Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Kezdőlap

Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Pier Giorgio Frassati, a testvéri szeretet szentje

Hírek
 7

XIV. Leó pápa szeptember 7-én avatta szentté Rómában, a Szent Péter téren Carlo Acutist és Pier Giorgio Frassatit. Alábbiakban Pier Giorgio Frassati, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának honlapján közzétett hivatalos életrajzát tesszük magyar nyelven közzé.

„Jézus minden reggel meglátogat engem az áldozásban, én pedig ezt a magam nyomorult módján a szegények látogatásával viszonzom.”

Pier Giorgio Frassati 1901. április 6-án, nagyszombaton született Torinóban, Alfredónak, az 1895-ben indult La Stampa napilap alapítójának és Adelaide Ametisnek a gyermekeként.

Édesanyja erős jellemével és művészi természetével tűnt ki. Egy évvel később a Frassati házaspár egy húggal, Lucianával ajándékozta meg Pier Giorgiót; Luciana pedig elválaszthatatlan játszó- és tanulótársa lett. A Frassati család a helyi felső középosztályhoz tartozott, kulturálisan liberális beállítottságú volt, az apa agnosztikus, az anya formálisan hívő:

Pier Giorgio tőlük kapta a katolicizmus alapjait, a hit viszont csak később, váratlan módon érlelődött meg benne, és vált élete alapjává.

Tanulmányait a „Massimo d’Azeglio” állami iskolában, majd a jezsuita „Szociális Intézetben” végezte. Az ignáci lelkiséggel való kapcsolata és kapott képzése arra indította a fiatal Pier Giorgiót, hogy mindennap áldozzon, később pedig, hogy csatlakozzon a Szent Vince Konferenciához. Bár középosztálybeli családból származott, fiatalemberként úgy döntött, hogy a rászorulókhoz lesz közel: a szegények „hordárja” lett, húzta a kilakoltatottak holmijával megrakott szekereket Torino utcáin. A Szent Vince Konferencia tagjaként a legszegényebb családokat látogatta, akiknek vigaszt és kézzelfogható segítséget nyújtott. Mély hitét a mindennapi áldozás, az imádság, a gyakori gyónás táplálta. Lelkesen szerette Isten igéjét: abban a korban csak a papok és a szerzetesek olvasták a Szentírást, ő azonban beszerezte magának, hogy személyesen olvashassa a szent szövegeket.

Teljesen bízva Jézus szavaiban, felebarátaiban Isten jelenlétét látta, magát olyan embernek tartotta, mint aki „szegény, mint minden szegény”: mind szóban, mind tettekben egészen átadta magát a testvéri szeretet gyakorlásának,

egyedül is és a Szent Vince Konferencia szervezett formájában is, Torinó utcáin, a szegénynegyedekben, Cottolengóban.

1918-ban beiratkozott a gépészmérnöki szakra (bányászati szakirányon), hogy a bányászok, a legegyszerűbb és legkevésbé képzett munkások között szentelhesse magát Krisztusnak. 1919-ben csatlakozott az Olasz Katolikus Egyetemi Szövetséghez (FUCI). Belépett a Katolikus Akcióba, a Milites Mariae körhöz tartozott, és a magáévá tette a PAS [Preghiera, Azione, Sacrificio] jelszavát: „Imádság, cselekvés, áldozat”.

A háború utáni korszak erős feszültségei közepette szociális apostolkodással foglalkozott, melynek keretében a gyárakban is jelen volt. Meggyőződve a szociális reformok szükségességéről 1920-ban csatlakozott az Olasz Néppárthoz, melyet hasznos eszköznek tekintett egy igazságosabb társadalom megvalósításához. Ugyanebben az időszakban apját németországi nagykövetté nevezték ki. Berlinben Pier Giorgio felkereste a legszegényebb negyedeket, és kapcsolatba került a fiatal német katolikus diákok és munkások köreivel. 1921 szeptemberében Rómában a katolikus ifjúság egyik nagyszabású tüntetésén, mivel védelmébe vette körének zászlaját a királyi gárda támadásától, letartóztatták. Sienai Szent Katalin írásai és Savonarola tüzes beszédei arra késztették, hogy

