Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

A Szent István téri Szent Miklós görögkatolikus templomban már egy órával az ünnepség előtt gyülekeztek a hívek, hogy a patrónusuk tiszteletére végzett ájtatosságokkal hangolódjanak rá a délután hat órakor kezdődő búcsúi Szent Liturgiára. A Szent Miklós-akathisztosz éneklése alatt már kígyózó sorok álltak a gyóntatófülkék előtt, hogy a búcsú elnyeréséhez szükséges lelki felkészüléssel is teljessé váljon az ünneplés.

A Mennyei Király, Vigasztaló kezdetű énekre a képviselő-testület és az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai vezették be a templomba a ministránsokat és a tizenöt fős papi menetet. A Szent Liturgiát Jaczkó Sándor balkányi görögkatolikus esperes vezette. A diakónusi szolgálatot Simon István újszentelt diakónus látta el. A szónok Seffer Dániel Antal ugocsai esperes volt, aki az ünnepre készülőknek kilenc héten át lelkigyakorlatot tartott, amelyet immár hatodik alkalommal szerveztek meg a búcsú előtt nagykilenceddel egybekötve.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a búcsúra jelent meg a Szent Miklós Kilenced Füzetek könyvsorozat aktuális száma, amely tartalmazza a nagykilenced idején elhangzott összes szentbeszédet.

Folytatva lelkigyakorlatos beszédeinek gondolatmenetét, Seffer Dániel Antal a homíliában az ünnepelt szent személyét és csodáit felelevenítve beszélt a példaképről, a boldog családról, a nagyszülők elengedhetetlen szerepéről a családban, az életszentségről. Szent Miklós képes volt úgy ajándékot adni, hogy végül ő lett a megajándékozott, beigazolva a felolvasott evangéliumi szakaszban hallott ígéretet: Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!

Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, pápai káplán – mindenki meglepetésére – egyenesen Rómából hozott pápai áldással köszöntötte fel Pallai Béla címzetes esperest, parókust, aki ezen a napon ünnepelte hetvenedik születésnapját. Mielőtt felolvasta volna a szentszéki oklevelet, Pákozdi István méltatta a helyi közösség lelkipásztorának áldozatos munkáját.

A templomi szertartásokon az ugyancsak vendégként jelen lévő ifj. Gorcsa György máriapócsi főkántor vezette az éneket. A Szent Liturgia végén közösen mondták el a hívek a Szent Miklós-kilenced imáját, a helyi parókus pedig megáldotta a nőszövetség által készített hagyományos Szent Miklós-kenyereket, majd himnuszok, miroválás és ereklyecsókolás következett.

Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően az idei Szent Miklós-kenyérek nem egyszerű zsömlék vagy kisebb kenyerek voltak, hanem mézeskalács ízű, Szent Miklós-ikon lenyomatával díszített sütemények. A szentelményt szétosztották a híveknek – ahogy kilenc héten át, minden nagykilencedes Liturgia végén.

Forrás és fotó: Szatmárnémeti Szent Miklós Görögkatolikus Egyházközség

A betlehemkiállítást a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kamarazenekarának gimnazista növendékei nyitották meg adventi énekekkel. Sapszon Borbála karnagy az MTI-nek elmondta, erdélyi magyar betlehemest adtak elő a Vatikánban, köztük a Csordapásztorokat, amely a legrégebbi magyar egyházi karácsonyi énekként ismert.

A vatikáni betlehemkiállítást szervező Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke megnyitó beszédében köszönetét fejezte ki Magyarországnak a Vatikánba küldött betlehemekért. Fisichella érsek átadta Ferenc pápa köszönő levelét a megnyitón részt vevő Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspöknek.

Fisichella érsek az MTI-nek hangsúlyozta, hogy a kongresszussal Budapest és egész Magyarország a világegyház figyelmének középpontjába kerül. „Mi is készülünk a kongresszusra” – jegyezte meg.

Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök óriási lehetőségnek nevezte, hogy díszvendégként szerepelhetünk a betlehemi kiállításon. Megismertethetjük hagyományainkat, és ezzel együtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is felhívjuk a figyelmet – mondta a távirati irodának.

A 100 betlehem című vatikáni kiállításra idén harminc ország küldött betlehemet. Magyarország 1993 óta vesz részt a nemzetközi adventi eseményen: idén 18 magyar betlehemet állítottak ki, köztük a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) betlehemét. A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) támogatásával Vatikánba érkezett magyar betlehemek között látható gyöngyből, mézeskalácsból, újrahasznosított papírból, kukoricacsuhából készített alkotás is.

Az egyik legnagyobb nemzetközi vallási eseménynek számító eucharisztikus kongresszus szeptember 13. és 20. között zajlik majd.

Ez a betlehemi kiállítás meghívás a kongresszusra, éreztetni szeretnénk, hogy mindenkit várunk határon belül és kívül is – mondta Farkas Balázs, a NEK irodai és gazdasági vezetője. Megjegyezte, azon dolgoznak, hogy a résztvevők jól érezzék magukat Magyarországon, és páratlan lelki élményben részesüljenek.

Szontagh Szabolcs, a Magyar Turisztikai Ügynökség vallási turizmusért felelős programigazgatója hangoztatta, a világturizmus egyharmadát a vallási idegenforgalom teszi ki. Hangsúlyozta, hogy a NEK „idegenforgalmi üzenetének” Magyarország keresztény identitásának megmutatását tartja. Úgy vélte, a hívők és turisták között sok lesz az egyszeri,  és a talán most először Magyarországra érkező látogató. Hozzátette, hogy a NEK részvételi regisztrációja időben megindult, így fokozatosan mérhető az idegenforgalmi terhelés.

A Szent Péter térre vezető sugárútról nyíló betlehemi kiállítás január 12-ig látható.

Forrás: MTI

Fotó: Vatican News

A jászol a 7. században, a szentföldi muszlim hódítás után került Rómába, ahol a Santa Maria Maggiore-bazilika főoltára alatt őrizték. A kristályból készült ereklyetartó maga is jászlat formáz, ennek belsejében találhatók azok a farelikviák, amelyek a hagyomány szerint a Gyermek Jézus jászlának darabjai.

November 22-én Stanisław Ryłko bíboros, a Santa Maria Maggiore főpapja és Piero Marini érsek, a Szent Jászol őre előkészítette a jászolereklye egy részét a Jeruzsálembe, majd Betlehembe vezető útra. Az ereklye hitelesítésének ritkán látható folyamatának lehetünk tanúi a Twitteren közzétett fotók révén.

Anton Salman betlehemi polgármester a palesztin WAFA hírügynökségnek elmondta, azt követően született meg a döntés a relikvia visszaviteléről, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnök vatikáni látogatásakor ezt kérte Ferenc pápától.

A relikviák november 30-án térnek vissza a Szentföldre, azon a napon, amikor hagyományosan meggyújtják a gyertyákat a betlehemi Jászol téren álló karácsonyfán. Az ereklyéket a Notre Dame-központban helyezik ki tiszteletadásra, majd szombaton körmenetben viszik át őket Betlehembe, eredeti helyükre.

„Izgatottak vagyunk, és hálásak a Szentatyának, Ferenc pápának ezért az ajándékért, és azért a jogért, hogy mi őrizhetjük ezt a szent ereklyét” – nyilatkozta Francesco Patton ferences kusztos a Haaretz izraeli lapnak.

„Rendkívüli esemény számunkra, hogy a jászolereklye, amely a 7. században hagyta el Betlehemet, most visszatérhet a Szentföldre. Örömteli esemény ez a karácsony, a Megváltó születésének ünnepe előtt, és nagyon sokat jelent az itteni hívek és a zarándokok számára” – folytatta Francesco Patton.

Történelmi jelentőségűnek nevezte az eseményt Amira Hanania, Abbász elnök vallásügyi bizottságának tagja is, és hangsúlyozta: a karácsonyt az újszülött Jézus betlehemi jászla ereklyéjének jelenlétében ünnepelni egészen különleges élmény lesz.

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír

Egy hónapja Miskolcon köszöntötték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképét, a missziós keresztet. A november 23-i esemény a jövő évi kongresszusra való készület egy újabb lépcsője volt. A konferencia főszervezője, Papp András miskolc-diósgyőri parókus a kerület papságát kérte fel egy-egy előadás megtartására. Az Eucharisztia szentségének bemutatása, a Szent Liturgia imáinak elemzése mellett szóba került a kisgyermekek áldoztatásának kérdése is, valamint az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus Miskolccal és az egyházmegyével kapcsolatos eseményei.

A konferencia – mintegy száz fő részvételével – a harmadik imaóra elimádkozásával kezdődött, majd Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke nyitotta meg a rendezvényt. Beszédében kitért azokra a teológiai kutatásokra, amelyeket éppen nyolcvan évvel ezelőtt végeztek Miskolcon, megemlítve a ma is használatos zsolozsmáskönyvet, s az ennek mellékleteként kiadott méneasorozatot.

Az első előadó Béres Gábor atya, a konferencia helyszínét biztosító Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola igazgatóhelyettese volt. Előadásában többek között az „eucharisztia” szó jelentését elemezte. Számunkra az eucharisztia jelenti a hálaadást teremtettségünkért és megváltásunkért, és egyben egyfajta „lakoma” is, mely kifejezi az együvé tartozásunkat – fogalmazott.

Salai Szabolcs, a székesegyház segédlelkésze Az Eucharisztia mint valóság címmel tartott előadást. Hangsúlyozta az eucharisztia és a bűnbánat kapcsolatát. Az Urunk testében és vérében részesülés bűnbánatra indít, és abban is erősít minket, hogy mindenkor az életszentség felé törekedjünk – fogalmazott.

Dobos András miskolc-avasi parókus az anafora imádságairól elmélkedett. Ez a Szent Liturgia legfontosabb része, a „szíve”, melynek jelentős része a pap csendesen mondott imájában hangzik el. A parókus ezekből idézett és fűzött hozzájuk magyarázatot, kifejtve az imádságokban rejlő jelképeket és jelentéstartalmakat.

