csak akkor végezzük, ha mindkét jegyes második házasságra lép (ebbe nem tartozik bele a házasság érvénytelenítésének esete!)

[2]A Mikron euchologion nem tartalmaz előzetes rubrikákat. Az 1954-es római Hagiasmatarionban ez áll: A megbeszélt időpontban a két jegyes jelentkezik a papnál a templom ajtaja előtt. Az oltárra helyezik a gyűrűiket, egy aranyat és egy ezüstöt, egymás mellé. Az arany gyűrű az ezüst jobb oldalán. A pap megkérdezi őket, hogy szabad akaratból akarnak-e összeházasodni. Igenlő választ kapva háromszor keresztet jelez a fejükre és két égő gyertyát nyújt nekik, majd belép velük a templomba, miközben kereszt alakban tömjénez.

Az Antióchiai Pátriárkátushoz tartozó amerikai érsekség ezt a rubrikát hozza:

Egy analogiont tesznek a szólea közepére. Erre helyeznek gyertyatartóban két gyertyát, az Evangéliumos könyvet, az áldó keresztet, a két gyűrűt, a két koronát és a közös poharat. A házasságra lépni szándékozók és két vőfélyük (sponsors) az analogion előtt állnak, arccal kelet felé, a vélegény a keleti, a menyasszony a nyugati oldalon, közvetlenül a bal oldalán. Miután kinyitotta a függönyt és a királyi ajtót, a reverendába, epitrahilionba és felonionba öltözött pap a királyi ajtón keresztül kilép a szent helyre és az analogion elé áll, majd arccal kelet felé megkezdi a szertartást.

 

[3]A görögben az επισκοπούμαιf elszólító alakja áll, tulajdonképpen vedd szemügyre, vizsgáld meg. A „tekintsd” még belefér, de jobb lenne áttérni a „tekintsd meg”-re

[4]A Mikron Eucholgionban hiányzik, egyes kiadások tartalmazzák a “N. érsekünkért (püspökünkért), a tisztes papságért...” könyörgést.

[5]Vagy: hozod, rendezed.

[6]A gyakorlatban hangosan mondja a pap az egész imát, a legtöbb kiadás már nem is jelzi, szerintem elhagyható.

[7]A Mikron csak ennyit hoz. A rendelkezésemre álló források alapján szerintem ez lenne a leghelyesebb rubrika:A pap az Evangéliumos könyv fölött megáldja a gyűrűket (az Evangéliumos könyv ekkor még az oltáron van), majd felvevén azokat megérinti először a vőlegény, majd a menyasszony homlokát, ezután keresztet jelez a vőlegény fejére, mondva:. Az arany és ezüst gyűrűk használata a gyakorlatban nincs meg.

[8]Van olyan kiadás, amelyik a harmadik (vagyis a középső) ujjat írja.

[9]Egyes kiadások szerint háromszor.

[10]A szlávok itt felteszik a koronázás előtti kérdéseket. A görögök nem.

[11]Van egy olyan jelentésárnyalata, hogy “előre gondoskodsz”.

[12]A szokásos kezdetet másolom itt, ami a szó kiengesztelni jelentése miatt szintén elfogadható. Szó szerint: légy könyörületes.

[13]Inkább törvénytelenségeit lenne, de legyen összhangban a zsoltár idézettel.

[14]Elég sajátos ige. Jelenti azt is, hogy valamit a sajátommá teszek, ami nem volt az enyém. Mivel azonban mediális participiumot használ, ez a forma egyszerűbb és szerintem jobb. Benne van, hogy a házasság kezdeményezője itt is Isten.

[15]Az απάθεια elég negatív értelmű: közömbösség, érzéketlenség, szenvedélymentesség, de szívtelenség, hűvösség is. A szerzetesi közegben lett inkább pozitív tartalmú, mint a lelki életben a kísértések, a test fölötti győzelem eszköze. Az örök életben nem házasodnak, mondja Jézus, erre is utalhat. A Feríz-féle sérthetetlenség elég értelmezhetetlen, ezért választottam ezt a megoldást.

