A 4. század elején emelt templom egyúttal annak is jele, hogy a kereszténység nemcsak a Földközi-tenger partvidékén és a római provinciákban terjedt, hanem Észak-Afrika keleti területein is, a mai Etiópia és Eritrea országaiban.
Az amerikai régészeti kutatócsoport tagjai a baltimori Johns Hopkins, a washingtoni Saint Luis és a washingtoni katolikus egyetem archeológusai, akik 2011 óta végeztek feltárásokat Etiópia északi részén, közel az eritreai határhoz. Az értékes leletre az egykori akszúmi királyság fővárosától 45 kilométerre északra, egy homokos és lakatlan magasföldön találtak, Beta Samati közelében. A település etióp-szemita neve beszédes: a közösség háza. Az Akszúmi Királyság a Krisztus előtti első században született és a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő fontos szárazföldi út mentén feküdt, jelentős kereskedelmi súllyal, Róma és India, majd később Bizánc és India között. A királyság nyolc-kilenc századon át ellenőrzése alatt tartotta Északkelet-Afrikát és az Arab-félsziget keleti részét, egykor még Mekkát is.
A templom feltárása fényt vetett arra, hogy a kereszténység korábban megérkezett ebbe a szubszaharai térségbe, mint ahogy azt korábban tudni vélték. A térség Jeruzsálemtől mért távolsága alig kisebb, mint a Róma–Jeruzsálem távolság. A különlegesség éppen abban rejlik, hogy noha 3000 mérföldnyire fekszik Rómától, Beta Samati templomát akkortájt építették, amikor Nagy Konstantin császár a 313-ban kiadott ediktumával, türelemi rendeletével a kereszténységnek polgárjogot és szabad vallásgyakorlatot adott, ami azt is jelentette, hogy köztereken nyilvános templomokat emelhettek és szabadon folytathatták istentiszteleti tevékenységeiket. Meglepő a most feltárt ókeresztény templom bazilika formája, hiszen ez egyértelműen a konstantini fordulat római keresztény istentiszteleti épületformája. A feltárás során keresztény és pogány emléktárgyak is napvilágot láttak, köztük egy 5x8 cm nagyságú faragott fekete kődísz, rajta az egyenlőszárú kereszt kettős jelével és a tigrinya nyelven írt „tiszteletre méltó” kifejezéssel, ami a keresztre, illetve a Keresztrefeszítettre vonatkozhat.
Akszúm városa már a legkorábbi időkben kapcsolatba került az iszlámmal. Amikor Mohamed próféta 622-ben elmenekült Mekkából, lányát és vejét Akszúmba küldte, az akszúmi keresztény király oltalmába ajánlva őket. A velük érkezett menekültek közül többen később sem tértek vissza Arábiába és az Akszúmi Királyság magas tisztségeit is elnyerték. Az arab hagyományok szerint a király „titokban” felvette az iszlámot, míg az etióp emlékezet azt őrizte meg, hogy a muszlimok tértek át a kereszténységre. A 7. századtól az iszlám közel-keleti és észak-afrikai terjeszkedésével megindult az Akszúmi Királyság hanyatlása, mely a város gazdasági szerepének és lakosságszámának csökkenéséhez vezetett. Az etióp állam késő középkori újjászületésekor a központ délebbre, a magasföld belső régióiba került át, Akszúm egyházi vezető szerepe azonban később is fennmaradt.
Forrás és fotó:Â Vatikáni Rádió
Szertartások
 1
