Belépés

Naptár

július 2018
H K SZ CS P SZ V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Térkép


Diósgyőri Görög Katolikus Templom nagyobb térképen való megjelenítése

Statisztika

Az Egyházközségi oldal indulása:
2007. május

2007. október 29. óta:

látogatónk volt.

---
 

 Iz 49,1-6;  --Lk 1,57-66.80 --
„Az Úr hívott engem, mielőtt megszülettem: anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem.”
    A teremtő Isten hívása megelőzi azt a pillanatot, amikor én ezt a hívást felfogom, mert ő létezésem első pillanatától kezdve magának teremt engem és egy bizonyos küldetést is kijelöl számomra. Mindez nem rombolja le szabadságomat, mert Isten végtelen szeretete az emberi szabadság igazi területe. Mi volna ennél tágasabb terület? Láthatjuk, hogy csak a szentek szabadok, akik válaszoltak az isteni szeretetre és vállalták a rájuk bízott küldetést. Nagyon fontos megértenünk, hogy itt két mozzanatról van szó: a személyes szeretetről (magának teremtett, emlékezetében él a nevem) és egy feladat, küldetés vállalásáról.
   Hogyan tudom meg, hogy mi a küldetésem, mi a hivatásom? Csak úgy, ha előbb személyes szeretetére egész lényemmel válaszolok. Az a fiatal fiú vagy lány, aki csak úgy általában vallásos, akinek Krisztus nem személyes megváltója, Istene, barátja, mindene, hiába vár arra, hogy valami isteni jel megmutassa neki, hogy mi a hivatása: a családalapítás vagy a papság, szerzetesség. Ő a maga langyos életével egyik hivatást sem fogadta el, mert nem egész szívvel az Istené. Mert két akarat csak a legnagyobb szeretetben tud egyesülni. Isten akaratával az én akaratom akkor egyesül, ha őt mindenekfölött szeretem, ha életem igazi és egyetlen főszereplője lesz.
   Ebben az esetben világosan meg fogom tudni, mi az én küldetésem. Jézus fönséges ismerete, szeretete egészen biztosan kijelöli az én utamat. És ha hivatásomban, küldetésemben krízis jelentkezik, az sohasem hivatásom válsága, hanem szeretetemé. Azt mutatja, hogy már nem szeretem Jézust mindenekfölött, valakit vagy valamit elébe helyeztem. Nem hivatásommal van baj, hanem Krisztus-követésemmel, végső soron életemmel. Ilyenkor még nagyobb, szinte gyógyíthatatlan sebet okoz, ha otthagyom a helyem. Ezt csak akkor szabadna megtennem, ha szeretete sürget erre. Isten mindannyiunkat személyesen szeret és mindannyiunkat anyánk méhétől hív. Kereszténységünk próbája, hogy miként viszonozzuk az ő szeretetét, és e szereteten belül válaszolunk-e hívására.
(fr.Barsi Balázs OFM)
Egyiptomi Mária, akit bűnös Máriának is mondanak  rosszhírű lányként kereste kenyerét Alexandriában. Szakítani akarván parázna életmódjával, elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol a Szent Sírhoz, ám nem volt hajójegyre pénze. Miután ifjú volt és szép, önként adódott a megoldás: testével fizetett a hajósoknak. A szent városban a Szentkereszt imádására sietett, de láthatatlan erők mindig eltaszigálták az ajtótól. Szándéka csak harmadszorra sikerült. Bent egy ember három pénzdarabot nyomott a markába, melyen három kenyeret vett. Az Úr 270. esztendejének táján, Claudius idejében hangot hallott, hogy a Jordán melletti sivatagba menjen vezekelni.
Negyvenhét évig élt itt, ruhája a végén már lefoszlott róla. A kővé aszott három kenyér tizenhét esztendeig táplálta. Egy Zozimus nevű apát, amikor átkelt a Jordánon, és bejárta a nagy sivatagot, hátha rátalál egy szent életű atyára, meglátott valakit, aki meztelen testtel és a nap sugaraitól feketére égve járkált. Egyiptomi Mária – mert ő volt az, akit megpillantott – tüstént futásnak eredt, Zozimus pedig annál gyorsabban szedte utána a lábát. Ekkor az asszony így szólt: „Zozimus apát, miért kergetsz engem? Bocsáss meg, de nem fordulhatok arccal feléd, mert nő vagyok és mezítelen, de nyújtsd ide a köpenyed, hogy szégyenkezés nélkül láthassalak téged.” Az apát elcsodálkozott, hogy nevén szólították, átnyújtotta köpenyét, és a földre borulva kérte, hogy adja rá áldását. Mire az asszony: „Az áldásosztás inkább téged illet meg, atyám, akit papi méltóság övez.” Ahogy az meghallotta, hogy nevét és tisztét is tudja, még jobban ámulatba esett és állhatatosabban könyörgött, hogy áldja meg. Akkor így szólt az asszony: „Áldott az Isten, a mi lelkünk Megváltója.”
