Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Kezdőlap

Közösségi házat és nevelési központot áldottak meg Hernádvécsén

Hírek
 9

Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök fényes kedden, április 2-án szentelte meg az új közösségi házat és nevelési központot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádvécsén.

A Szent György Ház és Nevelési Központ átadóünnepsége a görögkatolikus kápolnában megtartott Szent Liturgiával kezdődött Hernádvécsén, húsvét harmadnapján. A kápolnával összeépült a hajdani kis iskolaépületből kialakított közösségi ház, a liturgia után már itt folytatódott a házszentelés szertartása Orosz Atanáz püspök vezetésével.

Az ünnepélyes alkalmon jelen volt Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára és Alakszai Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye főispánja. A vendégek között helyet foglalt Kovácsné Orosz Zsuzsanna, Hernádvécse polgármestere; a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény vezetői és munkatársai; Gedeon Miklós építési ellenőr és a helybeli Jelenlét Pont munkatársai, valamint azon falubeliek is, akik valamilyen módon ide kötődnek.

Minden megkeresztelt ember egy misszió – Interjú a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatójával

Hírek
 6

A Pápai Missziós Művek (PMM) magánkezdeményezésből született a világmisszió támogatására. Ma az Evangelizáció Dikasztériuma alá tartozik, és minden országban, ahol jelen van, az egyetemes Egyház küldetését is szolgálja. Tete Remis verbita szerzetessel, a magyarországi iroda igazgatójával beszélgettünk a PMM munkájáról és a feltámadt Krisztus hirdetéséről a mai világban.

– A Pápai Missziós Művek több mint száz évvel ezelőtt kapott pápai jóváhagyást, sőt, egyik ágának, a Hitterjesztés Művének története immár kétszáz évre nyúlik vissza. Milyen küldetése van a PMM-nek a 21. században?

– A Pápai Missziós Művek az Evangelizáció Dikasztériuma alá tartozik, tehát a mindenkori pápa missziós ügyét képviseli és valósítja meg helyi és világszinten egyaránt. Ez ma is ugyanolyan fontos, mint a kezdetekkor volt. Napjainkban is vannak olyan helyek, ahol az evangélium még nem jutott el az emberekhez. Ma is létesülnek új egyházmegyék, plébániák, sokszor éppen a szegény országokban. Ennek pedig nemcsak lelki, hanem anyagi feltételei is vannak, amit szintén támogat a PMM.

– Magyarországon mi a PMM feladata?

– Az, hogy felébressze az emberekben a missziós tudatot, valamint támogassa az evangelizációt. Itt is vannak, akik a szívükön viselik a PMM munkáját, és ez nagy segítség az egész Egyház számára. Magyarország a PMM-en keresztül világszerte több egyházmegye támogatója, azoknak az adományoknak köszönhetően, amik a missziós vasárnapi gyűjtésekből befolynak. Hálás vagyok, mert a magyar emberek a számos nehézség ellenére nagylelkűek, és támogatják a missziót. Emellett pedig vannak, akik imádkoznak is a misszióért, ami ugyanolyan fontos, mint az anyagi támogatás.

Ferenc pápa Urbi et Orbi üzenete: A Feltámadott nyitja meg az élet kapuit

Hírek
 10

Március 31-én, húsvétvasárnap a Szentatya Urbi et Orbi áldást adott a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Beszédét teljes egészében adjuk közre magyar nyelven, Török Csaba fordításában.

Kedves Testvéreim, boldog húsvétot!

Ma az egész világon visszahangzik a kétezer éve Jeruzsálemből útjára indult híradás: „A názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt” (vö. Mk 16,6).

Az Egyház újraéli az asszonyok döbbenetét, akik a hét első napjának hajnalán kimentek a sírhoz. Jézus sírját egy nagy kő zárta el; napjainkban is súlyos, túlságosan súlyos tömegek zárják el az emberiség reményét: a háborúk tömege, a humanitárius krízisek tömege, az emberi jogok megsértésének tömege, az emberkereskedelem tömege, és még megannyi. Mi is, akárcsak Jézus női tanítványai, egymástól kérdezgetjük: „Ki hengeríti el ezt a követ?” (vö. Mk 16,3).

És íme, húsvét reggelének felfedezése: a kő, ez a hatalmas kő, már el lett hengerítve. Az asszonyok döbbenete a miénk is: Jézus sírja nyitott és üres! Innen kezdődik minden.

Ezen az üres síron keresztül vezet az új út, amelyet mi nem, de Isten képes volt megnyitni: az élet útja a halál közepette, a béke útja a háború közepette, a kiengesztelődés útja a gyűlölet közepette, a testvériség útja az ellenségesség közepette.

Testvéreim, Jézus Krisztus feltámadt, és csakis ő képes elhengeríteni a köveket, amelyek elzárják az élet útját. Sőt, ő maga, az Élő, az Út: az élet, a béke, a kiengesztelődés, a testvériség útja. Ő megnyitja előttünk az egyetlen lehetséges ösvényt, mivel elveszi a világ bűnét és megbocsátja a mi bűneinket. Isten megbocsátása nélkül ezt a követ sem lehet elvenni. A bűnök megbocsátása nélkül nem lépünk ki a bezártságainkból, az előítéletekből, a kölcsönös gyanakvásból, az önmagunkat mindig felmentő és másokat vádoló vélekedésekből. Csakis a feltámadott Krisztus nyitja meg a megújult világra vivő utat azáltal, hogy nekünk ajándékozza a bűnök bocsánatát.

