Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Június 29. - Szent Péter és Szent Pál apostolok

Június 29. Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe Egyházunkban.

Péter lelkes, odaadó és szolgálatkész ember volt, aki szívét az ajkán hordta. Őszinte, emberi módon mondott nemet az Üdvözítőnek, amikor az egy napon a tanítványok körében kijelentette, hogy szenvedés lesz a sorsa. „Uram, ilyesmi nem történhet veled!” (vö. Mt 16,21–23) Őszinte düh fogta el a Getszemáni-kertben is, amikor Mesterét elfogták. Kardjával levágta a főpap szolgájának fülét (Jn 18,10). Ragaszkodását és hűségét bizonyítja, hogy Jézus elfogatása után bejutott a főpapi épület belső udvarába. Ura közelében akart maradni, de nyilvánvalóan jóval többre vállalkozott, mint amennyi a veszedelem órájában tőle telt (Mk 14,29–31.66–72). Tagadásának történetét, a hűség és a gyöngeség közti küzdelmet úgy fogta föl az ősegyház, mint minden hívőnek szóló óvást a csalfa önbizalomtól, s mint az Úr megbocsátó szeretetének vigasztaló ígéretét.

Természeténél és jelleménél fogva Péter nem volt szikla. És mégis épp őt találta Jézus alkalmasnak az Egyház legfőbb hivatalára: ő lett a „kéfa”, vagyis a „szikla”.

Simon (Péter) és testvére, András Betszaidából, a Genezáreti-tó partján lévő halászfaluból származtak, mindketten halászok voltak. Péter aztán házasságkötésekor átköltözött Kafarnaumba, anyósa házába, akit az evangélium szerint Jézus csodája gyógyított meg (Mk 1,29–31). A későbbi hagyomány joggal tekintette gondviselésszerűnek, hogy Simon halász volt. Ő lett az emberhalászok között az első: „Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10).

Péter az Egyház sziklaalapja. Jézustól kapott hatalmát az oldás és kötés, illetve a kulcsok jelképezik. Az Úr maga jelölte meg őt a Kéfás (szikla) névvel: „Te Szikla vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (vö. Mt 16,18; Mk 3,16; Jn 1,42). Ő Krisztus nyájának a pásztora, őt bízta meg az Úr – miután háromszor kérdezte meg tőle: „Szeretsz-e engem?” – juhai legeltetésével (Jn 21, 15–17).

Az I. Heródes Agrippa alatt (44 körül) támadt, Az apostolok cselekedeteiben is elbeszélt egyházüldözéskor Péter elhagyta Palesztinát, és a birodalom keleti részébe ment. Az apostoli zsinat utáni időben (49 táján) Antiochiában találjuk. A kis-ázsiai egyházközségeknek szánt első Péter-levél itteni tevékenységére utal.

XIV. Leó pápa a papokhoz: Vegyétek vállatokra az elveszetteket, keressétek az eltávolodottakat

Június 27-én, pénteken délelőtt a Szentatya a vatikáni Szent Péter-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét Jézus szívének főünnepén, melynek keretében harminckét papot szentelt, akik a világ minden tájáról érkeztek, Ausztráliától Szlovákián át Mexikóig.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes homíliájának fordítását közzétesszük.

Ma, Jézus szent szívének főünnepén, a papi megszentelődés napján, örömmel mutatjuk be ezt a szentmisét a papok jubileumán.

Ezért mindenekelőtt hozzátok fordulok, kedves paptestvérek, akik azért jöttetek Péter apostol sírjához, hogy átmenjetek a szent kapun, hogy

keresztelési és papi ruhátokat újfent a Megváltó szívébe merítsétek.

A jelenlévők egy része számára pedig ez a gesztus életük egyik különleges napján, felszentelésük napján történik.

Krisztus szívéről beszélni ebben a keretben azt jelenti, hogy az Úr megtestesülésének, halálának és feltámadásának egész misztériumáról beszélünk, melyet különleges módon ránk bíztak, hogy jelenvalóvá tegyük a világban. Ezért a hallott olvasmányok fényében gondolkodjunk el együtt azon, hogyan járulhatunk hozzá ehhez az üdvözítő tevékenységhez.

