RENDELKEZÉSEK A MÁSODHÁZASSÁGOKRÓL
Nikifórosz hitvalló,
Konstantinápolyi pátriárka rendelkezése
A második házasságre lépő nem részesül a koronázásban, sőt eltiltják a szeplőtelen Titkok vételétől két évre, a harmadik házasságra lépőt pedig öt évre
A boldog Nikítasz iraléiai metropolita feleletéből
a Konstantin püspök által feltett kérdésre
Szigorúan véve nem volt szokásban a másodházasságúakat megkoronázni. A Nagy Egyház szokása viszont nem tartja meg ezeket, hanem a második és harmadik házasságra lépőkre is felteszi a házassági koronákat, és ezért soha, senkit nem ítéltek el, mindazonáltal eltiltatnak egy vagy két évre a szentáldozástól. Azonban az őket megáldó papot nem szabad meghívni, hogy velük vacsorázzon, a neokeszáriai zsinat 7. kánonja értelmében.
A MÁSODHÁZASSÁG SZERTARTÁSA[1]
A diakónus: Adj áldást, Uram.[2]
A pap fennhangon mondja:
Áldott a mi Istenünk, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A felolvasó:
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! (3-szor)
Dicsőség. Most és.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg minket bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkeinket! Szent, tekintsd[3] és gyógyítsd meg betegségeinket, a te nevedért.
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Dicsőség. Most és.
Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
A pap:
Mert tied az Ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
A kórus: Ámen.
A nap tropárja.
A diakónus pedig mondja a nagy ekténiát
Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus, minden egyes könyörgésre:
Uram, irgalmazz!
A diakónus:
A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz!
Ezért a szent hajlékért és mindazokért, akik ide hittel, áhítattal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz![4]
Istennek X. szolgájáért és Istennek Y. szolgálójáért, Istenben való oltalmukért és együttélésükért könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy jól, egyetértésben éljenek együtt, könyörögjünk az Úrhoz!
Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Nagyasszonyunkról, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
A kórus: Néked, Uram.
A pap fennhangon:
Mert Téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap:
Örökkévaló Isten, aki a szétválasztott dolgokat egységbe gyűjtöd[5], és a szerelem kötelékét elszakíthatatlanná teszed, aki megáldottad Izsákot és Rebekkát, és ígéreted örököseivé nyilvánítottad őket, Temagad áldd (†) meg X. és Y. szolgáidat is, minden jó cselekedetre vezérelve őket.
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.
A kórus: Néked, Uram.
A pap imádkozza:
Urunk Istenünk, aki a pogányok közül előre eljegyezted az Egyházat, mint tiszta szüzet, áldd (†) meg ezt az eljegyzést, és egyesítsd és őrizd meg ezen szolgáidat békességben és egyetértésben.
Fennhangon:[6]
Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, az Atya és Fiú és Szent Lélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
Ezután a pap vevén a jegygyűrűket, odaadja először a férfinak az aranyat, az asszonynak pedig az ezüstöt és mondja a férfinek:[7]
Eljegyeztetik Isten X. szolgája Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Ámen. (háromszor)
Hasonlóan mondja a nőnek is.
Eljegyeztetik Isten Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében. Ámen.(háromszor)
És keresztet jelez a gyűrűkkel a fejük fölött, és felhúzza azokat jobb kezük gyűrűsujjára.[8]
Ezután a násznagy megcseréli[9]a jegygyűrűket.[10]
A diakónus mondja: Könyörögjünk az Úrhoz.
A kórus: Uram irgalmazz.
