Beszámoló a táborról

Tizenegy óra van. Nemsokára megérkezünk Szántódra. Már mindenki izgatott volt, mire megérkeztünk a pályaudvarra. Gyalog indulunk a szállásunknak szolgáló csendes Hotel RÉV-be. A szálloda szerény, de szép volt.
Első nap Andocsra mentünk. Ott megnéztük a 200 darab, Mária szobornak készített ruhákat, melyet ide zarándokló egyházközségek hívei varattak. Az andocsi kegytemplomban sok gyönyörű szobor és festmény volt. A templom mögött volt egy Múzeum, és ott megtekinthettük a káprázatos ruhákat.
Minden nap kirándultunk a Balaton különböző részeire. Legkedvesebb élményem a Tihanyi Apátság látogatásához fűződik. Nemcsak azért, mert egy szép nagy városnéző kisvonatos utazással lehet eljutni az Apátságig, hanem mert az oda utat balatoni komphajóval tettük meg, ami hatalmas élmény volt mindenkinek. A kirándulások általában délelőtt voltak, majd a szálloda melletti Csárdában várt minket a meleg ebéd. Szerencsére jó időnk volt, így majdnem minden nap kora délután kimentünk a strandra. A víz mindig enyhén hideg, de megszokható volt. Sokat játszottunk benne. Este 6-kor várt minket a csárdában a vacsora, amit mindig jó hangulatban költöttünk el. Általában ekkor beszéltük meg, hogy mi minden történt velünk aznap. Itt mindig nagyon sokat nevettünk. Vacsora után volt egy „szobacsapat”, akik imával és énekkel zárták a napot.
A legmeglepőbb élményünk a viaduktos kirándulás volt egyik délután. A Viadukt egy hatalmas völgyhíd. Ilyet még életemben nem láttam, több kilométer hosszú és magassága is bérháznyi. Alulról néztük meg a hidat, soha nem éreztem magam még olyan picikének, mint ez alatt a híd alatt. A fiúk nagy örömére fociztunk a híd alatt.
Egyik nap a Szántód-pusztára mentünk az uradalmi majorsághoz, ahol ki lehetett próbálni a lovaglást. Gyönyörű pacikat láttunk, a bátrabban fel is ülhettek rájuk és így ez a kirándulás is a nagyon jól sikerültek közé tartozik.
A szántódi strandtól nem messze volt egy katonai kiállítás, ahol felülhettünk a hatalmas tankokra, és a fegyvereket is kipróbálhattuk, természetesen nem voltak megtöltve. A katonai rohamsisak, mondhatom, nagyon jól állt mindenkinek, bár olyan nehéz volt, hogy igyekeztünk mielőbb megszabadulni tőle. Lány létemre itt is prímán éreztem magam, de nem leszek soha katona!
Lassan eltelt a táborra szánt hét nap. A sok élménnyel teli nap után elérkezett az utolsó is. Így szomorúan, de „szedtük a sátorfánkat.” Rengeteg élménnyel teli nap után ültünk fel a vonatra. Visszafelé is zajlott az élet. A fiúk hangosan beszélgettek, néhányan sms-t írtak, voltak, akik aludtak, de összességében rengeteget nevettünk.
 
Jól éreztük magunkat és újabb élményekkel és tudással gazdagodva jöttünk haza.
 
Váradi Lili