1922-ben Jeromos testvér néven belépjen a Domonkos-rend világi harmadrendjébe. Szent Domonkos buzgó tanítványaként mindennap elmondta a rózsafüzért,

és kijelentette, hogy „végrendeletemet – a rózsafüzérre mutatva – mindig a zsebemben hordom”. Számos egyházi egyesületnek volt tagja, melyeket buzgó keresztény életének sokféle vonásával gazdagított.

Napjai így oszlottak meg az imádság, a rászorulók segítése, a tanulás és a barátok között. Halála után a szülei Giorgio barátaitól és az általa segített emberektől tudták meg, hogy milyen életmódot folytatott ez a fiatalember, aki mindig gyalogosan szaladt Torino utcáin, mert a villamosra szánt pénzt jótékonykodásra szánta: gyógyszert vett a betegeknek, sőt még a ruháit is odaadta olyanoknak, akiknek nem volt.

Szülei gyakran szemrehányást tettek neki, amiért rendre későn érkezett haza, mivel nem tudtak fiuk jótékonykodó életéről.

A fiatal Pier Giorgio arra is gondolt, hogy pap legyen, mégis inkább úgy döntött, hogy az életszentségre szóló meghívást a világi életben éli meg, mert ez az életforma lehetővé tette számára, hogy a szociális tevékenységen keresztül személyesen, közelről osztozzon a munkások és a szegények sorsában.

Politikai téren, bár tagja volt Don Sturzo Néppártjának, bírálta annak bizonyos politikai álláspontját, melyek a születőben lévő fasiszta párt támogatására hajlottak.

Szenvedélyesen szerette a hegyeket és a sportot, csatlakozott a Club Alpino Italianóhoz és a Giovane Montagna egyesülethez. Gyakran szervezett kirándulásokat barátaival (Società dei Tipi Loschi, ’Gyanús Alakok Társasága’), melyek alkalmat adtak az apostolkodásra. Színházba, operába járt, múzeumokat látogatott, szerette a festészetet és a zenét, Dantétól hosszabb szövegeket is kívülről tudott. Mindemellett mindig odafigyelt mások szükségleteire, különösen a szegényekére és a betegekére, akiknek – időt, energiát nem kímélve – egész életét áldozta.

Már majdnem megszerezte a diplomát – két vizsgája volt hátra –, amikor hirtelen fellépő gyermekbénulásban meghalt, melyet valószínűleg a szegények segítése közben kapott el.

Az első tünetek – migrén, étvágytalanság és láz – június 30-án jelentkeztek. Torinóban halt meg 1925. július 4-én, szombaton. Két nappal később a temetésén összegyűlt hatalmas tömeg kezdte el családja és a világ előtt feltárni keresztény tanúságtételének nagyságát. Így indult el az életszentségnek ebből a nagy híréből az az út, amely a boldoggá avatásához vezetett: Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá a hívőkkel zsúfolásig megtelt Szent Péter téren.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Causesanti.va

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Történelmi tanévkezdés Kazincbarcikán

Hírek
A 2025/26-os tanév első napjával, szeptember elsejével kezdte meg működését a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola Kazincbarcikán.
img 2910

 

Kazincbarcikán egy korábban már meglévő állami fenntartásban működő intézmény került egyházi fenntartásba.

img 2904

Az a tény, hogy ez az iskola létrejött, igazán történelminek mondható. Kazincbarcika egy 1954-ben, négy településből létrehozott város, ahol a bányászat és a vegyi gyár miatt ezrével jöttek a szerencsét és boldogulást kereső fiatalok. Nem titok, hogy mint szocialista város – Sztálinváros és Leninváros mintájára- egy új világszemléletet képviselt, amiben a vallásnak nem sok szerep jutott.

