Belépés

Naptár

október 2017
H K SZ CS P SZ V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Térkép


Diósgyőri Görög Katolikus Templom nagyobb térképen való megjelenítése

Statisztika

Az Egyházközségi oldal indulása:
2007. május

2007. október 29. óta:

látogatónk volt.

---
 

Mt 5,13-16
  „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága.A hegyre épült város el nem rejthető…”
   Ahhoz, hogy helyesen értelmezzük Jézus Krisztus e szavait, először is tudatosítanunk kell, hogy ő maga a föld sója és a világ világossága. Mi csak annyiban lehetünk azok, amennyiben vele azonosulunk. Ehhez pedig két feltétel teljesítése szükséges. Először is tudatában kell lennünk gyöngeségünknek. Amiről ezzel kapcsolatban Szent Pál ír, annak semmi köze sincs a kisebbrendűségi érzéshez.
  Nem is lehet, mert nem emberekhez, hanem az Istentől kapott kegyelemhez, adományhoz, hivatáshoz kell mérnünk magunkat, ehhez képest pedig az egyetlen reális és helyes magatartás, ha végtelen kicsinynek és gyöngének érezzük magunkat. Éppen a kiváló képességekkel, nagyszerű tehetséggel és karizmákkal megáldott embernek van szüksége arra, hogy egy pillanatra se feledkezzék el arról, hogy mindazt, amije van, Istentől kapta a közösség szolgálatára. Mivel azonban hajlamosak vagyunk a magunk érdemének tulajdonítani képességeinket és az általunk végbevitt jót, Isten megkönyörül rajtunk, amikor megaláz bennünket – mindenekelőtt önmagunk előtt, hogy gyöngeségünk szüntelen a szemünk előtt legyen, s így reálisan lássuk magunkat és feladatunkat.
   Csak az lehet alkalmas Isten országának szolgálatára, aki tisztában van teljes alkalmatlanságával. Azzal, hogy nincsenek meg a feladat elvégzéséhez szükséges adottságai, vagy pedig éppen mivel megvannak, fenyegeti még nagyobb veszély, hogy Isten műve helyett saját dicsőségének szolgálatába állítja azokat. Csak az töltheti be méltó módon az Istentől ajándékba kapott hivatást, aki egy pillanatra sem feledkezik el arról, hogy nem ő a világosság forrása és nem ő adja a só ízét.
   Isten irgalmasságának eszközeivé kell lennünk, mindenestül átadva magunkat a Szentlélek irányításának. Nem elég saját szűkösségünkkel, emberi szívünkkel irgalmasnak lenni: tőlünk olyan szánalom telik csupán, amely a legtöbbször megalázza és beszennyezi azt, akihez hozzáér. Jézus szívével szeretve kell irgalmasnak lennünk, az ő szívének méreteire tágítva szűkösségünket.
  Akkor leszünk képesek maradéktalanul teljesíteni az ószövetségi parancsot: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ha kilépünk önző énünk kisszerű világából, s a krisztusi új parancs szerint élünk: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

Híd az emberek között

 

Valahol a Csendes-óceán egyik szigetén, egy lepratelepen, egyedülálló történet játszódott le nap, mint nap. Lábon járó holttestek, kétségbeesett, dühös és fájdalmasan megcsonkított emberek voltak az egész szigeten.

Bővebben...

Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) – Augusztus 15.
 
 Jel 11,19a;12,1-6a.10; 1Kor 15,20-27c; Lk 1,39-56
 
 „Én, János, láttam, hogy az égben feltárult az Isten temploma és láthatóvá vált a szövetség ládája.”
 
   Az új és örök szövetség Isten és ember között maga Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember. A szövetség ládája viszont a Szent Szűz testestül-lelkestül, mert ő előbb hitébe, majd testébe fogadta az új és örök szövetséget, a megtestesült örök Igét, a második isteni személyt. Szent Lukács a mai evangéliumban Mária látogatását Erzsébetnél úgy írja le, mint a frigyláda fölvitelét Jeruzsálembe. Azonos kifejezéseket használ, azonos képeket. Dávid liturgikus táncot járt örömében a frigyláda előtt az eredeti görög szöveg szerint; a magzat Keresztelő Szent János is liturgikus szent táncot járt az élő frigyláda, a Szent Szűz előtt, akiben Isten dicsősége, Jézus volt jelen. Mária is körülbelül három hónapig maradt ott Zakariás házában, mint egykor a frigyláda Obedeus házában – és mindkét ház áldásban részesült. A lorettói litániában szereplő megszólítás: „Frigynek szent szekrénye”, nem csupán szép költői kép, hanem nagyon mély bibliai igazság. János ezt a szekrényt, a szövetségnek ezt a ládáját látta a megnyílt égben. Mária azonban nemcsak lelkileg, hanem testileg is frigyláda, mert „méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát”.
   Ma az ő dicsőséges feltámadását, mennybevételét ünnepeljük. Szent Pál csak a kezdetet és a véget említi: Először Krisztus, majd amikor eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak. Máriát nem említi, mert a végső időről beszél, de burkoltan utal rá, mert sorozatot említ. A sorozat pedig akkor sorozat, ha legalább már két tagja van, és ha lesz legalább egy harmadik tagja. Igazából Szűz Mária feltámadása Jézus Krisztus feltámadásával végtelenül jobban összetartozik, mint a mi feltámadásunk: úgy, ahogy a szövetség ládája és a benne lévő isteni dicsőség. Ennek a titoknak az elfogadása, szemlélése az üdvösség terhe alatt kötelező. Az ő feltámadásának, megdicsőülésének ténye szigorúan hozzátartozik a hitletéteményhez, ahhoz a hithez, amelynek elfogadása üdvözít. Talán nem is tudjuk, hogyan és miért. Elég az, ha tudjuk, Isten kinyilatkoztatta Szűz Mária megdicsőülését, hogy üdvözülhessünk. Talán az állandó szemlélés a fontos, hogy Jánossal együtt hitünkben lássuk a megnyílt eget, bármi is történik velünk és bármilyen keserű is az életünk, és lássuk a megnyílt égben Szűz Máriát, a frigynek szent szekrényét.
(Mt. 9,1-8)