A pap:
Uralkodó Urunk, Istenünk, aki mindenkivel szemben kíméletes vagy, és mindenekre gondot viselsz[11], aki ismered az emberek rejtett dolgait, és tudomásod van mindenről, tisztíts meg bűneinktől[12], és bocsásd meg szolgáid vétkeit[13], bűnbánatra hívva őket, és megadva nekik vétkezéseik bocsánatát, bűneik kiengesztelését és szándékos és nem szándékos törvényszegéseik megbocsátását. Alkotónk és Teremtőnk, aki ismered az emberi természet gyöngeségét, aki megbocsátottál a parázna Ráhábnak, és elfogadtad a vámszedő bűnbánatát, ne emlékezz meg ifjúságunknak tudatlanságból eredő bűneiről; mert ha vétkeket figyelembe veszed, Uram, Uram, ki állhat meg előtted? Vagy mely test igazulhat meg előtted? Mert egyedül te vagy igaz, bűn nélküli, szent, nagyirgalmú, végtelenül könyörületes, és bánkódol az emberek gonoszságai felett. Te, Uralkodónk, aki összekapcsoltad egymással[14] X. és Y. szolgáidat, egyesítsd őket az egymás iránti szeretetben; ajándékozd meg őket a vámszedő megtérésével, a parázna nő könnyeivel, a lator bűnvallomásával, hogy teljes szívből fakadó bűnbánatukkal, egyetértésben és békességben teljesítvén parancsaidat méltók legyenek mennyei országodra is.
Mert te vagy mindeneknek gondviselője és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus:
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.
A kórus: Néked, Uram.
A pap:
Urunk, Jézus Krisztus, Istennek Igéje, aki fölemelkedtél a drága és életadó keresztre, eltépted az ellenünk szóló adósságlevelet, és megszabadítottál minket az ördög hatalmától, tisztítsd meg vétkeiktől szolgáidat, minthogy nem bírván elviselni a nap terhét és hevét, és a test égető vágyát, a második házasság közösségére lépnek, aszerint, ahogy kiválasztott eszközöd, Pál apostol által törvényileg rendelted, ezt mondva rólunk, gyöngékről: „Jobb az Úrban házasságban élni, mint égni.” Temagad, mint jóságos és emberszerető, irgalmazz és bocsásd meg, tisztítsd meg, oldozd fel és engedd el vétkezéseinket, mert te vagy, aki erőtlenségeinket vállaidra veszed; hiszen senki sem bűntelen vagy szennyfolt nélküli, még ha csak egy nap is az élete, egyedül csak te, aki bűntelenül hordoztad a testet, és nekünk a szenvedélyektől való örök függetlenséget[15] ajándékoztad.
Mert te vagy az Isten, a bűnbánók Istene, és neked dicsőséget viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap:
Szent Isten, aki a föld porából alkottad az embert, és annak oldalbordájából az asszonyt, és őt hozzá illő segítőtársként összekötötted vele, mert úgy tetszett a Te Fenségednek, hogy az ember ne legyen egyedül a földön; Temagad Uralkodónk, most is nyújtsd ki kezedet szent hajlékodból, és kösd össze egymással*X. szolgádat és Y. szolgálódat, mert általad egyesül a feleség férjével. Kösd össze őket egyetértésben, koronázd őket egy testté, ajándékozz nekik gyermekáldást és gyermekeikben örömet.
Mert tied a hatalom, és tied az Ország és az erő és a dicsőség, az Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
Vevén a koronákat, megkoronázza a vőlegényt, mondván:[16]
Megkoronáztatik Istennek X. szolgája Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen. (3-szor)
Ezután megkoronázza a menyasszonyt is, mondván:
Megkoronáztatik Istennek Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen. (3-szor)
Ezután megáldja őket, énekelve háromszor:
Urunk Istenünk, dicsőséggel és tisztelettel koronázd meg őket.
A diakónus:Figyelmezzünk!
A felolvasó:
Prokimen: 8.hang.
Fejükre koronákat tettél drágakőből.
Vers: Életet kértek tőled és bőségesen megadtad nekik.[17]
A diakónus:Bölcsesség!
A felolvasó:
Szent Pál apostol Efezusaikhoz írt levelének olvasása. (5. fej. 20-33.)
A diakónus: Figyelmezzünk!