A folyamatos növekedés eredményeként annyi gyermek volt, hogy délelőtt és délután is volt tanítás a város kilenc iskolájában. Az is ismert adat, hogy a mostani 28.000 lakosból 12.000 nincs megkeresztelve.

A rendszerváltozás óta igen sok minden változott, sorra jöttek létre egyházi fenntartású intézmények, mint az Angyalkert Görögkatolikus Óvoda is.

img 2909

A helyi egyházközség az egyházmegye támogatásával elérkezettnek érezte az időt, hogy az elmúlt év őszén elkezdje a tárgyalásokat először is a város vezetésével, majd az állami fenntartóval az estleges átvétel lehetőségéről. Március 17 és 18-án volt egy szavazás a szülők és pedagógusok részvételével, arról, hogy támogatnák-e egy leendő egyházi intézmény működését. A szavazás számunkra csodás módon olyan kedvezően alakult, hogy álmunkban sem reméltük volna. A lélektani 50+1 % százalék helyett több, mint nyolcvan százalékban támogatták az egyházi átvételt. Ez számunkra egy lottó főnyereménnyel ért fel!

img 2905

Szeptember 1-én elkezdődött a munka, ami folytatása egy nagyon komoly előkészítő munkának. A Mindenható Isten mellett köszönjük a Püspök Atyának, az Egyházmegye Oktatásért felelős dolgozóinak, hogy a lehetetlennek tűnőt lehetővé tették!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Dr. Janka Gábor, iskolalelkész

Megáldották az új görögkatolikus templom alapkövét Kecskeméten

Hírek
 15

Püspöki Szent Liturgiára gyűlt össze a Kecskeméti Görögkatolikus Parókia közössége augusztus 24-én. A szertartás végén ünnepélyesen elhelyezték, majd Kocsis Fülöp érsek-metropolita megáldotta az újonnan épülő görögkatolikus templom alapkövét.

Az eseményt a helyi önkormányzat és a történelmi egyházak több képviselője is megtisztelte jelenlétével.

A Kecskeméten élő görögkatolikusoknak sokáig nem volt helyben lakó papjuk. A lelkipásztori feladatokat Szegedről látta el az ottani parókus, amíg 2008-ban nem érkezett saját szolgálattevő Feczák László atya személyében. 2015. december 21. óta önálló liturgikus térrel is rendelkezik a közösség: a Zimay László utcában álló épületet kápolnaként és közösségi házként használják. A szervezőlelkészséget 2019. január 1-jén emelték parókiai rangra.

Augusztus 24-én már a reggeli istentiszteleten is többen imádkoztak együtt Kocsis Fülöp érsek-metropolitával a Szent Kereszt felmagasztalása címünnepű kápolnában. Az utrenyét követő Szent Liturgián pedig megtelt a helyiség a különleges alkalomra érkezőkkel.

Az oltár mellett szolgált Szaplonczay Miklós esperes, Dudás György és ifj. Feczák László görögkatolikus áldozópap, Finta József pápai káplán, érseki helynök, Papp András diakónus és a papnevelő intézet néhány növendéke.

Fekete Szabolcs kanonok, címzetes apát, Szeberényi Gyula országgyűlési képviselő, Szamler László és Laczkó-Zsámboki Angéla önkormányzati képviselők, Engert Jakabné és Fekete Gábor alpolgármester, Lévai Jánosné tanácsnok, a kivitelezést végző CS.I.R. Kft. néhány képviselője és a Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend magyarországi tagjai is elfogadták az egyházközség meghívását az ünnepi eseményre.

A nap apostoli szakaszát a Korintusiaknak írt első levélből Timkó Tamás karnagy, kántor olvasta fel. A szívtelen szolgáról szóló példabeszédet pedig Papp András diakónus tolmácsolta Szent Máté evangéliumából.

Az ünnepi prédikációt Kocsis Fülöp érsek-metropolita mondta.

