Belépés

Naptár

szeptember 2018
H K SZ CS P SZ V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Hírlevél feliratkozás

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Köszönjük!

Térkép


Diósgyőri Görög Katolikus Templom nagyobb térképen való megjelenítése

Statisztika

Az Egyházközségi oldal indulása:
2007. május

2007. október 29. óta:

látogatónk volt.

---
 

 Iz 49,1-6;  --Lk 1,57-66.80 --
„Az Úr hívott engem, mielőtt megszülettem: anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem.”
    A teremtő Isten hívása megelőzi azt a pillanatot, amikor én ezt a hívást felfogom, mert ő létezésem első pillanatától kezdve magának teremt engem és egy bizonyos küldetést is kijelöl számomra. Mindez nem rombolja le szabadságomat, mert Isten végtelen szeretete az emberi szabadság igazi területe. Mi volna ennél tágasabb terület? Láthatjuk, hogy csak a szentek szabadok, akik válaszoltak az isteni szeretetre és vállalták a rájuk bízott küldetést. Nagyon fontos megértenünk, hogy itt két mozzanatról van szó: a személyes szeretetről (magának teremtett, emlékezetében él a nevem) és egy feladat, küldetés vállalásáról.
   Hogyan tudom meg, hogy mi a küldetésem, mi a hivatásom? Csak úgy, ha előbb személyes szeretetére egész lényemmel válaszolok. Az a fiatal fiú vagy lány, aki csak úgy általában vallásos, akinek Krisztus nem személyes megváltója, Istene, barátja, mindene, hiába vár arra, hogy valami isteni jel megmutassa neki, hogy mi a hivatása: a családalapítás vagy a papság, szerzetesség. Ő a maga langyos életével egyik hivatást sem fogadta el, mert nem egész szívvel az Istené. Mert két akarat csak a legnagyobb szeretetben tud egyesülni. Isten akaratával az én akaratom akkor egyesül, ha őt mindenekfölött szeretem, ha életem igazi és egyetlen főszereplője lesz.
   Ebben az esetben világosan meg fogom tudni, mi az én küldetésem. Jézus fönséges ismerete, szeretete egészen biztosan kijelöli az én utamat. És ha hivatásomban, küldetésemben krízis jelentkezik, az sohasem hivatásom válsága, hanem szeretetemé. Azt mutatja, hogy már nem szeretem Jézust mindenekfölött, valakit vagy valamit elébe helyeztem. Nem hivatásommal van baj, hanem Krisztus-követésemmel, végső soron életemmel. Ilyenkor még nagyobb, szinte gyógyíthatatlan sebet okoz, ha otthagyom a helyem. Ezt csak akkor szabadna megtennem, ha szeretete sürget erre. Isten mindannyiunkat személyesen szeret és mindannyiunkat anyánk méhétől hív. Kereszténységünk próbája, hogy miként viszonozzuk az ő szeretetét, és e szereteten belül válaszolunk-e hívására.
(fr.Barsi Balázs OFM)

(Mt. 9,1-8)

     Biztosan úgy gondolod, hogy az ember két részből áll: testből és lélekből. Ezt a Biblia nem tanítja, illetve így tanítja:- az ember egyetlen valóság, sem nem egészen test, sem nem pusztán szellem-.

     A Szentírás nem nézi le a testet, nem mondja, hogy a test a lélek börtöne, amelyből a lélek, mint pillangó röppen majd ki a halál pillanatában. Ez platoni gondolat. A mi hitünk nem tanítja, hogy a test rossz, a lélek ellenben jó. Amikor Szent Pál testi és lelki ember között különbséget tesz, akkor nem a testre mint húsra gondol. A testies az, aki Istent nem ismeri, vagy úgy él, mintha nem lenne Isten. Az ilyen ember szellemi valóságában is testi. A gőg, az Isten ellen való lázadás a legtestiesebb bűn. A lelki ember viszont nyitott Isten világára. Az ilyen ember egészen lelki. Családi élet, evés, alvás, szórakozás: egyaránt „lelki”. Minden ellenkező látszat és híresztelés ellenére a kereszténység nem nézi le a testet. Szent János evangéliumában ezt írja: „Az Ige /a Második Isteni Személy/ testté lett.”(Jn.1,14) A Názáreti Jézusban, emberi  testében maga Isten él.