A felolvasó:
Testvéreim! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának, alávetve magatokat egymásnak Krisztus félelmében. Asszonyok, vessétek alá magatokat férjeteknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek feje, ahogy Krisztus is feje az Egyháznak, és ő a test üdvözítője is. Amint tehát az Egyház aláveti magát Krisztusnak, úgy az asszonyok is saját férjüknek mindenben. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje azt, és, hogy dicsőségesen állítsa maga elé az Egyházat, amin nincs folt, vagy ránc, vagy ezekhez hasonló, hanem szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen, úgy kell a férfiaknak szeretniük a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti, mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza azt, ahogyan Krisztus is az Egyházat, minthogy testének vagyunk tagjai, húsából és csontjaiból. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté lesznek. Nagy titok ez, én pedig Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom. Mindazonáltal mindegyikőtök úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.
A pap: Békesség neked, felolvasónak!
A kórus: Alleluia.(3-szor)
Vers:Te, Uram, őrizz és óvj meg bennünket![18]
A diakónus:
Bölcsesség! Felállva! Hallgassuk a Szent Evangéliumot.
A pap: Békesség mindnyájatoknak!
A kórus: És a te lelkednek.
A pap:
Szent János Evangéliumának olvasása. (2. fej. 1-11.)
A diakónus: Figyelmezzünk!
A kórus: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.
A pap:
Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus Anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus Anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, Asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nékik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta néki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat; te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
A kórus: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.
Ezután mondja a diakónus:
Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk.
A kórus, minden egyes könyörgésre:
Uram irgalmazz.(3-szor)
A diakónus:
Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Könyörülj rajtunk, Isten a Te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Könyörgünk még Istennek X. és Y szolgái irgalomban részesüléséért, életéért, békességéért, egészségéért, üdvösségéért, és a körülálló, tőled nagy és bő kegyelmet váró népért.[19]
A pap:
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és neked dicsőítünk viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap ezt az imádságot:
Urunk Istenünk, aki üdvösséget szerző gondoskodásoddal a galileai Kánában jelenléted által méltónak tartottad a házasságot tisztesnek nyilvánítani, Temagad most is tartsd meg békességben és egyetértésben X. és Y. szolgáidat, akikről jónak láttad, hogy egymással egybekeljenek. Nyilvánítsd házasságukat tisztesnek, őrizd meg nászágyukat szeplőtelennek, jóakaratúlag engedd, hogy együttélésük szennyfolt nélküli legyen, és méltasd őket arra, hogy teljes öregkort érjenek meg, tiszta szívvel teljesítve parancsolataidat.
Mert te vagy mi Istenünk, az irgalom és üdvözítés Istene, és neked dicsőítést viszonzunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.[20]
A kórus: Ámen.
A diakónus:
Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a Te kegyelmeddel.
A kórus: Uram irgalmazz.
A diakónus:
Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.
A kórus, minden egyes könyörgésre:
Add meg, Uram!
A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól.
Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól.
Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól.
Hogy életünk hátralévő idejét békességben és bűnbánatban töltsük el, kérjük az Úrtól.
Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül, békességben végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól.[21]
A hitnek egységét és a Szentlélek közösségét kérvén, önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk
.
A kórus: Néked, Uram!
A pap fennhangon:
És méltass minket Uralkodónk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk Téged, a mennyei Istent, Atyának nevezni és mondani:
A kórus[22]
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
A pap fennhangon:
Mert Tied az Ország és a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak.
A kórus: Néked, Uram.
Ezután odaviszik a közös poharat, és a pap megáldva azt, ezt az imát mondja:
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
A pap:
Isten, aki hatalmaddal mindeneket teremtettél, és megerősítetted a földkerekséget, és felékesítetted minden teremtményed koronáját, és ezt a közös poharat nyújtod azoknak, akik egybekeltek a házasság közösségére, áldd meg azt lelki áldással.
Mert áldott a te neved és megdicsőült a te Országod, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus: Ámen.
Ezután a pap kezébe vevén a közös poharat, átadja nekik 3-szor, először a férfinak, aztán a nőnek, énekelve 1. hangon:
Az üdvösség kelyhét veszem, s az Úr nevét segítségül hívom.
És rögtön megfogva őket a pap, miközben a násznagy hátul tartja a koronákat, kör alakban körbevezeti [őket] a középen levő asztalka körül háromszor, és énekli a tropárokat:
5. hang:
Izaiás, örömödben táncolj, a Szűz fogant méhében és Fiút szült, Emmánuelt, Istent és Embert. Kelet az ő neve, akit magasztalva, a Szüzet boldognak mondjuk.
