Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

                                                                                                                   Péld 4,10-15.18-27; Ef 4,17-24; Mt 7,24-29                                                                                                    „Az okos ember sziklára építette házát.”                                                                                                       Nyelvünkben a ház és a haza szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium. A mai nap egyszerre egyházi és állami ünnep. Azok szemében, akik az Egyház és az állam teljes szétválasztásának hívei, ez bizonyára avult és rossz emlékeket idéző dolog. Bennünket, magyar keresztényeket azonban arra int, hogy aki maradandó közösséget akar létrehozni, az nem hagyhatja számításon kívül az Istent, sőt, igazából csak benne bízhat és őrá építhet. Fogalmazzunk katolikus módra, azaz minden kirekesztő szándék nélkül, egyetemesen! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert ráhagyatkozni az isteni gondviselésre és a Szűzanya pártfogására. Családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Az ország felajánlásában protestáns testvéreink a János-evangélium azon helyének új és eredeti módon való komolyan vételét ismerhetik fel, ahol Urunk, Jézus a kereszten függve, halála előtt szeretett tanítványát édesanyjára, édesanyját pedig tanítványára bízta, mintegy szövetséget hozva létre köztük. Nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is van mondanivalója ennek a cselekedetnek: benne az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott magyar testvéreinknek azt mondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát. Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből.  ( Főtisztelendő fr. Barsi Balázs ofm)

Az új és örök szövetség Isten és ember között maga Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember. A szövetség ládája viszont a Szent Szűz testestül-lelkestül, mert ő előbb hitébe, majd testébe fogadta az új és örök szövetséget, a megtestesült örök Igét, a második isteni személyt. Szent Lukács a mai evangéliumban Mária látogatását Erzsébetnél úgy írja le, mint a frigyláda fölvitelét Jeruzsálembe. Azonos kifejezéseket használ, azonos képeket. Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt az eredeti görög szöveg szerint; a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült. A lorettói litániában szereplő megszólítás: „Frigynek szent szekrénye”, nem csupán szép költői kép, hanem nagyon mély bibliai igazság. János ezt a szekrényt, a szövetségnek ezt a ládáját látta a megnyílt égben. Mária azonban nemcsak lelkileg, hanem testileg is frigyláda, mert „méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát”. Ma az ő dicsőséges feltámadását, mennybevételét ünnepeljük. Szent Pál csak a kezdetet és a véget említi: Először Krisztus, majd amikor eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak. Máriát nem említi, mert a végső időről beszél, de burkoltan utal rá, mert sorozatot említ. A sorozat pedig akkor sorozat, ha legalább már két tagja van, és ha lesz legalább egy harmadik tagja. Igazából Szűz Mária feltámadása Jézus Krisztus feltámadásával végtelenül jobban összetartozik, mint a mi feltámadásunk: úgy, ahogy a szövetség ládája és a benne lévő isteni dicsőség. Ennek a titoknak az elfogadása, szemlélése az üdvösség terhe alatt kötelező. Az ő feltámadásának, megdicsőülésének ténye szigorúan hozzátartozik a hitletéteményhez, ahhoz a hithez, amelynek elfogadása üdvözít. Talán nem is tudjuk, hogyan és miért. Elég az, ha tudjuk, Isten kinyilatkoztatta Szűz Mária megdicsőülését, hogy üdvözülhessünk. Talán az állandó szemlélés a fontos, hogy Jánossal együtt hitünkben lássuk a megnyílt eget, bármi is történik velünk és bármilyen keserű is az életünk, és lássuk a megnyílt égben Szűz Máriát, a frigynek szent szekrényét.

(fr. Barsi Balázs ofm)