„Azért jöttünk ma Kecskemétre, hogy mélyre ássunk” – kezdte szentbeszédét Kocsis Fülöp a már megkezdett építkezésre utalva. De ezt az „ásást” nem most, hanem 17 évvel korábban, a szervezőlelkészség létrehozásakor megkezdték, amikor a római katolikus plébánosok fogadták be templomukba a görögkatolikusokat.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban két, szorult helyzetbe került emberről volt szó – egyikük felelőtlen módon nagy tartozást halmozott fel.

Maradnak a keresztények Gázában – A Jeruzsálemi Görög Ortodox és Latin Patriarkátus közleménye

Hírek
 

Közös állásfoglalást adtak ki a jeruzsálemi ortodox és katolikus főpásztorok augusztus 26-án.

Az igazság útja életet ad, de tágas az út, mely a halálba vezet.
(Péld 12,28)

Néhány héttel ezelőtt az izraeli kormány bejelentette, úgy döntöttek, hogy teljes ellenőrzésre tartanak igényt Gázavárosban. Pár napja több médium is arról adott hírt, hogy nagyszabású katonai mozgósítás zajlik, és a közeljövőben offenzívára készülhet Izrael. Ugyanezek a híradások azt is közölték, hogy Gázaváros lakosságát – ahol több százezer civil él, és ahol keresztény közösségünk is található – evakuálják, és a Gázai övezet déli részére telepítik át. Közleményünk kibocsátása idején már érvényben vannak evakuálási parancsok egyes gázavárosi körzetekre. Továbbra is érkeznek jelentések súlyos bombázásokról. Még több pusztítás és halál várható, egy olyan helyzetben, amely az újabb hadműveletet megelőzően is tragikus volt. Úgy tűnik, az izraeli kormány bejelentése, mely szerint „a pokol kapui nyílnak meg”, valóban tragikus formában alakot ölt. Az eddigi gázai hadműveletek, az izraeli kormány nem titkolt szándékai a jelenlegi műveletet illetően, valamint a helyszínről érkező mostani jelentések mind arra mutatnak, hogy a hadművelettel nem csak fenyegetnek, hanem már megvalósulóban van.

A háború kezdete óta a Szent Porfíriosz görög ortodox egyházközség és a Szent Család-plébánia egyaránt több száz civilnek nyújtott menedéket. Köztük vannak idősek, nők és gyermekek. A latin plébánia épülettömbjében évek óta gondoznak a Szeretet Misszionáriusai Nővérek fogyatékkal élő személyeket is. Gázaváros más lakosaihoz hasonlóan a nálunk élő menekültek maguk dönthetnek arról, lelkiismeretük szerint, hogy mit fognak tenni. Azok között, akik a mi épületeinkben kerestek menedéket, sokan legyengültek, alultápláltak az elmúlt hónapok nehézségei következtében. Az, hogy elhagyják Gázavárost, és délre meneküljenek, számukra felér egy halálos ítélettel. Ezért

a papság és a szerzetesnővérek úgy döntöttek, hogy maradnak, és továbbra is gondot viselnek azokra, akik az épületeinkben élnek.

Nincsenek pontos információink arról, mi fog történni a helyszínen, nem csak a mi közösségünkkel, de az egész lakossággal. Csak azt ismételhetjük el, amit már mondtunk: a jövő nem alapulhat fogságon, sem a palesztinok áttelepítésén, sem pedig bosszún. Azt szeretnénk elismételni, amit XIV. Leó pápa mondott pár nappal ezelőtt:

Valamennyi nép, a legkisebbek és leggyengébbek identitását és jogait is tiszteletben kell hogy tartsák a hatalmasok, különösen is azt a jogukat, hogy saját földjükön élhessenek; senki sem kényszerítheti őket száműzetésbe.” (Beszéd chagosi menekültek egy csoportjához, 2025. augusztus 23.)

Ez nem a helyes út. Semmi nem indokolhatja a polgári lakosság szándékos, erőszakos, tömeges áttelepítését.

