AZ ELJEGYZÉS VAGYIS A FOGLALÓ[1]SZERTARTÁSA[2]
A Szent Liturgia után a pap, miközben a szentélyben áll, a leendő házasok megjelennek a Szent Ajtók előtt[3], a vőlegény jobbról, a menyasszony pedig balról. Az Oltár[4]jobboldali részén fekszik a két, arany és ezüst gyűrűjük[5], az ezüst jobb, az arany pedig bal oldalra helyezve, egymás mellett[6]. A pap pedig, miután az előcsarnokba ment[7], háromszor keresztet vet a fejükre[8],[9]égő gyertyát ad a kezükbe[10]. A templom közepébe vezeti[11] és kereszt alakzatban megtömjénezi őket.
És nyilvános megvallás céljából a pap megkérdezi őket, hogy a vőlegény akarja-e a menyasszonyt, illetve a menyasszony a vőlegényt.[12]Ezután mondja:
A diakónus: Adj áldást, uram!
PAP, fennhangon:[13]
Áldott a mi Istenünk mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
A kórus:Ámen.
A diakónus: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
A kórusminden egyes könyörgésre:Uram irgalmazz!
A diakónus:
A mennyei[14] békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Az egész világ békességéért, Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért könyörögjünk az Úrhoz!
Ezért a szent hajlékért[15] és mindazokért, akik hittel, áhítattal[16] és istenfélelemmel járnak ebbe,[17] könyörögjünk az Úrhoz!
N. érsekünkért[18], a tisztes papságért, Krisztusban a diakónusok rendjéért[19], az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Istennek X. szolgájáért és Istennek Y. szolgálójáért, akik most eljegyeztetnek egymással[20], és üdvösségükért könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy adjon nekik[21] gyermekeket[22] családjuk továbbviteléhez[23], és adja meg minden üdvükre szolgáló kérésüket, könyörögjünk az Úrhoz!
Hogy tökéletes és békességes szeretetet és segítséget küldjön le rájuk, könyörögjünk az Úrhoz![24]
Hogy áldja meg[25] őket egyetértésben és szilárd hitben, könyörögjünk az Úrhoz.
Hogy őrizze meg őket[26] feddhetetlen életben és magaviseletben[27], könyörögjünk az Úrhoz.[28]
Hogy a mi Urunk Istenünk ajándékozzon nekik tisztes házasságot és szenny nélküli nászágyat[29], könyörögjünk az Úrhoz.
Hogy mentsen meg minket minden aggódalomól[30], haragtól, veszélytől[31] és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz.
Oltalmazz, üdvözíts, irgalmazz és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel[32].
Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Nagyasszonyunkat, az Istenszülő és mindenkorszűz[33] Máriát minden szentekkel együtt említvén[34], önmagunkat és egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
A kórus:Néked, Uram.
A pap, fennhangon:
Mert Téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
A diakónus:Könyörögjünk az Úrhoz!
A kórus:Uram irgalmazz.
A pap hangosan mondja ezt az imát:[35]
Örökkévaló[36] Isten, aki az elválasztott dolgokat[37] egységbe gyűjtöd, és a szerelem kötelékét elszakíthatatlanná teszed[38], aki megáldottad Izsákot és Rebekkát, és ígéreted örököseivé tetted[39] őket, Temagad áldd meg X. és Y. szolgáidat is, minden jó cselekedetre vezérelve őket.
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szent Lélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
A pap:Békesség mindnyájatoknak.
A kórus:És a te lelkednek.[40]
A diakónus:
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.[41]
A kórus:Néked Uram.
A pap imádkozik:
Urunk Istenünk[42], aki a pogányok közül előre eljegyezted az Egyházat, mint tiszta szüzet, áldd meg ezt az eljegyzést, és egyesítsd és őrizd meg ezen szolgáidat békességben és egyetértésben.
Fennhangon:
Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
Ezután felvévén a pap a tálcán levő gyűrűiket, először a férfinak adja[43]és ezt mondja neki:
Eljegyeztetik Isten X. szolgája Istennek Y. szolgálójával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen (háromszor).
És keresztet jelez a jegygyűrűvel a fejére.[44]
Ezután a nőnek is hasonlóan mondja:[45]
Eljegyeztetik Isten Y. szolgálója Istennek X. szolgájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen (háromszor).
És amikor elmondta ezt mindháromszor, a gyűrűvel keresztet jelez a fejükre és felhúzza azokat jobb kezük gyűrűsujjára.[46]
Ezután átcseréli a násznagy[47]lép a jegyesek gyűrűit.[48][49][50]
A diakónus: Könyörögjünk az Úrhoz.