Az olvasmányban Ezekiel próféta pásztorként beszél Istenről, aki számba veszi nyáját, egyesével számolja meg juhait: megkeresi az elveszetteket, bekötözi a sérülteket, ápolja a gyengéket és betegeket (vö. Ez 34,11–16). Így arra emlékeztet bennünket – nagy és szörnyű konfliktusok idején –, hogy

az Úr szeretete – mely kéri, hogy hadd öleljen át és alakítson bennünket –, egyetemes, és hogy az ő szemében nincs helye megosztottságnak és gyűlöletnek, következésképpen a mi szemünkben sem.

XIV. Leó pápa: Az emberiség ma hangosabban mint valaha, békéért kiált és esedezik

Június 22-én, úrnapján, délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyala Mária-imát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel, zarándokokkal. A Szentatya az alábbi szavakat intézte a hívőkhöz az Úrangyala elimádkozása után.

Kedves testvéreim!

A Közel-Keletről, főképp Iránból aggasztó hírek érkeznek egymás után. Ebben az Izraelt és Palesztinát is érintő drámai helyzetben félő, hogy megfeledkezünk a lakosság mindennapi szenvedéséről, különösen Gázában és más területeken, ahol egyre sürgetőbbé válik a megfelelő humanitárius segítségnyújtás.

Az emberiség ma hangosabban, mint valaha, békéért kiált és esedezik.

Ez a kiáltás a felelősségérzetünkhöz és az értelmünkhöz szól, és nem szabad, hogy elnyomja a fegyverek zaja, sem a konfliktust szító retorika. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi felelőssége van: meg kell állítani a háború tragédiáját, mielőtt megállíthatatlan örvénnyé válna. Nincsenek „távoli” konfliktusok, amikor az emberi méltóság forog kockán.

A háború nem oldja meg a problémákat, sőt, inkább felerősíti őket, és olyan mély sebeket ejt a népek történelmében, hogy azok több generáció alatt gyógyulnak csak be.

Semmilyen fegyveres győzelem nem kárpótolhatja az anyák fájdalmát, a gyermekek félelmét, az elvett jövőt.

A diplomácia hallgattassa el a fegyvereket! A nemzetek békés cselekedetekkel alakítsák jövőjüket, ne pedig erőszakkal és véres konfliktusokkal!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Örömmel üdvözlöm a jelen lévő parlamenti képviselőket és polgármestereket az országvezetők és közigazgatási tisztviselők jubileuma alkalmából. Köszöntöm a kolumbiai Bogotá és Sampués híveit; a Lengyelországból érkezett híveket, köztük a krakkói műszaki intézet diákjait és tanárait; az ausztriai Strengberg zenekarát; a németországi Hannoverből érkezett híveket; a Gioia Tauro-i bérmálkozókat és a Tempio Pausania-i fiatalokat.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és áldásom adom mindazokra, akik ma aktívan részt vesznek úrnapja ünnepén: énekkel, zenével, virágdíszítéssel, kézműves termékekkel, és mindenekelőtt imádsággal és körmenettel. Köszönöm mindenkinek, és szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kína is elismerte a XIV. Leó pápa által kinevezett új püspököt a fucsoui egyházmegyében

A Vatikáni Sajtóközpont igazgatója, Matteo Bruni örömét fejezte ki, hogy a pápa által a napokban kinevezett segédpüspök, Lin Yuntuan hivatalba lépésekor új szolgálatát „a Szentszék és a kínai vezetés közötti párbeszéd újabb eredményeként” hivatalosan államilag is elismerték. A kinevezés a Szentszék és a Kínai Népköztársaság közötti ideiglenes megállapodás keretében történt.

A Vatikáni Sajtóközpont tájékoztatása szerint június 11-én ismerte el Kína Giuseppe Lin Yuntuan püspök hivatalba lépését, akit június 5-én XIV. Leó kinevezett Fucsou segédpüspökévé a kínai Fucsien tartományban. A kinevezés „annak a párbeszédnek a során valósult meg, amelyet a Szentszék és a Kínai Népköztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazásának terén folytatnak”.

A Szentszék és Kína közötti párbeszéd eredménye

Matteo Bruni a közleményben örömét fejezte ki amiatt, hogy „Lin Yuntuan püspök fucsoui segédpüspöki hivatalba lépését a polgári jog szerint is elismerték”. Ez az esemény – hangsúlyozta Bruni – „a Szentszék és a kínai vezetés közötti párbeszéd újabb eredménye, és jelentős lépés az egyházmegye kommunió felé vezető útján”.

Lin Yuntuan püspök életrajza

Az 1952-ben született püspök Fucsienből származik. 1979 és 1983 között a fucsoui egyházmegyei szemináriumban tanult, 1984-ben szentelték pappá. Az ezt követő években több helyen plébánosként szolgált, tanított az egyházmegyei szemináriumban, az egyházmegyei gazdasági bizottság alelnöki tisztét töltötte be, valamint püspöki megbízottként is működött. 2003 és 2007 között egyházmegyei adminisztrátor, majd ezt követően, 2013-ig, a körzet apostoli adminisztrátorának helyettese volt. 2013 és 2016 között ad nutum Sanctae Sedis (a Szentszék tetszése szerinti időre) az apostoli kormányzó tisztét látta el. Püspökké szentelésére 2017. december 28-án került sor.

A Kínai Népköztársaság és a Szentszék közötti ideiglenes megállapodás aláírása, 2018. szeptember 22. óta Kínában megszűntek az illegális, pápai jóváhagyás nélkül celebrált püspökszentelések, amelyek az 1950-es évek vége óta fájdalmas sebeket okoztak a kínai katolikusok körében.

Az egyezmény fő célja az evangélium hirdetésének támogatása és elősegítése Kínában, helyreállítva az Egyház teljes és látható közösségét. A püspöki kinevezések kérdése és egységük Péter utódával életbevágó az Egyház élete szempontjából, helyi és egyetemes szinten egyaránt. Ez a szándék vezérelte a tárgyalásokat, illetve határozta meg a megállapodás szövegét, vagyis hogy apránként biztosítsák a hitbeli és a szeretetközösségbeli egységet a püspökök között, egyben pedig a kínai katolikus közösség szolgálatát.

2024. október 22-én harmadik alkalommal újították meg a megállapodást, amely  így a következő négy évre érvényes. 2020-ban két évre szólóan újították meg először, 2022. október 22-én másodszor is aláírták a következő kétéves időszakra vonatkozóan.

Az ideiglenes megállapodás véget vetett annak a gyakorlatnak, hogy évtizedekig pápai jóváhagyás nélkül történtek a püspökszentelések. Az új együttműködés jele az is, hogy a kontinentális Kína püspökei jelen voltak a vatikáni szinódusokon és más európai és amerikai eseményeken, a fiatalokrészt vettek a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón, a kínai hívek jelen voltak Ferenc pápa utóbbi években tett keleti apostoli útjain.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

XIV. Leó a Szentszék jubileumán: Az Egyház termékenysége Krisztus keresztjétől függ

 

Június 9-én, pünkösdhétfőn a Szentszék jubileumát tartották Rómában. A 2025-ös szentév különleges eseményén a Szentszék alkalmazottai vettek részt.

A résztvevőknek kilenc órától lehetőségük volt a kiengesztelődés szentségében részesülni a VI. Pál terem előterében. Tíz órától – ugyancsak a VI. Pál Teremben – Maria Gloria Riva nővér, az örökimádó nővérek elöljárója tartott – modern festményekkel kísért – elmélkedést XIV. Leó pápa jelenlétében.

Ezt követően körmenetben vonultak a VI. Pál teremből a Szent Péter-bazilika előtti térre, hogy aztán belépjenek a szent kapun. A körmenet élén a pápa haladt, ő vitte a jubileumi keresztet, őt követték a bíborosok, a püspökök, a papok és a világi személyzet tagjai. A közös együttlét a Szentatya által vezetett koncelebrált szentmisével zárult bazilikában.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Ma abban az örömben és kegyelemben van részünk, hogy a Szentszék jubileumát Máriának, az Egyház anyjának liturgikus emléknapján ünnepelhetjük. Ez a szerencsés egybeesés világosságnak és belső inspirációnak a forrása a Szentlélekben, aki tegnap, pünkösdkor bőségesen kiáradt Isten népére. Mi pedig ebben a spirituális légkörben egy különleges napnak örülhetünk, először az elmélkedéssel, melyet meghallgattunk, most pedig itt, az ige és az eucharisztia asztalánál.

Isten igéje ezen a szentmisén megérteti velünk az Egyház misztériumát, és benne a Szentszék misztériumát annak a két bibliai ikonnak a fényében, amelyet a Lélek festett az Apostolok cselekedeteiben (1,12–14) és János evangéliumában (19,25–34).

XIV. Leó pápa és Vlagyimir Putyin telefonon beszéltek egymással

 

A Szentszéki Sajtóközpont igazgatója, Matteo Bruni megerősítette, hogy június 4-én délután telefonbeszélgetésre került sor XIV. Leó pápa és Vlagyimir Putyin között. A pápa azt kérte, hogy Oroszország tegyen a békéért.

hirdetés

„A telefonbeszélgetés során a közös érdeklődésre számot tartó kérdéseken túl – számolt be Matteo Bruni – különös figyelmet fordítottak az ukrajnai helyzetre és a békére. A pápa felszólította Oroszországot, hogy tegyen a béke érdekében, és hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát a felek közötti pozitív kapcsolatok kialakításában és a konfliktus megoldásának keresésében.”

Ezenkívül szó esett „a humanitárius helyzetről, a szükséghelyzetekben a segélyek nyújtásának fontosságáról, a foglyok cseréjére irányuló folyamatos erőfeszítésekről és Zuppi bíboros e téren végzett értékes munkájáról”.

„Leó pápa – zárta Bruni – említette Kirill pátriárkát, megköszönve a pápasága kezdetén kapott jókívánságokat, és hangsúlyozta, hogy a közös keresztény értékek fényt jelenthetnek, amely hozzásegít a béke kereséséhez, az élet védelméhez és az igazi vallásszabadsághoz” – mondta.

A pápa néhány nappal megválasztása után telefonon beszélt Vologyimir Zelenszkij ukrán elnökkel is, és május 18-án, a péteri szolgálatának kezdetét jelentő szentmisén találkozott vele.

XIV. Leó több alkalommal is felhívást tett közzé az ukrajnai béke érdekében. Május 11-én a Regina Caeli imádság során kijelentette: „Szívemben hordozom a szeretett ukrán nép szenvedéseit. Tegyenek meg mindent, hogy minél hamarabb valódi, igazságos és tartós béke jöhessen létre! Engedjék szabadon az összes foglyot, a gyermekek térhessenek vissza családjukhoz!”.

Május 16-án, a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjai előtt tartott beszédében a pápa kifejezte reményét, hogy „olyan világot építhetünk, amelyben mindenki megvalósíthatja emberségét igazságban, igazságosságban és békében. Kívánom, hogy ez mindenütt megtörténhessen, kezdve a legnagyobb megpróbáltatásokat elszenvedő helyekkel, mint amilyen Ukrajna és a Szentföld.”

Május 18-án a Regina Caeli alkalmával mondott beszédében Leó pápa megismételte, hogy „a meggyötört Ukrajna végre tárgyalásokat vár egy igazságos és tartós béke érdekében”.

A május 28-i általános kihallgatáson hangsúlyozta, hogy gyakran gondol „az ukrán népre, melyet újabb, a civilek és az infrastruktúra elleni súlyos támadások értek”.Biztosította, hogy közel áll hozzájuk és imádkozik minden áldozatért, különösen a gyermekekért és a családokért: „Ismételten nyomatékos felhívást intézek annak érdekében, hogy állítsák meg a háborút és támogassanak minden párbeszédre és békére irányuló kezdeményezést. Kérek mindenkit, hogy csatlakozzon imáinkhoz a békéért Ukrajnában és mindenütt, ahol az emberek háborútól szenvednek.”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Mindannyian misszionáriusok vagyunk, akik életünkkel és tetteinkkel teszünk tanúságot – dr. Ternyák Csaba érsek beszéde Máriapócson

