Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Lk 10,25-37                                                                                                                                                                     „De hát ki az én felebarátom?”                                                                                                                                     A törvénytudó racionális szempontból közelíti a kérdést. Isten azonban nem a rációra bízta, hanem a szívünkbe írta törvényét, ahogy az Olvasmányban találjuk: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben.” A szív itt és általában a szentírásban nem az érzelmek központját, hanem az értelmes emberségünk legmélyét jelenti, az elmét, a mély meglátások és megsejtések forrását. A ráció fontos képesség ugyan, de elsiklik az emberi mélységek fölött. Arra való, hogy eligazodjunk vele az élet felszínén, segítségével helyesen rendezzük el mindennapi teendőinket. Isten az ő törvényét a szívünkbe írta, oda, ahol át tudjuk élni saját életünk mélységeit, és másokéit, ahol bízni tudunk és szeretetre vágyunk, ahol az ember végső dolgait illetően nem hagyatkozunk csupán a rációra, a mindennapokban használt értelmünkre, hanem a transzcendens, örökkévaló Istenbe kapaszkodunk.

 Mindannak, aki – mint ez a törvénytudó a mai Evangéliumban – csak egyetemes szabályokat lát és különféle paragrafusokat, kicsúszik az élet a keze közül. Jézus éppen ezért példabeszéde által arra ösztönöz, hogy erről a felületes szintről leszálljunk szívünk mélyére, és belássuk, hogy abban a kiszolgáltatott, halálközeli helyzetben, amikor összeverve, félholtan, elhagyatva heverünk az út szélén, teljesen mindegy volna, hogy aki segítségünkre siet, szamaritánus-e vagy zsidó, református vagy éppen ateista, mert ez esetben ő és csak ő lenne az én igazi felebarátom. Tehát akkor nekem is az a feladatom, hogy az utamba kerülő szerencsétlennel szemben ne a törvény paragrafusait idézzem, hanem segítségére sietve igaz felebarátjává legyek.

 A keresztény lét nem lehet csupán jól hangzó elmélet, szép szavakból összeszőtt rendszer, hanem csakis a lehető legkonkrétabb, leggyakorlatibb helyzetben talál magára, bontakozik ki, és valósul meg a maga teljességében. De vajon meglátod-e a szenvedőt? Az emberi szív mérhetetlen szenvedések lakhelye lehet, s te talán észre sem veszed, hogy a hozzád legközelebb állónak, házastársadnak, barátodnak, szerzetes testvérednek égő szenvedései közepette éppen a te részvétedre, mentő szavadra, biztató tekintetedre volna szüksége. Ne légy olyan, mint a példabeszédbeli pap vagy levita, aki mindenáron tiszta akart maradni, s ezért elmulasztotta a felebaráti szeretet legelemibb követelményét teljesíteni; ne mondogasd csupán: szeretlek, hanem legyen szemed és szíved testvéred nyomorúságának megpillantására és enyhítésére. Ez sokszor többet jelent, mint a templomban végzett áhítatos imádság.---( főtisztelendő fr. Barsi Balázs OFM)

                       Jairus leányának meggyógyítása ( Lk . 8,40-56)                                                                                                         ((„Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” ))

                                                                                                                       Az Úr Jézussal érintkezni kell: odamenni hozzá és megérinteni, illetve engedni, hogy ránk tegye a kezét.                                                           Kevés csak az érzelmek szintjén érintkezni vele, mert a legtisztább lelkesedés is lelohad, a legfennköltebb érzések is megváltoznak, talán épp az ellenkezőjükre fordulnak, mi magunk azonban több vagyunk ennél, személyiségünk érzelmeink mögött van.                                                        Kevés az értelmi úton való érintkezés is a mi Urunkkal, mert bár nélkülözhetetlen, hogy legyen róla alapvető fogalmunk, tudásunk, hiába gyarapítjuk vele kapcsolatos ismereteinket nap mint nap, ő mindezeken túl van, elérhetetlen messzeségben, s ha akarja, értelmünk működését részben vagy teljesen kiiktatva lép kapcsolatba velünk, álomban vagy elragadtatásban. Sőt még az akaratunk szabadságával történő érintés is kevés: hozhatunk döntéseket miatta és érte, de ha ezt nem az ő kegyelmének erőterében tesszük, erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyulnak

.                                                                                                         Testestül-lelkestül kell kiszolgáltatnunk magunkat Jézus érintésének, azzal a vággyal és hittel közeledve feléje, mint a hosszú évek óta beteg asszony, aki szenvedélyesen hitte, hogy már ruhája szegélyének érintésétől is meggyógyul.                                                                        S mindenekelőtt a szentségek és a liturgia világa az a közeg, amelyben az Úr Jézussal a valóságos és teljes érintkezés létrejöhet. 

                                                            

Azzal a tudattal kellene mindennap közelednünk feléje a szentáldozásban, hogy megérintjük az ő isteni hatalmát rejtő ruhájának szegélyét a kenyér és bor színében, ő pedig lelkünk mélyét érinti meg, megváltásának erejével legtitkosabb sebzettségünket gyógyítja. S ez akkor is igaz, ha külsőleg nem érezzük a gyógyulást.

                                                                                                                                                              Az iránta való szeretetből elfogadott, értelmesen vállalt szenvedés mélyebb érintkezésre és egységre vezet a mi Urunkkal, mint a testi egészség visszanyerése. A gyógyulás vágyánál is erősebbnek kell lennie annak a vágyunknak, hogy vele egyesüljünk és az ő dicsőségére legyünk, akár úgy, hogy gyógyító ereje sokak előtt megnyilvánul rajtunk, akár pedig úgy, hogy szenvedéseinket egyesítjük az ő tisztaságos és végtelen érdemű szenvedésével.                                                                                                         Aki az Úrral akar érintkezni, az tartózkodjék a világ érintésétől. Utasítsa el az önző és tisztátalan érintéseket, hogy teste és lelke is részesüljön az Úr Jézus tisztaságából. És akkor eljön az ideje, hogy érintése, legyen az kézfogás, gyöngéd simogatás vagy áldó kézrátétel, Jézus Krisztus érintését hordozza, s az ő gyógyító, halálból feltámasztó, életadó erejét közvetíti.

/fr Barsi Balázs OFM/

Okt. 16, vasárnap

A vasárnapi szokásos rend szerint lesznek templomi szolgálataink!

Okt.17-18- hétfő, kedd:

Du .16,30- Ájtatosság

Du. 17- Szent Liturgia

Okt. 19, szerda: Nem lesz templomunkban szertartás!

Okt. 20-21- csütörtök, péntek:

Du. 16, 30- Ájtatosság, 17- Szent Liturgia

Okt. 22, szombat:

Du. 16, 30- Ájtatosság

Du. 17- Szent Liturgia, Vecsernye

Október 23, vasárnap ( Nemzeti Ünnep!)

Reggel  8- Utrenye

Tisztelet és köszönet Mindenkinek, aki a Templombúcsú előkészületeiben, megtartásában és az ünneplésben  együtt örült  a  közösségünk tagjaival  és vendégeinkkel!