A kórus: Uram irgalmazz!
A pap mondja ezt az imádságot:
Urunk, Istenünk, aki együtt mentél Mezopotámiába Ábrahám ősatya szolgájával, – aki azért küldetett, hogy asszonyt jegyezzen el[51] az ő ura, Izsák számára, Te pedig a vízmerítés jelével[52] tártad fel előtte, hogy Rebekkát jegyezze el, – Temagad áldd meg X. Y. szolgáid eljegyzését, és erősítsd meg az általuk kimondott szót. Szilárdítsd meg őket a Tőled való szent egységben. Hiszen férfit és nőt teremtettél[53], és általad kapcsolódik a férfihez az asszony segítőtársul és az emberi nem fennmaradására. Temagad ezért[54], Urunk Istenünk, aki kiárasztottad az igazságot örökségedre, és szolgáidra, a mi atyáinkra, akik nemzedékről nemzedékre kiválasztottak voltak, tekints le X. szolgádra és Y. szolgálódra, és erősítsd meg az eljegyzésüket hitben, egyetértésben, igazságban és szeretetben; mert Te nyilvánítottad ki[55], Urunk, hogy az ígéret zálogát meg kell tartani mindenben[56]. Gyűrű által adatott a hatalom Józsefnek[57] Egyiptomban, gyűrű által magasztaltatott fel Dániel Babilon országában[58], gyűrű által nyilvánult meg[59] Támár igaza, gyűrű által mutatkozott meg a m) mennyei Atyánk könyörülete a tékozló fiú iránt: „Húzzatok gyűrűt a kezére – mondotta – és előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk.” A Te jobbod, Urunk, vezette át Mózes táborát a Vörös Tengeren[60], mert a Te igaz igéd szilárdította meg az egeket és alapozta meg a földet[61]; szolgáidnak jobbja is hatalmas[62] igéd és magasztos[63] karod által nyer áldást.
Temagad, Uralkodó, áldd meg ezért most is ezt a gyűrűvel való eljegyzést[64] mennyei áldással, és az Úr angyala járjon előttük életük minden napján.
Mert Te vagy, aki megáldod és megszenteled a mindenséget[65], és Néked dicsőséget viszonzunk[66], Atya és Fiú és Szent Lélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
A diakónus:[67]
Könyörülj rajtunk, Isten, a Te nagy irgalmasságod szerint, kérünk Téged, hallgass meg minket és könyörülj.
A kórusminden egyes könyörgésre:Uram, irgalmazz! (háromszor)
A diakónus:
Könyörögünk még N. érsekünkért (püspökünkért) és Krisztusban minden testvérünkért.
Könyörgünk még Istennek egymással eljegyzett X. és Y. szolgáiért.
Könyörgünk még minden testvérünkért és minden keresztényért.
A pap:
Mert irgalmas és emberszerető[68] Isten vagy, és Téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szent Lélek, most és mindenkor és örökkön örökké.
A kórus:Ámen.
Elbocsátás.
[1]Az elnevezés a zsidó hagyományból került át.
[2]A jelenlegi magyar görögkatolikus szerkönyvben az eljegyzés egyetlen áldó imádságra redukálódik, a gyűrűk szenteltvízzel való meghintése mellett. Ez utóbbi nem szerepel a görög szövegekben, ahol az egyetlen ima használata a másodházasság szertartásának a sajátja.
[3]Ez az ikonosztáziont jelenti. Valószínű, hogy itt a férfi a Krisztus-ikon, a nő az Istenszülő-ikon előtt áll.
[4]A Άγια Τραπέζη-t rendesen oltárnak fordítjuk
[5]Megalon lábjegyzete: amit igényes kinézetű tálcán visznek át a gyertyákkal és a koronákkal a templomhajóba
[6]Teológiai jelentése van, hogy a gyűrűknek és a koronáknak először az oltáron, mint a földi dimenzióban az áldás forrásán kell lenniük.
[7]A jegyespár tehát először csak prezentálja magát az ikonosztázion előtt, és magán imádságot mond ekkor. Aztán a pár az előcsarnokba megy, a tálcát az ambon előtt helyezik el, ahogy mi is tesszük, és a pap is kimegy az előcsarnokba. A Megalon ezt a rubrikát kihagyja.
[8]A σφραγίζει, „megpecsétel” a liturgikus szövegekben szakszó a keresztvetésre, a kereszt jelével való megjelölésre. A szöveg nem írja, hogy ezt a gyűrűvel teszi-e, helyi szokás szerint lehet úgy is.
[9]Megalon lábjegyzetete: a pap megkérdezi őket, hogy saját akaratból szándékoznak-e házasságot kötni, majd a kérdés és a beleegyezésük után megjelöli a kereszt jelével a fejüket. Itt logikusabb a kérdés, mint a Mikron által hozott helyen.
[10]Megalon lábjegyzete: És minden klerikus gyertyát tart a szentség örömteli volta miatt.
[11]Megalon lábjegyzete (athéni kiadás, évszám nélkül, de úgy 1960 körüli lehet): A lehető leghamarabb vissza kell térni egyházunk ősi rendelkezéséhez. És az eljegyzést a templomban kell végezni. A szentség háznál vagy szállodában történő megáldása, megfelelő indok nélkül, nagyon felelőtlen gyakorlat.
[12]Az amerikai görög orthodox érsekség sokkal egyszerűbben írja: „A pap a királyi ajtók előtt áll, a két eljegyzendővel szemben, ők pedig a királyi ajtókon kívül állnak, a férfi jobboldalt, a nő baloldalt. Az oltár jobb oldalán elhelyezve a két gyűrű. A pap fogja a tömjénezőt és megtömjénezi a szent ikonokat, a jegyespárt és a népet.
A pap megkérdezi a menyasszonyt, hogy hozzá szándékozik-e menni a vőlegényhez, és a vőlegényt, hogy el akarja-e venni a menyasszonyt.” Innentől egyezik. Kihagyja az ezüst/arany gyűrűket. A gyűrű alapjelentése a hűség (Nyugaton a frank hódításig csak egyet használtak az esküvőn). Az arany és az ezüst jelentése talán a nap és a hold (József álma az Ószövetségben), illetve ahogy a nap világítja meg a holdat, a házasságban így világítják meg egymást a jegyesek (bár a menyasszony hordja az aranyat, a vőlegény adja neki). A gyakorlatban nem találkoztam ilyen, két különböző minőségű gyűrűvel végzett szertartással.
[13]Megalon: És a pap fennhangon mondja.
[14]Szó szerint: fentről való, de így is helyes, hiszen az a mennyet jelenti.
[15]Megalon lábjegyzete: Tehát a templomban áldatik meg az eljegyzés, vallásossággal és istenfélelemmel.
[16]Az ευλάβειαtulajdonképpen szintén istenfélelmet jelent, a vallásosság értelmében. A buzgóság nem szerencsés kifejezés.
[17]Megalon lábjegyzete: Manapság a városokban, amelyekben a szentséget háznál végzik, ezt a könyörgést a következőképpen mondják: „Ezen hajlékért, és az ezen örömre összejöttekért könyörögjünk az Úrhoz.” A békességi ekténiának ettől függetlennek kell lennie, minthogy a templomban történik a szentség megáldása. Egyes püspökök és papok bűnös tapintata és kiapadhatatlan „oikonómiája” romba dönti a szentségek szent voltát és a klérus tekintélyét.
[18]Megalon zárójelben hozzáteszi: vagy püspökünkért. Az euchologion nem hoz jelzőt, azt szokásból teszik hozzá. A görög gyakorlatban az „istenszeretőt” segéd- és címzetes püspökök kapják. Megyéspüspök (érsek) jelzője a σεβασμιότατος, magyarban sután hangzik a felsőfok, leginkább főtisztelendő. A szláv könyvekben megjelenő „metropolitánkért” szó téves! A metropolita jogi és nem liturgikus terminus. Soha nem használjuk (nem lenne szabad használni) a liturgiában!
[19]Ugye a ’papság’-gal ellentétben nincs a magyarban „a diakónusság”, ezért a diakónusok rendje, vagy a diakónusok egyformán jó. A szó szerinti „Krisztusban való” teljesen megfelel a Krisztus szerintinek, ugyanazt jelenti. A ’szerpap, szerpapság’ nyelvészetileg is nagyon szerencsétlen kreáció volt.
[20]Megalon lábjegyzete:A Nagy Lavra 9. 88 kódexe (1475. év) így hozza: „...egymással, a házasság egységére, és...” Általánosan a fenti kódex békességi ekténiája eltér a maitól és rövidebb.
[21]Minthogy közvetlenül „könyörgünk az Úrhoz”, nem szükséges megtartani a passzív szerkezetet, mint annak jelzését, hogy felülről jönnek ezek az adományok. Egyébként a παρέχωige egyedi formáját használja (mediális főnévi igenév).