Itt az ideje, hogy véget vessünk az erőszak spiráljának, a háborúnak, és az emberek javát helyezzük előtérbe. Elég volt a pusztításból – a háborús helyszíneken és az emberek életében is. Semmivel nem lehet megindokolni a polgári lakosság fogságban és túszként tartását, szörnyű körülmények között. Itt az ideje, hogy mindkét oldalon gyógyulhassanak a régóta szenvedő családok.

Hasonlóan sürgetőnek érezzük, hogy a nemzetközi közösséghez forduljunk, és felszólítsuk őket: lépjenek fel az értelmetlen és pusztító háború lezárása érdekében, az eltűnt emberek és az izraeli túszok hazatérése érdekében.

„Az igazság útja életet ad, de tágas az út, mely a halálba vezet.” (Péld 12,28)  Imádkozzunk, hogy valamennyien megtérjünk, hogy az igazság és az élet útján tudjunk járni, Gáza és az egész Szentföld érdekében.

Gáza, más néven Gázaváros a Palesztin Autonóm Területek Gázai övezetének legnagyobb települése és székhelye. Kikötőváros, Tel-Avivtól mintegy 65 kilométerre délre fekszik. A várost a háború kezdete óta sújtják izraeli támadások: a Szent Porfíriosz görög ortodox templomot 2023 októberében érte támadás, mintegy húsz ember vesztette életét; a sebesülteket a Szent Család katolikus plébánia fogadta be. A Gázai övezet egyetlen katolikus temploma már 2023 decemberében is célkeresztbe került, amikor egy mesterlövész rálőtt a templom udvarán álló tömegre. Akkor két nő, Nahida Khalil Anton és Samar Kamal Anton, anya és lánya haltak meg. A Szent Család-plébániát 2025 júliusában érte bombatalálat, Gabriel Romanelli plébános maga is megsebesült. A támadás másnapján odalátogatott Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka és III. Teofil jeruzsálemi görög ortodox pátriárka.  

Forrás és fotó: Jeruzsálemi Latin Patriarkátus

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Anthony Figueiredo: Szent Carlo Acutis – A mennyország mosolya

Hírek

Carlo Acutis (1991–2006) a jezsuiták által fenntartott milánói XIII. Leó Intézet diákja volt. Tizenöt évesen, 2006 szeptemberében váratlanul megbetegedett, és rendkívül agresszív, gyors lefolyású leukémiában október 11-én meghalt. Boldog Carlo Acutist – miként Boldog Pier Giorgio Frassatit is – szeptember 7-én együtt avatják szentté.

XIV. Leó pápa 2025. június 13-án jóváhagyta kilenc boldog kanonizálását, és kijelölte a szenttéavatási szertartások időpontját. A konzisztóriumon a Szentatya bejelentette, hogy Boldog Pier Giorgio Frassatit és Boldog Carlo Acutist szeptember 7-én együtt avatják szentté.

Mindkét szentté avatást nagy várakozás övezi a hívek részéről. Az egyik fiatal, Boldog Pier Giorgio Frassati a 20. század elején élt; a másik, Carlo Acutis az első 21. századi szent lesz. Carlo Acutis szentté avatása eredetileg április 27-re, irgalmasság vasárnapjára volt tervezve, ám Ferenc pápa húsvéthétfőn bekövetkezett halála miatt el kellett halasztani.

A Szent Carlo Acutis – A mennyország mosolya című kötet szerzője, Anthony Figueiredo kiemeli: „Ez a tinédzser, az első Y generációs szent” öt egyszerű lépésből álló útitervet jelöl ki számunkra az életszentség felé: az Eucharisztia gyakori vétele; szentségimádás; lelkivezetés és gyónás; a Boldogságos Szűzanya és a szentek iránti tisztelet; szeretetcselekedetek, melyek többnyire kicsinyek és rejtve maradnak.