Mindannyian misszionáriusok vagyunk, akik életünkkel és tetteinkkel teszünk tanúságot – dr. Ternyák Csaba érsek beszéde Máriapócson

Május 31-én tartották a Nyíregyházi Egyházmegye zarándoklatát Máriapócson. Az imádságos és közösségi együttléten az egyházmegye megalapításának tízéves évfordulóját is ünnepelték. A Szent Liturgián dr. Ternyák Csaba egri érsek atya prédikált. Beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Excellenciás és Főtisztelendő Metropolita Érsek Úr! Főtisztelendő Püspök Urak, Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves Testvérek!

Örömmel fogadtam el Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök úr meghívását és felkérését, hogy részt vegyek a Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 10. évfordulója alkalmából ezen az egyházmegyei zarándoklaton itt a máriapócsi szentélyben. Ez a nemzeti kegyhely, ahol a Könnyező Szűzanyát tiszteljük lelki központja a három egyházmegyének, az egész görögkatolikus közösségnek. A kegyképet azonban nemcsak ebben a szentélyben, hanem két latin szertartású székesegyházban is tisztelik és nagy becsben tartják. Az egyik a bécsi Szent István Dóm, ahol az eredeti kegykép található, a másik az egri bazilika, ahol a kegyképnek egy ősi másolata közelében őrizzük azt a keretbe foglalt kendőcskét is, amellyel az első könnyezéskor a Szűzanya könnyeit letörölték. Ezek az ereklyék mintegy hidat képeznek egyházmegyéink és szent helyeink között és elmélyítik a latin és görög szertartású katolikusok egymás iránti tiszteletét és szeretetét. Mindannyian tudjuk, hogy ez a mai esemény szorosan összefügg a Magyarországon élő teljes görögkatolikus egyház újjászervezésével és a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a sajátjogú metropólia alapításával.

A mai zarándoklat Szent Liturgiájának evangéliumában Fülöp apostol fordult Jézushoz ezzel a kéréssel: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk«. Azért kérte ezt az apostol, mert Jézus nagyon sokszor beszélt nekik az Atyáról, aki őt küldte. A tanítványok pedig szerették volna megismerni az Atyát, aki olyan fontos volt Jézus életében, akivel olyan sok időt töltött, aki körül forgott az élete. Olykor az egész éjszakát Isten imádásában töltötte, magányosan, még apostolaitól is távol, egy hegyen.

Jézus válaszában talán még egy enyhe feddés is megbúvik, amikor ezt mondja: »Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogyan mondhatod hát, mutasd meg nekünk az Atyát? Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.« Jézus ekkor világít rá legegyértelműbben Atyjával való teljes egységére: én az Atyában vagyok és az Atya énbennem. Valódi kinyilatkoztatás ez. Eszünkbe jutnak János evangéliuma prológusának, (a karácsonykor olvasott evangéliumnak) a szavai: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van”. A mai evangéliumban Jézus így fogalmaz: „Aki engem lát, látja az Atyát is”. Jézus itt a saját személyéről beszél. Az Isten ugyanis Jézusban emberi arcot öltött, és ebben az arcban mutatkozik meg, tárja fel magát legteljesebben. Ezért innentől kezdve,

aki meg akarja ismerni Isten arcát, nem kell mást tennie, mint Jézust szemlélnie. Legyen az az ő szenvedő arca a kereszten, vagy dicsőségtől ragyogó arca a színeváltozáskor, a Tábor hegyen, mindkettő hitelesen mutatja meg, hogy ki az Isten, és hogy milyen az Isten: értünk szenvedő és értünk a dicsőségét felragyogtató. Amikor viszont a kicsi Jézust szemléljük a máriapócsi ikonon, amint Szűz Mária ölébe rejtőzik, és jobb kezével szelíden megérinti őt, akkor mi is felismerhetjük benne az Atya vonásait, hiszen: „aki engem lát, látja az Atyát is”.