A találkozón részt vettek azoknak a keresztény közösségeknek a képviselői, akik együtt gondoskodnak a szent helyről, köztük III. Teofil görög ortodox pátriárka, Francesco Ielpo OFM szentföldi kusztos, valamint számos helyi polgári és egyházi intézmény képviselője.

Francesca Romana Stasolla professzor, a római La Sapienza Egyetem oktatója, a helyreállítási munkálatok tudományos koordinátora bemutatta a projekt főbb szakaszait, az eddigi felfedezéseket, valamint a beavatkozás befejezésének kilátásait.

A 2019-ben indult projekt a Szent Sír őrzésén osztozó egyházak közötti ökumenikus együttműködés szép példája. A cél a szent hely teljes padlózatának megújítása, illetve cseréje. Az idő múlásával, valamint a beszivárgások miatt erősen károsodott a padlózat – megújítását a liturgikus igényeket és a helyszín összetett elrendezését szem előtt tartva kell elvégezni.

Az eddigi munkálatokkal szakaszosan haladtak annak érdekében, hogy a hívők hozzáférését és a szertartások folytonosságát biztosítani lehessen. Lehetőség nyílt a helyszínen rendkívüli jelentőségű régészeti és tudományos vizsgálatokra is, amelyeket a La Sapienza Egyetem csapata Francesca Romana Stasolla irányításával végzett.

A kutatás összetett rétegszerkezetet tárt fel, amely a terület több évezredes történelméről tanúskodik. A legjelentősebb felfedezések közé tartoznak: római és bizánci rétegek feltárása, amelyek arról tanúskodnak, hogyan vált a hely kőfejtőből és temetőből szentéllyé; ókori burkolatok és mozaiktöredékek feltárása; paleobotanikai elemzések, amelyek igazolják a mezőgazdasági tevékenységet az emlékhellyé válás előtti időkből; az ásatás és a restaurálás valamennyi szakaszának teljes dokumentálása háromdimenziós felmérés és digitális módszerek révén.

A kutatások jelentős mértékben hozzájárultak az épületegyüttes történeti és topográfiai rekonstrukciójához, új szempontokat nyújtva a Jeruzsálem városfejlődéséről való tudásanyaghoz.

2025 nyarán elkezdték lerakni az új kőlapokat a Szent Sír kápolnáját (az Edikulát) körülvevő részeken, ami a felújítás utolsó szakaszába való belépést jelzi. A munkálatok a következő hónapokban is folytatódnak, azzal a céllal, hogy teljesen megújult és tudományosan dokumentált padlózat kerülhessen vissza a bazilikába.

A projekt, amely a Szentföldi Kusztódia, a helyi keresztény közösségek és a római La Sapienza Egyetem együttműködésének eredménye, megerősíti a Szent Sír-bazilika szerepét mint a hit, a kultúra és a tudomány közötti párbeszéd egyedülálló műhelyét.

Forrás és fotó: Custodia.org

Magyar Kurír

A remény szentéve alkalmából érkeztek Rómába a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszervezet munkatársai, akikkel az Apostoli Palota Pápák termében találkozott XIV. Leó. Látogatásuk időszerű, mivel világunkban azt tapasztaljuk, hogy tovább nő az ellenségeskedés és az erőszak az eltérő meggyőződésű emberekkel, köztük sok kereszténnyel szemben – mutatott rá a Szentatya. A segélyszervezet ezzel szemben azt hirdeti, hogy mivel valamennyien Krisztus családjához tartozunk, nem hagyhatjuk magára üldözött testvéreinket. Odafigyelünk rájuk, melléjük állunk, és azon munkálkodunk, hogy biztosítsuk számukra az Istentől kapott szabadságot. „És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor 12,26) – Szent Pál szavai visszhangoznak szívünkben ma is, mivel Krisztus testének bármelyik tagja is szenved, az egész Egyház osztozik benne.

Valamennyi ember szívében mélyen gyökerezik a vágy az igazságra, az értelemre, a másokkal és Istennel való szeretetközösségre. Ez a törekvés lényünk mélyéből fakad. Ezért

a vallásszabadsághoz való jog nem opcionális, hanem alapvető. Az emberi személy méltóságában gyökerezik, akit Isten saját képmására teremtett, és felruházott ésszel és szabad akarattal.