[22]Első látásra ez a könyörgés a szertartásunk illogikus része. Már kéri a gyermekáldást, pedig csak az eljegyzésnél vagyunk, ami felbontható. Magyarázata csak az lehet, hogy már 5-600 éve együtt, folyamatosan egymás után végezték az eljegyzést és a koronázást. Ami viszont sok kérdést felvet, például van-e létjogosultsága ennek a könyörgésnek akkor, ha konkrét esetben külön tartjuk az eljegyzést és a koronázást.
[23]Szó szerint: nemzetség fenntartásához/továbbviteléhez. A τέκνα itt egyszerűen gyermekeket jelent. A το γένοςviszont rengeteg mindent. Azért az elég komikusan hangzik, hogy egy most házasulandó párnak a nemzedékéért vagy nemzetségéért imádkozzunk! Szerintem itt a szó egyik újgörög jelentését célszerű venni: család. A magyar nyelv tárgyas-tárgyatlan sajátossága miatt ismételni kell az igét.
[24]Megalon lábjegyzete: Az eljegyzés ekténiájának könyörgései 5-18-ig mennek fel, 91 eltéréssel 38 kéziratban.
[25]A Megalon ennek és a következő könyörgésnek megcseréli az igéjét. Így viszont logikusabb.
[26]Megalon lábjegyzete: A Nagy Lavra 9. 91 kódexe (1536. év) hozzáteszi: „hogy áldja meg bemenetelüket és kijövetelüket...” „az ezen isteni törvénykezésen jelenlevőkért és azon együtt örvendezőlért...”.
[27]A πολιτείαitt leginkább életformát, magatartást, magaviseletet jelent.
[28]A Megalon megjegyzi, hogy az előző kiadásban itt eggyel több könyörgés volt (ezt használta Rohály atya), amit most háromról kettőre javítottak. Valóban csak megkettőzés volt.
[29]Szó szerint: ajándokozza nekik tisztesként a házasságot és tisztaként/szeplőtelenként/szenny nélküliként a nászágyat. A két jelzőnek teológiai jelentése van, pozitív és negatív oldalról: a tisztes jelzi, hogy méltó az üdvösségre, a tiszta/szenny nélküli, hogy a szexuális együttlét mentes minden bűntől. Ugyanakkor külön végzett eljegyzés esetén jogos lenne elé tenni a „majdani” jelzőt.
[30]Az ógörögben a θλίψηςinkább lelki nyomást jelent, mintsem bánatot.
[31]A veszély általánosabb, a veszedelemnek vannak régies képzettársításai. Sajnálatos, hogy a szláv könyvek ezt a szót következetesen elhagyják minden ekténiájukból.
[32]A „ments meg”-et, bármennyire is megszokott a magyar görögkatolikus gyakorlatban, jó lenne megváltoztatni minden szertartásban.
[33]Az örökszűz vagy mindenkor szűz között nincs lényeges tartalmi különbség, ezt megtartanám.
[34]Sajnos ez is egy olyan régtől megszokott forma, aminek így nem jön át az értelme. Helyesen így lenne: „Legszentebb... Máriáról minden szentekkel együtt megemlékezvén...” Az „említeni” ige tulajdonképpen semmitmondó, míg a „megemlékezni” teológiailag fontos (még az Ószövetségből hagyományozódik), azt jelenti, hogy közösségben vagyok velük, mármint az Istenszülővel és a szentekkel.
[35]A μεγαλοφώνωςazt jelzi, hogy a fennhangnál hangosabban. Ez a teológiai fontosság miatt.
[36]Vagy: örök.
[37]Vagy: a szétválasztott/különálló dolgokat
[38]Elég nehéz mondat: „a διάθεση kötelékét elszakíthatatlanná teszed”. Illusztrálom a szó jelentésének sokféleségét: tárgyak elhelyezése, elrendezés, rendelkezés, előírás, jogszabály, rendszerezés, osztályozás, a vagyon halál utáni átengedéséről szóló határozat, tetszés szerinti használat, dolgok használata, (pénz) befektetése, lelki állapot, akedv, vágy, hajlam, tendencia, bizonyos grammatikai jelentés (ezt nem részletezem), az érzelmek, a szándék. Két lehetőség van a fordításra. Vagy a szándék/akaratról van szó (ez erőltetettnek tűnik), vagy követve az amerikai görög ortodox érsekség verzióját, a διάθεση-t eufémizmusként használja a szöveg az έρως helyett (merthogy akkor az nem kerülhetett be egy szent szövegbe). Nekem ez tűnik helyesnek. Azért is elfogadható ez a variáns, mert őszintén szólva a szertartás szövege kissé prűd, még az αγάπη is ritkán szerepel benne.
[39]Pontosabban: választottad (ki).
[40]Ez a válasz hiányzik mind a Mikronban, mind a Megalonban. Nem logikus az elhagyása.