*Ekkor a pap összefűzi a jobbkezüket.

[16]Az egyik görög forrás rubrikája: A pap az Evangéliumos könyv fölött megáldja a koronákat, és aztán a koronákkal megérinti először a vőlegény, majd a menyasszony homlokát, ezután keresztet jelez kettejük között (!!! tehát mindkét fej fölött), miközben a következőket mondja:

[17]Szó szerint: napok hosszúságát adtad nekik.

[18]A Zsoltároskönyvben szerint. Újgörögre óhajtó módban fordították: Bárcsak megtartanál…

[19]A Mikron itt elhagyja az „επισκέψεως”-t.

[20]A szent kenetnél így fordítottam ezt a fennhangot.

[21]Ez az ekténia a koronázásban hiányzik, a másodházasságban benne van! A békességben szó szerint: békességesen lenne

[22]A görög euchologionokban a felolvasó szerepel, de ezzel jogosan nem érthetünk egyet.

*Itt a pap leveszi a fejükről a koronákat, és leteszi azokat az asztalra.

Ima a koronák feloldására

a nyolcadik napon[1]

 

Könyörögjünk az Úrhoz.

 

Urunk, Istenünk, aki megáldottad az esztendő koszorúját, és átadtad ezeket a koronákat, hogy a házasság törvénye szerint egymással házasságra lépőkre helyezzük, mintegy az önmegtartóztatás megérdemelt jutalmaként nyújtva át nekik azokat, minthogy tisztán léptek az általad törvényileg elrendelt házasságra[2]. Temagad, ezeknek a koronáknak a feloldásában[3] is áldd meg a házasságban egymással egybekelteket, és őrizd meg megbonthatatlannak házastársi egységüket, hogy mindenkor hálát adhassanak a te szentséges nevednek, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

Békesség mindnyájatoknak!

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

Miután szolgáid, Urunk, egyetértőknek bizonyultak és elvégeztük a galileai Kánában történt menyegző szertartását, és eltévén[4] annak szimbólumait, neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké. Amen.

És következik az elbocsátás.

 



[1]Általában rögtön a koronázás végén tartják.

[2]Az imából kitűnik Sztudita Szt. Tivadar hatása: a koronák a szüzesség után kötött, egyszeri házassági szerelem szimbólumai.

[3]A feloldás tulajdonképpen letételt jelent. Vagyis, mivel a megkoronázás szertartása végén már levették azokat, így fizikailag nem is hordták a koronákat az újházasok, lelkileg igen, nyolc napon át, mintegy a házasság ünnepének utóünnepe alatt.

[4]Szó szerint: elrendezve%helyére rakva.

További cikkeink...

" KÖZÖS DIÓHÉJ "

Adó 1+1 % - Támogatás

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma:

0011

  
Az Egyházközségünket támogató
Kis Szent Teréz Alapítvány adószáma:

18410215-1-05

Tájékoztató az 1 % felajánlásáról 

 

Az Egyházközség számlaszáma:

10700086-66754772-51100005

Egyházfenntartás

Hogyan támogathat minket?

>>>Kattintson ide<<<

Hitoktatási körlevél MKPK

A Magyar Katolikus Püspöki Kar
hitoktatásról szóló körlevele

és Nyilatkozat

ide kattintva olvasható

Képviselőtestület

AZ EGYHÁZKÖZSÉG

KÉPVISELŐTESTÜLETE

>>>kattintson ide<<<

Ajánlott oldalak

 

Keresés

Régi oldalunk...

Régi oldalunk

MEGSZŰNT!!!

már nem talál

archív tartalmakat:

www.diosgyorgk.fw.hu

Már nem frissül tovább,

és elmúlt eseményeink

már nem tekinthetőek meg.

VÉGE...

Ki olvas minket?

Oldalainkat 56 vendég böngészi