Mária Zozimust kérte, hogy Nagycsütörtökön, az Úrnak Szent vacsorája napján jöjjön el ismét hozzá, és áldoztassa meg. Az öreg atya ezt meg is ígérte neki. Nagycsütörtökön Zozimus a Szentséggel csakugyan elment, megállt a Jordán partján. A túlsó oldalon Mária keresztet vetett magára, és rajta általment, mint kemény földen. Magához vette a Szentséget. Ekkor beszélték meg, hogy egy esztendő múlva Zozimus ismét fölkeresi őt, azonban Máriának már csak a holttestét találta meg. Mikor az öreg atya elkezdte ásni a földet, nem ment neki, de megpillantott egy szelíden feléje közeledő oroszlánt, s azt mondta: „Ez az asszony meghagyta, hogy temessem el a testét, de én, mivel öreg vagyok már, nem tudok ásni, s nincs is ásóm. Ásd ki hát te a földet, hogy el tudjuk temetni szentséges testét.” Ekkor az oroszlán ásni kezdett, és egy megfelelő gödröt kapart ki. Ennek végeztével, mint egy szelíd bárány, elment az oroszlán, az öreg szerzetes pedig Istent dicsőítve megtért a kolostorba.
Maria Aegyptiaca Peccatrix ünnepét legtöbb középkori misekönyvünkben megtaláljuk. Kápolnája állott Székesfehérvárott, amelyet nyilván vezeklő nők számára alapítottak.
Az erdélyi Remete (Ramet) görögkeleti román templomban Mária és Zozimus freskója látható a XV. századból. Érsekújvár környékéről került be a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába egy Egyiptomi Máriát ábrázoló táblakép (1465).
Egyiptomi Mária legendájának közkedveltségét mutatja, hogy messze túlélte a középkort és számos megverselt változatban a XX. századot is megérte.
Elképzelhető, hogy a régi hazánkban szórványosan felbukkanó Szentmária helynevek penitenciatartó Mária elenyészett titulusának emlékezetét őrzik. Ezek: Almásszentmária (Santa Maria, Kolozs), Bodrogszentmária (Bodrog), Muraszentmária (Sveta Maria na Muri), Tarnaszentmária (XI. századból származó román templomocskával), Liptószentmária (Liptovská Mara), Szentmária (Stronka a Sväta Mara, Turóc), Somorja (Šamoryn, elhomályosult szóösszetétel).
      Szent Miklós ünnepe                                                                                                     
-Szent  Miklós püspök az Egyház egyik főpapja volt
Szerette Istent és az Egyházat.
Mindenkinek segített. Így mutatta meg az embereknek,
hogy  Isten  mennyire szereti  őket.
Példát adott arra, hogyan szeressük Istent,
az Egyházat és egymást!-Ezzel   vált szentté!-
                         Kedves Testvérem!
   Szeretettel  várjuk és hívjuk Szent Miklós ünnepünkre
a Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia Templomába
a  gyermekeinket és fiataljainkat  családtagjaikkal együtt,
2017 december 09-én, szombaton, a de. 09 órakor
tartandó Szent Liturgiára! (Bíró út 2/A )
  A Szent Liturgiát követően Miklós püspök ajándékát fogadjuk,
majd a Közösségi Házban  kézműves foglalkozást tartunk
minden  kedves ünneplőnek és ünneplővel!
Szent Miklós ikon.jpg
NOVEMBER 21.
  Az Istenszülő templomba vezetése
  „ Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének”, adja tudtunkra az ünnepi tropár. Szent Jakab ősevangéliuma elbeszéli, hogy a boldog házaspár: Joakim és Anna, leánygyermeküket, Máriát 3 éves korában felvitte a templomba, hogy Isten szolgálatára adja.
   A hagyomány szerint Zakariás főpap, a Szentlélektől megvilágosítva, a Szentek Szentjébe vezette be Máriát. Ez jel volt arra, hogy befejeződik az Ószövetség és megkezdődik az Újszövetség, mivel nemsokára megjelenik a Megváltó. Ez az ünnep külső körülményeit tárja elénk. Ez azért történt, hogy Mária előkészüljön. Mária születésével Isten a világnak adta azt a szeplőtelen testet, amiből a világnak a Megváltó megszületik.
   Templomba vezetésével megkezdődött az ő lelki felkészítése az előtte álló magasztos feladatra. Ez a mai ünnep belső tartalmát tárja elénk. Az ősevangélium ezzel fejezi be: „Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.”
Lk 16,19-31
 „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel  valaki, annak sem hisznek.”
    Mózes és a próféták, azaz a Szentírás sokkal nagyobb és érdekesebb eseményekről beszél, mint amilyen egy halott visszatérése a földi életbe. Mózesnél arról olvasunk, hogy Isten  teremtő, aki a világot szavával, azaz puszta akaratával hozta elő a nemlétezésből, és arról, hogy Ábrahámot kiválasztotta és ígéretet tett neki, hogy egy utódjában majd a föld valamennyi  népét megáldja. A prófétáknál pedig – a mai vasárnap is – arról olvasunk, hogy a henyélők tobzódásának vége lesz, és Isten ítéletet tart a világ fölött: az igazak ragyogni fognak, az érzéketlen szívűek és bűnbánatot nem tartók viszont elkárhoznak.
    Csak aki a Mózes és a próféták által adott kinyilatkoztatásból ismerte meg Istent, és aki ehhez a kinyilatkoztatáshoz szabja tetteit, annak számára volna mondanivalója egy halott test szerinti megjelenésének, mert ő valóban megrendülne, és még inkább úgy élne, ahogy Mózestől és a prófétáktól tanulta. Bizonyíték erre Lázár feltámasztása Betániában: Mária és Márta hite elmélyült testvérük viszontlátására, olyannyira, hogy a jézusi hitből, a hiteles zsidó hitből átléptek a Jézusba vetett hitbe. Hallották Jézus kijelentését: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, és megértették, hogy aki benne hisz, az halála után nem ebbe az életbe jön vissza még néhány évre, évtizedre, hanem az ő örök dicsőségében részesül. Mária, Márta és Lázár Mózes és a próféták igaz gyermekeiként folytatták ezután is Izrael igazainak lemondó, szerény és megelégedett életvitelét, szívükben azonban már egy új, örök élet csíráját hordozva
  . A főpapok viszont, a szadduceus párt eminensei, akik a prófétákat el nem fogadták és Mózest sem tartották meg, amikor hallottak Lázár feltámasztásáról, nemhogy hittek volna, de őt is meg akarták ölni, mert kényelmetlen volt számukra az élő bizonyíték a Mózest és a prófétákat beteljesítő Krisztus mellett. Vajon fel tudja-e forrósítani szívünket Mózes és a próféták olvasása, és lángra tudja-e lobban tani a róluk szóló igehirdetés, mint ahogy az emmauszi tanítványokét lángra gyújtotta a melléjük szegődő Idegen húsvéti szentírás-magyarázata, aki Mózesen és a prófétákon keresztül  készítette elő feltámadásának kinyilatkoztatását? Vagy olyan rest és elkényelmesedett a szívünk, mint a példabeszédbeli dúsgazdagé, hogy már csak ételre-italra, földi javakra gondolva bizsereg?
(fr Barsi Balázs ofm)
  „ Isten meglátogatta az ő népét..!”----------Gal 1,11-19; Lk 7,11-17
  „Amikor úgy tetszett annak, aki már a születésemkor kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát...”
    Igazából nem maga a csoda érdekes, mert ha hisszük, hogy Krisztus az élő Isten Fia, aki a világbajött, akkor a csodát is könnyű elfogadnunk, hanem a csoda másnapja az érdekes azoknak az életében, akikkel a csoda megtörtént. Egyikünk életéből sem hiányoznak a csodák, a nagy megvilágosodások, az isteni szólítások, esetleg a halál torkából való megszabadulás, de gyakran hiányzik az a magatartás, amelynek a csodát követnie kellene.
    Szent Pál apostol egész életében emlékezett arra, ami a damaszkuszi úton történt vele, hogy a feltámadt Krisztus megjelent neki és szólt hozzá. Akkor ott mindent megkapott csírájában, az egész krisztusi kinyilatkoztatást. Mi azonban legtöbbször feledékenyek vagyunk és hálátlanok, talán bele sem gondolunk, ki az, aki a csodát tette velünk. Az isteni hatalommal, de még inkább az isteni szeretettel való találkozás egész életünket meg kellene hogy jelölje, mi azonban már másnap kételkedünk, s új meg új jeleket és bizonyítékokat várunk. Isten a csoda másnapján is ugyanaz az Isten, ő nem változik, nem un meg bennünket, szeretete nem csökken irántunk akkor sem, ha épp nincs csoda.
   A hűség titka: egyetlen napra sem feledni meghívásunk csodáját, akár kicsi volt, akár nagy. De hűségesek csak akkor maradhatunk, ha nap mint nap felidézzük és szemléljük, amit Isten véghez vitt az életünkben, és hálát adunk érte.
   „Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: »Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem.« Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: »Ó, hiszen ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre.«” (Oswald Chambers)
(ft. Barsi Balázs ofm)
Mt 5,13-16
  „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága.A hegyre épült város el nem rejthető…”
   Ahhoz, hogy helyesen értelmezzük Jézus Krisztus e szavait, először is tudatosítanunk kell, hogy ő maga a föld sója és a világ világossága. Mi csak annyiban lehetünk azok, amennyiben vele azonosulunk. Ehhez pedig két feltétel teljesítése szükséges. Először is tudatában kell lennünk gyöngeségünknek. Amiről ezzel kapcsolatban Szent Pál ír, annak semmi köze sincs a kisebbrendűségi érzéshez.
  Nem is lehet, mert nem emberekhez, hanem az Istentől kapott kegyelemhez, adományhoz, hivatáshoz kell mérnünk magunkat, ehhez képest pedig az egyetlen reális és helyes magatartás, ha végtelen kicsinynek és gyöngének érezzük magunkat. Éppen a kiváló képességekkel, nagyszerű tehetséggel és karizmákkal megáldott embernek van szüksége arra, hogy egy pillanatra se feledkezzék el arról, hogy mindazt, amije van, Istentől kapta a közösség szolgálatára. Mivel azonban hajlamosak vagyunk a magunk érdemének tulajdonítani képességeinket és az általunk végbevitt jót, Isten megkönyörül rajtunk, amikor megaláz bennünket – mindenekelőtt önmagunk előtt, hogy gyöngeségünk szüntelen a szemünk előtt legyen, s így reálisan lássuk magunkat és feladatunkat.
   Csak az lehet alkalmas Isten országának szolgálatára, aki tisztában van teljes alkalmatlanságával. Azzal, hogy nincsenek meg a feladat elvégzéséhez szükséges adottságai, vagy pedig éppen mivel megvannak, fenyegeti még nagyobb veszély, hogy Isten műve helyett saját dicsőségének szolgálatába állítja azokat. Csak az töltheti be méltó módon az Istentől ajándékba kapott hivatást, aki egy pillanatra sem feledkezik el arról, hogy nem ő a világosság forrása és nem ő adja a só ízét.
   Isten irgalmasságának eszközeivé kell lennünk, mindenestül átadva magunkat a Szentlélek irányításának. Nem elég saját szűkösségünkkel, emberi szívünkkel irgalmasnak lenni: tőlünk olyan szánalom telik csupán, amely a legtöbbször megalázza és beszennyezi azt, akihez hozzáér. Jézus szívével szeretve kell irgalmasnak lennünk, az ő szívének méreteire tágítva szűkösségünket.
  Akkor leszünk képesek maradéktalanul teljesíteni az ószövetségi parancsot: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, ha kilépünk önző énünk kisszerű világából, s a krisztusi új parancs szerint élünk: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”
További cikkeink...

Adó 1+1 % - Támogatás

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma:

0011

  
Az Egyházközségünket támogató
Kis Szent Teréz Alapítvány adószáma:

18410215-1-05

Tájékoztató az 1 % felajánlásáról 

 

Az Egyházközség számlaszáma:

10700086-66754772-51100005

Egyházfenntartás

Hogyan támogathat minket?

>>>Kattintson ide<<<

Hitoktatási körlevél MKPK

A Magyar Katolikus Püspöki Kar
hitoktatásról szóló körlevele

és Nyilatkozat

ide kattintva olvasható

Képviselőtestület

AZ EGYHÁZKÖZSÉG

KÉPVISELŐTESTÜLETE

>>>kattintson ide<<<

Ajánlott oldalak

 

Keresés

Régi oldalunk...

Régi oldalunk

MEGSZŰNT!!!

már nem talál

archív tartalmakat:

www.diosgyorgk.fw.hu

Már nem frissül tovább,

és elmúlt eseményeink

már nem tekinthetőek meg.

VÉGE...

Ki olvas minket?

Oldalainkat 75 vendég böngészi