[41]A Megalon szerint: Hajtsuk meg fejünket az Úrnak! Minthogy itt a jegyesekről van szó (róluk, hozzájuk szól a felszólítás és az ima), a Mikron szövege a helyesebb.
[42]Vagy: Úristenünk.
[43]Megalon: az aranyat.
[44]Megalon lábjegyzete: Manapság a papok többsége mindkét gyűrűvel keresztet jelez.
[45]Ezután mondja a nőnek is, felvevén az ezüstöt:
[46]Megalon lábjegyzete: A gyűrű a kéz negyedik ujjára (gyűrűsujj) tétetik
[47]A Megalon itt lábjegyzetben a vőfély neveit sorolja. Szokás szerint ő lesz a házaspár első gyermekének a keresztszülője.
[48]Az amerikai szöveg: Majd a pap fogja a gyűrűket, megáldja azokat, keresztet jelez azokkal a férfi feje fölött és mondja: Eljegyeztetik Isten szolgája X. Isten szolgálójával Y-nal az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.. (Háromszor). Amen. Harmadjára a pap a nő gyűrűjét ráhúzza a férfi jobb ujjára, és a férfiét a nő jobb ujjára. A násznagy háromszor átcseréli a gyűrűket.
[49]Berki Feríz szövegében látszik, hogy szláv szokásokat, formákat is átvett. A háromszoros cserénél még nem hallottam olyan beszámolót, ahol azt sikerült volna szabályosan megcsinálni. Inkább gabalyodás lett belőle, néha humoros formában. Az amerikai, egyszeri forma csak a férfi felett nagyon nem szimpatikus.
[50]Javasolt forma: A pap felveszi a férfi gyűrűjét, az „Eljegyeztetik...” mondat alatt megérinti vele először a vőlegény, majd a menyasszony homlokát, a Szentháromság említése alatt keresztet jelez vele a férfi fejére, majd felhúzza az ujjára, vagy odaadja a nőnek, hogy ő húzza fel a vőlegény ujjára. A menyasszonnyal hasonló módon. A gyűrűk cseréje nem lényeges elem.
[51]Vagy: akinek küldetése az volt
[52]Vagy: közvetítésével
[53]Szó szerint „hím és nő(nem)”-ről van szó, ami magyarul nem használható.
[54]Vagy: tehát
[55]Vagy: határoztad meg/mutattad meg nyilvánosan.
[56]Ez nehéz mondat. Mert arra utal, hogy az eljegyzés neve: αρραβώνας alapjában foglalót jelent, mivel a zsidóságban a foglaló kifizetése és a szerződés aláírása jelentette magát az eljegyzést. Szóval a „foglalót” itt nem helyes eljegyzéssel visszaadni, ezért preferálom az „az ígéret záloga” kifejezést. Az amerikaiak ezt az utolsót így adják vissza: sérthetetlennek kell megtartani mindenben. Azért fantasztikus ez a tömörítés, mert egyszerre igaz az ószövetségi eljegyzésre, a jegyesek adott szavára és általában minden ígéretre.
[57]Vagy: nyerte a hatalmat József.
[58]Vagy földjén v. egyszerűen csak Babilonban, mindegy
[59]Vagy: lett nyilvánvaló/derült ki
[60]Ez megint nehéz mondat. A στρατοπεδεύω jelentése az ógörögben „táborba települ”. Van benne áthallás a katonai táborra. Az angol fordítások így adják vissza: A te jobbod, Uram, fegyverezte föl Mózest a Vörös-tengerben.
[61]A mondat első fele a Zsolt 32,6 parafrázisa. Mivel a Zsoltároskönyv fordítása nem szenvedő szerkezetű, a másik felét is ennek megfelelően hoztam.
[62]Vagy: erővel teljes
[63]A csodálatos, hatalmas, fensőbbséges szinonímájaként
[64]Szó szerint: gyűrű feltételt.
[65]Vagy: aki megáldasz és megszentelsz mindeneket
[66]Az αναπέμπωvisszatérő rossz fordításαaz összes szertartásunkban α„zengünk”. Szó szerint újra/visszaküldünk, de „viszonzunk” értelmében.
[67]Mind a Mikron, mind a Megalon a hosszú ima Ámen-je után ezt írja: Majd ekténia és elbocsátás. A gyakorlatban, ha következik az esküvő, ezt teljesen elhagyják.
[68]A φιλάνθρωπος egyedül Krisztusra vonatkoztatott jelző. Nem jótékonykodást jelent, hanem üdvözítést. Felháborító a civil életben az ettől eltérő használata.