Carlo mindennap igyekezett részt venni a szentmisén, hogy személyesen találkozzon Jézussal. Vallotta: „Minél gyakrabban vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál inkább válunk Jézushoz hasonlóvá, hogy már ezen a földön megízlelhessük a mennyországot.” Carlo számára ezt a személyes kapcsolatot legjobban az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Úrba vetett hite táplálta. Különleges számítógépes tudását is annak szentelte, hogy terjessze az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Krisztus ismeretét. Tizenegy éves korától kutatta az eucharisztikus csodákat világszerte, 17 országban; felkeresve a sok helyszínt, ahol ezek megtörténtek, és katalogizálva azokat az interneten. Az általa épített weboldalon 136 csoda található.

Szent István király, Magyarország fővédőszentje

Hírek
 

Első, államalapító, szent királyunk, hazánk fővédőszentje életét és művét idézzük fel főünnepe, augusztus 20. alkalmából.

A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Nyugat felé fordult, és megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. Egyes források szerint a bajor papok egyike keresztelte meg őt és kisgyermek fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta.

Az Érdy-kódex leírása szerint Géza felesége, Sarolta csodálatos álmot látott fia születése előtt. Egy tündöklő, égi fényben megjelent férfi szólt hozzá: bízzál Istenben és légy bizonyos benne, hogy fiat szülsz, ki először visel ebben az országban koronát, és majd a népen királyként uralkodik. A keresztségben az én nevemet add neki. Sarolta kérdezte, hogy ki ő? Mire a férfi így felelt: én vagyok István, a hívők közül legelső, ki Jézusért a mártírkoronát kiérdemeltem.

A Hartvik püspök által a 12. században írt legenda így beszéli el István születését és megkeresztelését: „Közben megszületett a fejedelem Istentől megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az Úr, még mielőtt a méhben megfogant volna, és akinek, mielőtt megszületett, első vértanúja nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és ő lett lelki gyámola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben, korona a latin beszédben. Mivel Isten azt óhajtotta, hogy e világban is királyi hatalom koronázza, s a jövőben váltsa fel az örökké tartó boldogság koronájával, kijelölte őt az örök, el nem múló dicsőség elnyerésére.”

Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és helytállásban messze kiemelkedő fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse. Adalbert bérmálta meg a fejedelmi ifjút. Ő közvetítette 995-ben az István és a bajor hercegnő, Gizella között létrejött házasságot is. Az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben vette át a hatalmat.

Máriát dicsérni jöttünk ma ide – Nagyboldogasszony ünnepe külhoni egyházmegyékben

Hírek

Az augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevétele ünnepén a külhoni egyházmegyéinkben a főpásztorok által bemutatott ünnepi szertartásokról az egyházmegyék híradásai alapján adunk körképet. Összeállításunk a Nagybecskereki Egyházmegye beszámolójával bővült.

Nagybecskereki Egyházmegye

Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén, augusztus 15-én a bánáti Töröktopolya, a Nagybecskereki Egyházmegye egyetlen Mária-kegyhelye adott otthont annak a nagyszabású búcsúnak, amely Vajdaság minden részéről vonzotta a zarándok híveket és papokat.

A szentmise előtt a hívek közösen vettek részt keresztúti ájtatosságon, rózsafüzér imádságon, bűnbánati liturgián és vesperáson, amelyeket egyházmegye papjai vezettek. A bűnbánati liturgián Böjte Csaba OFM mondott elmélkedést, majd a híveknek lehetőségük volt szentgyónást végezni, így lélekben megtisztulva kapcsolódhattak be a búcsú ünnepi eseményeibe.

Az ünnepi szentmisét Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök mutatta be számos nagybecskereki és szabadkai egyházmegyés pappal együtt. A szentbeszédet Böjte Csaba OFM mondta.

A reményről, a hit erejéről és a Szűzanya példájáról szólt: „Mária a remény nagyasszonya. Ezt bizonyítja maga az a tény, hogy bár volt élete, tervei, jegyese, mégis, amikor az Úr arra szólította, hogy a Megváltót adja a világnak, kész volt mindent feladni. Miért? Mert hitt és remélt Isten ígéreteiben. Nekünk is így kell követnünk Máriát: hinni és remélni, bízni Isten üzeneteiben.”