A vallásszabadság lehetővé teszi az egyéneknek és a közösségeknek, hogy keressék az igazságot, szabadon megéljék és nyíltan tanúskodjanak róla. Ezért tehát minden igazságos társadalom alapköve, mivel azt az erkölcsi teret védelmezi, amelyben a lelkiismeret formálható és gyakorolható.

Etikai és spirituális kötelékek

XIV. Leó pápa a gondolatot folytatva aláhúzta: a vallásszabadság ezért nem pusztán jog vagy kiváltság, amit a kormányok engedélyeznek, hanem olyan alapvető feltétel, ami lehetővé teszi a hiteles kiengesztelődést. Amikor pedig megtagadják ezt a szabadságot, az emberi személyt megfosztják attól a képességétől, hogy szabadon válaszoljon az igazság keresésére. Ennek következményeként lassan szétforgácsolódnak azok az etikai és spirituális kötelékek, amelyek megtartják a közösségeket. A bizalom átadja a helyét a félelemnek, a gyanú a párbeszéd helyébe lép, az elnyomás erőszakot szül. Ahogy Ferenc pápa megállapította: „Semmilyen béke nem lehetséges ott, ahol nincs vallásszabadság, ahol nincs gondolati vagy szólásszabadság és ahol nem tartják tiszteletben mások véleményét.”

1947 óta segítik a szenvedő egyházakat

Ezért a Katolikus Egyház mindig is védelmezte minden ember vallásszabadságát. A II. Vatikáni Zsinat Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozata kimondta, hogy ezt a jogot el kell ismerni valamennyi nemzet esetében jogi és intézményi szinten. A vallásszabadság védelme tehát nem maradhat elvont, hanem meg kell élni, óvni és előmozdítani az egyének és a közösségek mindennapi életében. Ez a meggyőződés hívta életre a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervezetet 1947-ben, válaszolva a háború által hagyott óriási szenvedésre. Küldetése kezdettől fogva a megbocsátás és a kiengesztelődés előmozdítása volt, illetve az, hogy segítsen és felemelje szavát ott, ahol az Egyház támogatásra szorul, fenyegetik, vagy szenved. Több mint 25 éve hathatós érzékenyítő eszköz az a jelentés, amelyet a vallásszabadság világszintű helyzetéről kiadnak. Ez a dokumentáció sokkal több mint információ: tanúságot tesz, felszólal azok nevében, akik nem tudják hallatni a hangjukat, és fölfedi azt a szenvedést, amelyet sokan rejtve átélnek.

Afrikai és perui missziók

Leó pápa ezután arról szólt, hogy a segélyszervezet miként járul hozzá az Egyház missziójához szerte a világban: eljutva az elszigetelt, peremre szorított vagy elnyomástól szenvedő közösségekhez is. Ahol újjáépítenek egy kápolnát, támogatnak egy szerzetesnőt, rádióállomást vagy járművet biztosítanak, megerősítik az Egyház életét, és ezzel együtt a társadalom spirituális és erkölcsi szövetét. Sok perui missziót is segítettek, többek között a chiclayói egyházmegyében is, ahol XIV. Leó pápa is szolgált szerzetesként és püspökként. Támogatásuk kiterjed a keresztényekre is, a legapróbb és sebezhető kisebbségekre, hogy békességteremtők (vö. Mt 5,9) lehessenek szülőföldjükön. A Közép-afrikai Köztársaságban, Burkina Fasóban, Mozambikban segítségük révén a helyi egyház a társadalmi összhang és a testvériség élő jelévé válik, megmutatva szomszédaiknak, hogy lehetséges egy másik világ.

Ne fáradjanak el a jó cselekvésében

A Szentatya köszönetet mondott a Szükséget Szenvedő Egyház valamennyi munkatársának ezért a szolidáris munkáért. Arra biztatta őket, hogy ne fáradjanak el a jó cselekvésében (vö. Gal 6,9), mert szolgálatuk sok ember életében gyümölcsöt hoz, és dicsőíti Atyánkat a mennyekben. Az audiencia végén a pápa a Szentlélek vigaszáért fohászkodott a szervezet tagjai és mindazok számára, akiket segítenek. „Szűz Mária, a Remény Anyja legyen mindig mellettük és a szenvedők mellett. Mély szeretettel adom rátok apostoli áldásomat, a Jézus Krisztus Urunkban való kegyelem és béke zálogaként” – zárta beszédét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír