Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Lk 16,19-31

 „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel  valaki, annak sem hisznek.”

    Mózes és a próféták, azaz a Szentírás sokkal nagyobb és érdekesebb eseményekről beszél, mint amilyen egy halott visszatérése a földi életbe. Mózesnél arról olvasunk, hogy Isten  teremtő, aki a világot szavával, azaz puszta akaratával hozta elő a nemlétezésből, és arról, hogy Ábrahámot kiválasztotta és ígéretet tett neki, hogy egy utódjában majd a föld valamennyi  népét megáldja. A prófétáknál pedig – a mai vasárnap is – arról olvasunk, hogy a henyélők tobzódásának vége lesz, és Isten ítéletet tart a világ fölött: az igazak ragyogni fognak, az érzéketlen szívűek és bűnbánatot nem tartók viszont elkárhoznak.

    Csak aki a Mózes és a próféták által adott kinyilatkoztatásból ismerte meg Istent, és aki ehhez a kinyilatkoztatáshoz szabja tetteit, annak számára volna mondanivalója egy halott test szerinti megjelenésének, mert ő valóban megrendülne, és még inkább úgy élne, ahogy Mózestől és a prófétáktól tanulta. Bizonyíték erre Lázár feltámasztása Betániában: Mária és Márta hite elmélyült testvérük viszontlátására, olyannyira, hogy a jézusi hitből, a hiteles zsidó hitből átléptek a Jézusba vetett hitbe. Hallották Jézus kijelentését: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, és megértették, hogy aki benne hisz, az halála után nem ebbe az életbe jön vissza még néhány évre, évtizedre, hanem az ő örök dicsőségében részesül. Mária, Márta és Lázár Mózes és a próféták igaz gyermekeiként folytatták ezután is Izrael igazainak lemondó, szerény és megelégedett életvitelét, szívükben azonban már egy új, örök élet csíráját hordozva

  . A főpapok viszont, a szadduceus párt eminensei, akik a prófétákat el nem fogadták és Mózest sem tartották meg, amikor hallottak Lázár feltámasztásáról, nemhogy hittek volna, de őt is meg akarták ölni, mert kényelmetlen volt számukra az élő bizonyíték a Mózest és a prófétákat beteljesítő Krisztus mellett. Vajon fel tudja-e forrósítani szívünket Mózes és a próféták olvasása, és lángra tudja-e lobban tani a róluk szóló igehirdetés, mint ahogy az emmauszi tanítványokét lángra gyújtotta a melléjük szegődő Idegen húsvéti szentírás-magyarázata, aki Mózesen és a prófétákon keresztül  készítette elő feltámadásának kinyilatkoztatását? Vagy olyan rest és elkényelmesedett a szívünk, mint a példabeszédbeli dúsgazdagé, hogy már csak ételre-italra, földi javakra gondolva bizsereg?

(fr Barsi Balázs ofm)

Október 29, vasárnap

Reggel  08- Utrenye

Délelőtt 09 és  11 óra- Szent Liturgia

Délután  17 óra- Ájtatosság

Szent Liturgia és Vecsernye

Október  30, 31( hétfő, kedd)

Délután  17 óra- Ájtatosság, Szent Liturgia

November 01, szerda

Délután  14 óra-

A Vasgyári Temetőben  Parasztáz szertartása, Megemlékezés az elhunytakról!

Templomunkban du. 17 óra:

Engesztelő Szent Liturgia, Megemlékezések szeretteinkről!

November 02, 03( csütörtök, péntek)

Reggel  07- Szent Liturgia

November  04, szombat

Délután  17- Szent Liturgia, vecsernye

November  05, első vasárnap

Reggel  08- Utrenye

Délelőtt 09 és 11 óra- Szent Liturgia

Délután 16 óra- Ájtatosság és Titokcsere

Du. 17 óra- Szent Liturgia, vecsernye

****************************************************************

November 11- Házaspárok lelki napja Sajópálfalán !

Október 22, vasárnap

Reggel  08- Utrenye

De.  09 és 11 óra- Szent Liturgia

Du. 17- Ájtatosság, Szent Liturgia, Vecsernye

Hétfő- szombat:

Délután  17- Ájtatosság és Szent Liturgia

/ Szombaton Szent Liturgia után vecsernye/

Október 29( Téli időszámítás!)

Reggel  08- Utrenye

De. 09 és 11 óra- Szent Lituregia

Du. 17- Ájtatosság, Szent Liturgia, Vecsernye

-„Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta az ő népét!”-

  „ Isten meglátogatta az ő népét..!”----------Gal 1,11-19; Lk 7,11-17

  „Amikor úgy tetszett annak, aki már a születésemkor kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát...”

    Igazából nem maga a csoda érdekes, mert ha hisszük, hogy Krisztus az élő Isten Fia, aki a világbajött, akkor a csodát is könnyű elfogadnunk, hanem a csoda másnapja az érdekes azoknak az életében, akikkel a csoda megtörtént. Egyikünk életéből sem hiányoznak a csodák, a nagy megvilágosodások, az isteni szólítások, esetleg a halál torkából való megszabadulás, de gyakran hiányzik az a magatartás, amelynek a csodát követnie kellene.

    Szent Pál apostol egész életében emlékezett arra, ami a damaszkuszi úton történt vele, hogy a feltámadt Krisztus megjelent neki és szólt hozzá. Akkor ott mindent megkapott csírájában, az egész krisztusi kinyilatkoztatást. Mi azonban legtöbbször feledékenyek vagyunk és hálátlanok, talán bele sem gondolunk, ki az, aki a csodát tette velünk. Az isteni hatalommal, de még inkább az isteni szeretettel való találkozás egész életünket meg kellene hogy jelölje, mi azonban már másnap kételkedünk, s új meg új jeleket és bizonyítékokat várunk. Isten a csoda másnapján is ugyanaz az Isten, ő nem változik, nem un meg bennünket, szeretete nem csökken irántunk akkor sem, ha épp nincs csoda.

   A hűség titka: egyetlen napra sem feledni meghívásunk csodáját, akár kicsi volt, akár nagy. De hűségesek csak akkor maradhatunk, ha nap mint nap felidézzük és szemléljük, amit Isten véghez vitt az életünkben, és hálát adunk érte.

   „Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: »Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem.« Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: »Ó, hiszen ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre.«” (Oswald Chambers)

(ft. Barsi Balázs ofm)