Csakis ő nyitja meg az élet kapuit, a kapukat, amelyeket újra meg újra bezárunk a világban tovaterjedő háborúkkal.

Ma mindenekelőtt Jeruzsálem Szent Városára tekintünk. Ez a város Jézus szenvedése, halála és feltámadása misztériumának a tanúja. Rátekintünk a Szentföld minden keresztény közösségére is.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita: Ma mindenek betelnek világossággal

Hírek
 3

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita írásával kívánunk minden Kedves Olvasónknak áldott húsvétot!

Jön-e fény a sötétség után? Egyáltalán van-e fény a sötétségen túl? Talán a legfontosabb kérdése ez a sötétségtől szenvedő embernek.

„A nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott” (Mt 4,16) – idéztük a próféta szavait karácsonykor (Iz 9,1). Ez igen erős vigasztalás, hogy eljön a Messiás, aki helyreállít mindent. S el is jött. Habár mindenki meglepetésére nem ott és nem úgy, mint amire számítottak.

Az okos és bölcsnek számító írástudók magabiztosan utasították el annak lehetőségét, hogy Jézus volna a Messiás. „Nézz utána és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta” – figyelmeztették egymást (Jn 7,52). Egyfajta jogosnak tűnő önvédelem is volt ez részükről, hiszen ha mégis Jézus a Messiás, akkor bizony alaposan át kell alakítaniuk mindent, a gondolkodásukat, életüket, sőt, még a vallásukat is. Így hát jobb a biztos út, az elutasítás: Jézus nem lehet a Messiás.

Nem tudni, mennyire módosította volna nézetüket, ha a dolgoknak alaposabban utánanéznek, és megtudják, hogy Jézus valójában nem Galileából származott, hanem pontosan abból a Betlehemből, amelyről a próféták jövendöltek: „De te, Efráta Betleheme, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett” (Mik 5,2). Vélhetően találtak volna más kifogást, amelybe kapaszkodva megmaradhatnak tagadásuk biztosnak tűnő fedezékében.

Jézus tehát, a próféták jövendöléseit beteljesítve, Dávid leszármazottjaként Betlehemben született.

Ha a farizeusok és az írástudók rosszul is tájékozódtak, azért a Messiás megszületett, s a próféta ígérete a sötétségben ülőknek érkező fényről igaznak bizonyult.

Valóban, a betlehemi barlangot elárasztotta a fény, a pásztoroknak megjelenő angyalok kara méltán énekelte az isteni kisded születése kapcsán: „Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség és jóakarat az embereknek!” (Lk 2,14)

Szemben velük és magunkkal – Lírai-naturalista fotókiállítás Budapesten a felzárkózó településekről

Hírek
 

„Az elmúlt évek legjelentősebb kiállításán vagyunk.” Novák Péter előadóművész ezzel a mondattal nyitotta meg március 15-én délután a FUGA Budapesti Építészeti Központban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, Mátrai Roxána és Majoros Árpád Csaba kiállítását. A Szemben című tárlat a felzárkózó települések mindennapjait mutatja be a két alkotó személyes élményeit megörökítve.

A Máltai Szeretetszolgálat és a Felzárkózó Települések program szervezésében létrejött tárlat április 8-ig látogatható, a két alkotó személyes tárlatvezetésekkel és a kiállítás kibővített anyagát tartalmazó album könyvbemutatójával várja a látogatókat.

„Kell némi bátorság hozzá, hogy találkozzunk Magyarország felzárkózó településeinek olykor szürreális valóságával, mert legalább annyi veszélyt rejt magában, mint tükörbe nézni egy hosszú éjszaka utáni reggelen. Nem feltétlenül mindig azzal a képpel találjuk szemben magunkat, amit látni szeretnénk, de mégiscsak azok is Mi vagyunk” – áll a Szemben című tárlat plakátján.

A kiállításon, melyen fotók, emléktárgyak, fülhallgatóval meghallgatható történetek és egy kísérő könyvecske viszi el a látogatókat az ország legszegényebb településeire, megelevenednek a hétköznapok örömei, a munka utáni pihenés, a gyermekek kacajai, a dolgos mindennapokról mesélő verandák, a vendégeket szeretettel fogadó kiskonyhák, a közös főzések, imádságok és minden, ami messziről nem látszik. Csupán akkor, ha közel megyünk és szembenézünk az ott élő emberekkel, mögé pillantunk a hiányoknak, és hátat fordítunk az előítéleteknek. Ezt teszi évek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Felzárkózó Települések program két munkatársa, Majoros Árpád Csaba fotóriporter és Mátrai Roxána történetíró. A leghátrányosabb helyzetű falvakat járva bekopognak, sőt, a legtöbbször kopogniuk sem kell, hiszen behívják őket az ott élők otthonaiba, ahol a mindennapok apró mozzanatait örökítik meg képeken, szóban, novellában. A Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának lelkületével olyan közvetlen és meghitt pillanatokat mutathatnak meg, melyeket csak az láthat, aki valóban jelen van az ott élők között.

A Kazahsztánban szentként tisztelt Chira Sándor kárpátaljai vértanú püspökről készült tévéműsor

Hírek
 1

Chira Sándor kárpátaljai görögkatolikus püspökről – akit a Szentszék engedélyével Romzsa Tódor titokban szentelt fel – beszélgetett Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes Riskó Marianna történésszel az EWTN katolikus csatorna Communio című műsorában március 12-én. Chira Sándor 33 évnyi raboskodása, száműzetése és megpróbáltatása közepette is mindvégig töretlen hittel tett tanúságot Krisztusról.

Sajgó Szabolcs a Görögkatolikus Sajtóközpontnak elmondta: a Gondviselés terelte Chira Sándor (ejtsd: kira – a szerk.) irányába. „Vannak az ember életében olyan események, találkozások, melyeket égi jelnek tekint. Nekem nem egy, de három ilyen találkozásom volt a közelmúltban, amelyeknek köszönhetően megszületett a műsor ötlete. Először egy Rómában dolgozó kazah származású fiatalember mesélt nekem Chira Sándorról. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy érdemes lenne szélesebb nyilvánosság előtt is beszélni róla, az ő életszentségéről és példájáról. Nem sokkal később Papp Tihamér ferences atya, aki 11 évig szolgált Kárpátalján, szintén mesélt róla, majd a vértanú püspök kutatójával, Riskó Marianna történésszel is találkoztam, aki az ő életéből írta doktori értekezését.” Vele beszélgetett a szerzetes-műsorvezető egy órán keresztül Chira Sándor életéről és tanúságtételéről.

A műsor időkorlát nélkül visszanézhető a https://katolikus.tv/musorok/delelott/ linken, valamint az EWTN YouTube-csatornáján: https://www.youtube.com/user/bonumtv.

A nagy műveltségű, apostoli lelkületű pap és tanár, kanonok és pápai prelátus, majd titokban felszentelt püspök hosszú és kemény szenvedéssel teli, mégis sugárzó élete jól szemlélteti egyháza golgotajárását és tanúságtételét is. Chira Sándor a Máramaros megyei Irhócon született többgenerációs görögkatolikus papcsaládban. Noha ruszin volt, irodalmi szinten beszélte a magyart. Hivatástudata a szatmárnémeti piarista gimnáziumban érett meg, a szemináriumot a budapesti Központi Papnevelő Intézetben végezte. Az 1920. december 19-én történt pappá szentelésekor választott jelszava – „Uram, követlek, bárhová is mész!” (Lk 9,57) – jellemezte egész további életét, papi, illetve emberi karakterét, mentalitását, szolgálatát, meghatározva élete minden további fontos döntését. Missziós vidéki parókus, később az ungvári papnevelde spirituálisa, majd rektora, az egyháztörténelem és a kánonjog professzora, püspöki tanácsadó, kórházlelkész, pápai káplán, kanonok és pápai prelátus. Romzsa Tódor titokban szentelte püspökké 1945. december 30-án.

A szovjet hatalom Romzsa püspök utódát és jobbkezét látta benne, ezért éveken át tartó zaklatás és megtörési kísérlet után 1949 februárjában letartóztatták. Az ungvári, lembergi és a hírhedt kijevi börtönökben sikertelenül próbálták a pravoszláv hitre téríteni, ezért augusztusban 25 évnyi kényszermunkára ítélték. A szibériai munkatáborok embertelen körülményei és kilenc tüdőgyulladása ellenére 1956 őszén szabadult, és hazatérhetett, ám öt hónap után ismét letartóztatták, és öt évre száműzték a kazahsztáni Karagandába. A lágerekből menekültek által épített telepről „szabadulása” után sem térhetett haza, az ott élő népeknek lett szeretett lelkipásztora. Huszonhat évig szolgálta ott a híveket. A szovjet hatóságok itt is zaklatták, sokszor éjjelente törtek rá, megverték az utcán, de ő boldogan vállalt minden szenvedést Krisztusért. A hetvenes években egészségi állapotára tekintettel többször is hazatérhetett rövid időre, ekkor papokat és három püspököt is szentelt (Szabó Konstantint, Szemedi Jánost, Holovács Józsefet).

Szenvedéssel, mégis derűvel, mély küldetéstudattal és szolgálattal teli, bőséges gyümölcsöt termő földi élete 1983. május 26-án ért véget a karagandai száműzetésben. A még élő karagandai hívek szentként tisztelik. Boldoggáavatási eljárása 2003-ban indult el.

Forrás: Király András/Görögkatolikus Metropólia

Fotó: Görögkatolikus Metropólia

Magyar Kurír

"Kis-templom" Diósgyőr 2024/3.

Hírek

Nem rendelkezik a(z) pdf beépülő modullal, de letöltheti a(z) pdf fájlt.