      A kereszténységtől nagyon idegen a vallásos „lelkizés”. A kereszténység nem a lélek halhatatlanságában hisz, hanem a test feltámadásában( Nicea-konstantinápolyi hitvallás).                    A keresztény nem úgy jut el Istenhez, ha lenézi a testet és az anyagot, hanem úgy, hogy gyermekeket szül és nevel, vagy elhagyatott gyerekeket, piszkos kis öregeket mosdat, gondoz, szeret( Szent Kalkuttai Teréz Anya). Az anyagon át érintkezik a Föltámadt Krisztussal (ilyen az Oltáriszentség is!).

      Mielőtt Jézus csodás módon meggyógyította volna a béna embert, előbb feloldozta. A gyónás megelőzte a gyógyítást. Összefüggésben van a testi betegség a lelki betegséggel, a bűnnel. Természetesen nem mechanikusan. Az Úr visszautasította  a zsidó elméletet, miszerint minden betegség a bűn büntetése lenne. Pontosabban nem is büntetése, hanem következménye. Itt sem egyszerű ok-okozati összefüggésről van szó, hiszen egy szentéletű ember is lehet beteg és egy bűnös is egészséges. Azonban nem ilyen egyszerű a dolog. Egy tolókocsis béna ember, ha elfogadja Jézust, és úgy él, ahogy Jézus tanítja, máris a gyógyulás állapotában van. Külsőleg, vagyis testére nézve lehet, hogy ez a gyógyulás csak a feltámadáskor rajzolódik ki, de már most gyógyulni kezd. Ellenben az az ember, amelyik gátlás nélkül a legsötétebb bűnökben fetreng, noha fénylik teste az egészségtől, már magában hordja az igazi betegség vírusait és a végső széthullás baktériumait. Igen sokat mond az a tény, hogy Jézus előbb gyógyítja  az ember legnagyobb betegségét, a bűnt, és csak utána a külső, kevésbé veszélyes betegségét, mint például a bénaságot. Ami kívülről megy be, az nem igazán veszélyes. Az fertőzi meg az embert, ami belsejéből jön ki. Hány, korban-időben  fiatalnak van meg ez a lehetősége, ahol átgondolhatja életét, és részesülhet Jézus feloldozásában?!(- „szombat esti elmélkedések”) Mert valóban, maga Jézus bízta meg Egyházát azzal, hogy igazi gyógyítást folytasson, amikor így szólt apostolaihoz:”Akinek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”(Jn. 20,23)

    Nem kell ezt érezni! Majd később érzed. A gyógyulás nem akkor kezdődik, amikor érzi a beteg, hanem akkor, amikor az orvos kezelni kezdi! Világhírű orvos-pszichológust idézek, aki hosszas tapasztalata alapján szinte lexikálisan felsorolja a betegségek lelki(belső, személyiségben rejlő), bűnös okait:

Szájüreggyulladás:- Kezdeményezési nehézségek, nehezen tud valamit kimondani,másokkal határozottan közölni az illető. Nem kevélység húzódik meg  e mögött, amely attól fél, hogy rossz színben tűnik fel a másik előtt? Nem lenne egyszerűbb csak Isten tetszését keresni, mint megbetegedni?

Torokgyulladás:- Kiváltó oka lehet a szorongás. De mitől van az embernek szorongása? Aki tényleg hisz Jézus Gondviselő Atyjában, abban az Istenben, akinek gondja van még a mezők liliomaira is, az miért szorong?

Nyelési nehézségek:- Csomóérzés a torokban, a gyomorszáj görcsös összehúzódása- kapcsolatteremtő  nehézségek, gátlások. Nem lenne-e  egyszerűbb bátrabbnak lenni, bízni  Istenben és másokban?

Gyomorfájás, vizelési  inger, izzadás:- A túlzott követelmények alatt roskadozó élet tünetei. Nem kellene-e felmenteni magadat? Miért kell okvetlenül egyetemet végezned? Valóban azt követelik tőled, amit csinálsz? Kell-e egy  jeggyel  jobbat elérned? Nem is olyan biztos!

Vérkeringési és szívzavarok:- Kedélybetegség, vagy görcsösen fegyelmezett indulatok. A magas vérnyomás mögött inkább agresszivitás van, az alacsony mögött bátortalanság, kimerültség…

Asztma:- Olyan emberekről van szó, akik nem képesek elfogadni környezetüket, mert túl magas életideálokat követnek. A ki- és belégzés nehézségei a külvilág és a benső tudattalan tagadása, elutasítása is lehet, de megfigyelhető a háttérben önmegvetés, súlyos bűntudat is. Gyakran a zavaros érzelmi élet termeli ki.

       Most ne másra gondolj, és ne azt keresd, hogyha valaki a betegszobára került, akkor milyen lelki zavarban szenved! Ez így nem állná meg a helyét, de nem is tagadható az a sok tudományos kutatás sem, amely ezt a listát ezer és ezer betegség esetében megfigyelte, diagnosztizálta.

      Végkövetkeztetésképpen elmondhatom: légy egészséges, vagyis Istennel megbékélt, bűneit Jézusnak megvalló ember! A sok tudat alá szorított, soha meg nem bánt bűn kikezdi nemcsak a lelkedet, hanem Téged magadat, aki testi és lelki arculatú lény vagy, vagyis Istenben és Istenért a földön és az anyagban élő ember!

-(Barsi Balázs-Keppel Márton: Szombat esti elmélkedések, Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium, 2012)-

Lk 12,16-21
„Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.”
           A mélységből a magasság felé tartó, a földi élet viszontagságaitól, durva igazságtalanságaitól, és a mulandóság tapasztalatától megfáradt, de az örökkévaló Istenre tekintő ember látásmódja szerint minden hiábavalóság az ég alatt. Ebben a magatartásban azonban egyoldalúság van, azt jelentené, hogy sohasem jutunk el Jézus Krisztusig, aki ugyan visszautasította e világ fejedelmének hármas kísértését, és hangsúlyozta, hogy mennyei kincsek után vágyakozzunk, ugyanakkor szerette ezt a földet, és kedvét lelte az emberek fiainak társaságában. A mezők liliomaira és az ég madaraira, a kánai menyegzőn az ifjú párra, a hozzá vitt gyermekek arcára nem a Prédikátor rezignáltságával nézett, hanem Isten gyermekének szabad, tiszta, derűs tekintetével.
   A mai Evangélium gazdagja éppen az ellenkező magatartást testesíti meg. Gyakorlati materialista, távol tart magától minden kérdést az élet valódi értelmével kapcsolatban, s csak anyagi javainak gyarapításával és őrzésével van elfoglalva, s a legjobb úton halad, hogy saját maga által előidézett lelki halállal az önzésbe fulladt test kimúlásával véglegessé, visszafordíthatatlanná váljon. Már régen betonbiztos bunkerre változtatta házát, emberi kapcsolatait (ha egyáltalán voltak), s előre megjósolható (maga is tudja), hogy nem a másokért való izgalom miatt, hanem pusztán a zabálás jutalmaként fog jelentkezni nála a cukorbetegség, fenyegeti a szívinfarktus, miközben elnehezült, lomha testét tönkrement lábai egyre keservesebben hordozzák. A Prédikátor keserű – bár életünk egy-egy korszakában hiteles – spiritualizmusa és az evangéliumbeli gazdag hedonizmusa között van az igazság. Pontosabban nem is. A végső igazság nem középen van: közepe csak a felületnek van, az ember szívében nincs közép és szélesség, csak mélység, mely egyszersmind az isteni magasságok kapuja.
            Maga a feltámadt Jézus, aki már testével is az új teremtésben van, küld minket vissza a földre, s elküldve Szentlelkét belénk árasztja Isten örökkévalóságát. Az örök élet megkezdődött, s amíg levetjük a régi embert szokásaival együtt, az új ember napról napra megújul bennünk. Az örök élet megkezdődött, csak még együtt van az idővel. Mennyire más így a föld íze: egy jó ebéd, a jól végzett munka utáni kellemes fáradtság, egy testvéri tekintet, baráti mosoly, de még a szenvedés és a magány sötétsége is más, mert mindent átjár az örökkévalóság íze, színe, illata, világossága.
(Főtisztelendő  fr. Barsi Balázs OFM)
Lk 10,25-37                                                                                                                                                                     „De hát ki az én felebarátom?”                                                                                                                                     A törvénytudó racionális szempontból közelíti a kérdést. Isten azonban nem a rációra bízta, hanem a szívünkbe írta törvényét, ahogy az Olvasmányban találjuk: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben.” A szív itt és általában a szentírásban nem az érzelmek központját, hanem az értelmes emberségünk legmélyét jelenti, az elmét, a mély meglátások és megsejtések forrását. A ráció fontos képesség ugyan, de elsiklik az emberi mélységek fölött. Arra való, hogy eligazodjunk vele az élet felszínén, segítségével helyesen rendezzük el mindennapi teendőinket. Isten az ő törvényét a szívünkbe írta, oda, ahol át tudjuk élni saját életünk mélységeit, és másokéit, ahol bízni tudunk és szeretetre vágyunk, ahol az ember végső dolgait illetően nem hagyatkozunk csupán a rációra, a mindennapokban használt értelmünkre, hanem a transzcendens, örökkévaló Istenbe kapaszkodunk.
 Mindannak, aki – mint ez a törvénytudó a mai Evangéliumban – csak egyetemes szabályokat lát és különféle paragrafusokat, kicsúszik az élet a keze közül. Jézus éppen ezért példabeszéde által arra ösztönöz, hogy erről a felületes szintről leszálljunk szívünk mélyére, és belássuk, hogy abban a kiszolgáltatott, halálközeli helyzetben, amikor összeverve, félholtan, elhagyatva heverünk az út szélén, teljesen mindegy volna, hogy aki segítségünkre siet, szamaritánus-e vagy zsidó, református vagy éppen ateista, mert ez esetben ő és csak ő lenne az én igazi felebarátom. Tehát akkor nekem is az a feladatom, hogy az utamba kerülő szerencsétlennel szemben ne a törvény paragrafusait idézzem, hanem segítségére sietve igaz felebarátjává legyek.
 A keresztény lét nem lehet csupán jól hangzó elmélet, szép szavakból összeszőtt rendszer, hanem csakis a lehető legkonkrétabb, leggyakorlatibb helyzetben talál magára, bontakozik ki, és valósul meg a maga teljességében. De vajon meglátod-e a szenvedőt? Az emberi szív mérhetetlen szenvedések lakhelye lehet, s te talán észre sem veszed, hogy a hozzád legközelebb állónak, házastársadnak, barátodnak, szerzetes testvérednek égő szenvedései közepette éppen a te részvétedre, mentő szavadra, biztató tekintetedre volna szüksége. Ne légy olyan, mint a példabeszédbeli pap vagy levita, aki mindenáron tiszta akart maradni, s ezért elmulasztotta a felebaráti szeretet legelemibb követelményét teljesíteni; ne mondogasd csupán: szeretlek, hanem legyen szemed és szíved testvéred nyomorúságának megpillantására és enyhítésére. Ez sokszor többet jelent, mint a templomban végzett áhítatos imádság.---( főtisztelendő fr. Barsi Balázs OFM)
A csodálatos halfogás                                                                                                                                                   Lk 5,1-11                                                                                                                                                               „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam.”                                                                           Sokféleképpen lehet látni az Urat: látomásban, mint Izajás próféta, csodatetteinek megtapasztalásában, mint Péter apostol, és a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hitben, mint Szent Pál által a korintusi hívek. 

Bővebben...

Jak 2,14-18; Mk 8,27-35                                                                                                                                          „Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? A hit, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog.”                                                                                    Amikor tettekről beszélünk, nem csupán a külső, megfogható cselekedetekre gondolunk, hanem a nagy, belső döntésekre is, amelyek meghatározzák az ember életének irányát, amelynek fonalára a mindennapok konkrét tettei felfűződnek.

Bővebben...

Kedves Testvérek!

Manapság népszerű műfaj a közvélemény-kutatás, különösen egy-egy politikai választás előtt. Máskor egy egész országot szavaztatnak le döntő fontosságú kérdésekben. – A mai evangéliumi szakasz tanúsága szerint 2000 évvel ezelőtt az Úr Jézus is közvélemény-kutatást rendezett saját személyére vonatkozólag: „Kinek tartanak engem az emberek?”- kérdezte apostolaitól. A liturgia pedig elénk tárja a mai vasárnappal a jézusi közvélemény-kutatás eredményét. Teszi ezt azzal a célzattal, hogy a mai keresztényeket, vagyis bennünket is döntés elé állítson és arra ösztönözön, hogy mi magunk is választ adjunk a kérdésre.

Bővebben...

További cikkeink...

Adó 1+1 % - Támogatás

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma:

0011

  
Az Egyházközségünket támogató
Kis Szent Teréz Alapítvány adószáma:

18410215-1-05

Tájékoztató az 1 % felajánlásáról 

 

Az Egyházközség számlaszáma:

10700086-66754772-51100005

Egyházfenntartás

Hogyan támogathat minket?

>>>Kattintson ide<<<

Hitoktatási körlevél MKPK

A Magyar Katolikus Püspöki Kar
hitoktatásról szóló körlevele

és Nyilatkozat

ide kattintva olvasható

Képviselőtestület

AZ EGYHÁZKÖZSÉG

KÉPVISELŐTESTÜLETE

>>>kattintson ide<<<

Ajánlott oldalak

 

Keresés

Régi oldalunk...

Régi oldalunk

MEGSZŰNT!!!

már nem talál

archív tartalmakat:

www.diosgyorgk.fw.hu

Már nem frissül tovább,

és elmúlt eseményeink

már nem tekinthetőek meg.

VÉGE...

Ki olvas minket?

Oldalainkat 80 vendég böngészi