7. hang:
Szent vértanúk, akik jól harcoltatok és nyertetek égi koronát, közbenjárva könyörögjetek az Úrhoz, hogy irgalmazzon a mi lelkünknek.
Dicsőség Néked, Krisztus Isten, apostolok dicsekvése, vértanúk öröme, kiknek szózata: az egylényegű Háromság.
Ezután a pap felemeli a koronákat. És felemelve a vőlegény koronáját, mondja:
Magasztaltassál fel, vőlegény, miként Ábrahám, és áldassál meg miként Izsák, sokasodjál miként Jákob, békességben járva és igazságosságban teljesítve Isten parancsolatait.
És felemelve a vőlegény koronáját, mondja:
Te is, menyasszony, magasztaltassál fel miként Sára, és örvendeztessél meg miként Rebekka, sokasodjál miként Ráchel, örvendve a te férjednek, megtartva a Törvény ösvényeit, mert így tetszett Istennek.
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus: Uram, irgalmazz!
Ezután a pap mondja az imádságot:
Istenünk, mi Istenünk, aki megjelentél a galileai Kánában, és az ottani menyegzőt megáldottad, áldd meg (†) ezeket a szolgáidat is, akik a Te gondviselésedből a házasság közösségére egybekeltek. Áldd meg bemenetelüket és kijövetelüket, tedd javakban bőségessé életüket. Fogadd be*koronáikat Országodba, tisztán és szeplőtelenül és őrizd meg azokat sértetlenül mindörökkön örökké.
A kórus: Ámen.
A pap: Békesség mindnyájatoknak.
A kórus: És a te lelkednek.
A diakónus: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.
A kórus: Néked Uram.
Ezután mondja a pap az imádságot:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a szentséges és egylényegű és életadó Háromság, az egy Istenség és Királyság áldjon meg benneteket (†), és adjon nektek hosszú életet, gyermekáldást, életben és hitben való előmenetelt, és töltsön el benneteket minden földi jóval, és méltasson benneteket a megígért javak élvezetére is a szent Istenszülőnek és minden szenteknek közbenjárása által.
A kórus: Ámen.
Ekkor bemennek és éltetik őket, miután megcsókolták egymást, a pap a végső elbocsátást végzi ily módon:
Dicsőség Néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség Néked.
Aki a Kánában való jelenléte által a házasság tisztesnek nyilvánítota, Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a szent, dicső és mindenek fölött dicséretes apostoloknak, a szent, Istentől koronázott és az apostolokkal egyenlő királyoknak, Konstantinnak és Ilonának, szent Prokópiosz nagyvértanúnak és minden szenteknek esedezései által, könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.
Szent atyáink imái által Úr Jézus Krisztus, Istenünk, könyörülj rajtunk.
A kórus: Ámen.
[1]Ugyan a Mikron itt nem hoz utasítást, de célszerű lenne itt megjegyezni, hogy ezt a szertartást csak akkor végezzük, ha mindkét jegyes második házasságra lép (ebbe nem tartozik bele a házasság érvénytelenítésének esete!)
[2]A Mikron euchologion nem tartalmaz előzetes rubrikákat. Az 1954-es római Hagiasmatarionban ez áll: A megbeszélt időpontban a két jegyes jelentkezik a papnál a templom ajtaja előtt. Az oltárra helyezik a gyűrűiket, egy aranyat és egy ezüstöt, egymás mellé. Az arany gyűrű az ezüst jobb oldalán. A pap megkérdezi őket, hogy szabad akaratból akarnak-e összeházasodni. Igenlő választ kapva háromszor keresztet jelez a fejükre és két égő gyertyát nyújt nekik, majd belép velük a templomba, miközben kereszt alakban tömjénez.
Az Antióchiai Pátriárkátushoz tartozó amerikai érsekség ezt a rubrikát hozza:
Egy analogiont tesznek a szólea közepére. Erre helyeznek gyertyatartóban két gyertyát, az Evangéliumos könyvet, az áldó keresztet, a két gyűrűt, a két koronát és a közös poharat. A házasságra lépni szándékozók és két vőfélyük (sponsors) az analogion előtt állnak, arccal kelet felé, a vélegény a keleti, a menyasszony a nyugati oldalon, közvetlenül a bal oldalán. Miután kinyitotta a függönyt és a királyi ajtót, a reverendába, epitrahilionba és felonionba öltözött pap a királyi ajtón keresztül kilép a szent helyre és az analogion elé áll, majd arccal kelet felé megkezdi a szertartást.
[3]A görögben az επισκοπούμαιf elszólító alakja áll, tulajdonképpen vedd szemügyre, vizsgáld meg. A „tekintsd” még belefér, de jobb lenne áttérni a „tekintsd meg”-re
[4]A Mikron Eucholgionban hiányzik, egyes kiadások tartalmazzák a “N. érsekünkért (püspökünkért), a tisztes papságért...” könyörgést.
[5]Vagy: hozod, rendezed.
[6]A gyakorlatban hangosan mondja a pap az egész imát, a legtöbb kiadás már nem is jelzi, szerintem elhagyható.
[7]A Mikron csak ennyit hoz. A rendelkezésemre álló források alapján szerintem ez lenne a leghelyesebb rubrika:A pap az Evangéliumos könyv fölött megáldja a gyűrűket (az Evangéliumos könyv ekkor még az oltáron van), majd felvevén azokat megérinti először a vőlegény, majd a menyasszony homlokát, ezután keresztet jelez a vőlegény fejére, mondva:. Az arany és ezüst gyűrűk használata a gyakorlatban nincs meg.
[8]Van olyan kiadás, amelyik a harmadik (vagyis a középső) ujjat írja.
[9]Egyes kiadások szerint háromszor.
[10]A szlávok itt felteszik a koronázás előtti kérdéseket. A görögök nem.
[11]Van egy olyan jelentésárnyalata, hogy “előre gondoskodsz”.
[12]A szokásos kezdetet másolom itt, ami a szó kiengesztelni jelentése miatt szintén elfogadható. Szó szerint: légy könyörületes.
[13]Inkább törvénytelenségeit lenne, de legyen összhangban a zsoltár idézettel.
[14]Elég sajátos ige. Jelenti azt is, hogy valamit a sajátommá teszek, ami nem volt az enyém. Mivel azonban mediális participiumot használ, ez a forma egyszerűbb és szerintem jobb. Benne van, hogy a házasság kezdeményezője itt is Isten.
[15]Az απάθεια elég negatív értelmű: közömbösség, érzéketlenség, szenvedélymentesség, de szívtelenség, hűvösség is. A szerzetesi közegben lett inkább pozitív tartalmú, mint a lelki életben a kísértések, a test fölötti győzelem eszköze. Az örök életben nem házasodnak, mondja Jézus, erre is utalhat. A Feríz-féle sérthetetlenség elég értelmezhetetlen, ezért választottam ezt a megoldást.
*Ekkor a pap összefűzi a jobbkezüket.
[16]Az egyik görög forrás rubrikája: A pap az Evangéliumos könyv fölött megáldja a koronákat, és aztán a koronákkal megérinti először a vőlegény, majd a menyasszony homlokát, ezután keresztet jelez kettejük között (!!! tehát mindkét fej fölött), miközben a következőket mondja:
[17]Szó szerint: napok hosszúságát adtad nekik.
[18]A Zsoltároskönyvben szerint. Újgörögre óhajtó módban fordították: Bárcsak megtartanál…
[19]A Mikron itt elhagyja az „επισκέψεως”-t.
[20]A szent kenetnél így fordítottam ezt a fennhangot.
[21]Ez az ekténia a koronázásban hiányzik, a másodházasságban benne van! A békességben szó szerint: békességesen lenne
[22]A görög euchologionokban a felolvasó szerepel, de ezzel jogosan nem érthetünk egyet.
*Itt a pap leveszi a fejükről a koronákat, és leteszi azokat az asztalra.