Fedor Péter atya, a Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium nevelési igazgatóhelyettese a kisgyermekek áldoztatása kapcsán felmerülő érveket és ellenérveket vette számba, valamint ezzel együtt az „elsőáldozás” és az első szentgyónás kérdéseit is.

Szemerszki Mihály, a székesegyház parókusa korabeli dokumentumok alapján a Budapesten tartott 1938-as eucharisztikus kongresszus görögkatolikus programjait és szertartásait ismertette.

Galambvári Péter miskolc-görömbölyi parókus ugyanennek a ’38-as konferenciának ma is meglévő emlékét mutatta be: a görömbölyi pincekápolnát, amely még a miskolci hívek számára is kevéssé ismert hely.

Papp András atya a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Megújulás a szeretetben címmel nemrégiben megjelent körlevelét ismertette. Négy témakörben a tapasztalható tényeket és feladatokat vázolja fel a körlevél, a hit fényével tekintve ezekre: népesedés, nevelés-oktatás, szegénység és népmozgások.

A konferencia második részében a görögkatolikus papság meghurcoltatását bemutató Kárpátaljai vértanúk című dokumentumfilmet vetítették, a Médiacentrum Debrecen szervezésében.

További fotók ITT találhatók.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Személyes kötődéssel érkezett Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a Kántorjánosi Görögkatolikus Cigány Egyházközségbe a templom búcsújára, hiszen több mint öt évvel ezelőtt, akkor még papként teljesített itt szolgálatot pár hónapon keresztül. Az akkori állapotokon javítva vezetése alatt három-négy hívővel szerveződött újra az 1987-ben alakult, de később szunnyadóvá váló közösség. Mára a fejlődés újabb szakaszához érkezett az egyházközség, Kerezsi János jelenlegi parókus munkája nyomán.

Az ünnep előtt három hónappal munkálatok folytak a kápolnában és környékén: tetőtéri ablakokat javítottak, megoldották az ereszcsatornázást, a templom körüli járdát betonozták egyházmegyei támogatásból, önerőből a templomot és az ajtókat festették le kívül-belül, továbbá csillárt cseréltek.

A felújított templomot a búcsún szentelte meg Szocska A. Ábel püspök, aki a cigány-magyar kétnyelvű liturgiát vezette. Mellette szolgált az oltár körül Ivancsó Sándor kerületi esperes; a korábbi szolgálattevő, Kanyó Árpád, valamint Kondás András parókus és Gánicz Tamás diakónus. Meghívott vendég volt a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense is, Oroszné Obbágy Rita.

A hierarcha prédikációjában levéltárból kikeresett dokumentumok segítségével elevenítette fel az egyházközség történetét. Elolvasta a településen élő cigány embereknek az akkori püspöknek címzett levelét 1988-ból, akihez saját kápolna megépítéséért folyamodtak – egy kápolnáért, ahol cigány nyelven dicsőíthetik Istent –; Zolcsák István szervezőlelkész hasonló tartalmú kérelmét; a püspök kerületi espereshez intézett felszólítását a kérelem megvizsgálására, valamint a kerületi esperes vizsgálódásai nyomán született válaszlevelét.

A levelezés nyomán kirajzolódott a kántorjánosi cigányság élénk hitélete, lelkesedésének tüze, áldozatkészsége, a közösség és kápolna megszervezésének legelső lépései. A nyíregyházi megyéspüspök az akkori események lelki hátteréről is beszélt: hiszen e tűz és lelkesedés mélyén egy Mária-jelenés állt. Ezek az emberek „megkapták azt a kegyelmet, amit csak kevesen: a Szűzanya megmutatta, hogy pártfogolja ezt a népet” – mondta Szocska A. Ábel.

Így válik érthetővé, hogy miért az Istenszülő oltalma lett e kápolna címünnepe – mondta a főpásztor. Egy történettel szemléltette, mit is jelent számunkra az ő oltalma: ugyanazt, amire egy gyermek is vágyik édesanyjától, „hogy magához öleljen, térdére hajthassuk fejünk, megintsen olykor, hogy jók legyünk, pártfogását kérve ahhoz, hogy segítsen jobb emberré válnunk” – fogalmazott elmélkedésében.

A visszatekintő, múltidéző prédikációra rímelt az is, hogy a templomhoz tartozó egykori raktárhelyiséget erre az alkalomra „múzeummá” alakították az egyházközség tagjai, akik a település és személyes családi örökségeiket összegyűjtve múlt századi tárgyakból, valamint az egyházközség alapításáról, történetéről és a templomépítés mozzanatairól készített fotókból állítottak össze kiállítást.

A templom közvetlen szomszédságában működő Tudás Háza kulturális iroda biztosított helyet a búcsúi ünnep után a többek között cigány ételekből álló agapénak és a tanodás gyermekek bemutatkozó táncainak.

„Minden évben szépülünk, s a jövőben az útszéli keresztet is szeretnénk felújítani” – mondta a házigazda, Kerezsi János parókus.

Forrás és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye