Miskolc-Diósgyőri Görögkatolikus Parókia

Új mobilalkalmazás érhető el az eucharisztikus csodákról és Szent Carlo Acutisról

A pennsylvaniai Malvernben található Szent Carlo Acutis-kegyhely és Eucharisztikus Központ február 14-én új mobilapplikációt tett elérhetővé, amely az eucharisztikus csodák ismertetését szolgálja.

„Carlo a korának technológiáját használta, hogy közelebb hozza az embereket Jézushoz az Eucharisztia által – mondta Mary Bea Damico, a Szent Carlo Acutis-kegyhely ügyvezető igazgatója. – Ezzel az alkalmazással az ő küldetését folytatjuk, és a modern technológiát felhasználva hirdetjük, hogy az Eucharisztia Jézus élő lényege.” Az alkalmazásban megtalálható Szent Carlo életének gyönyörű útja is, és azt remélik a létrehozói, hogy mindenkit arra ihlet és vonz, hogy a saját útján haladjon előre, és így azzá a szentté váljon, akivé teremtették.

Az alkalmazás, amelyet Antonia Acutis, Carlo édesanyja közreműködésével fejlesztettek ki, mobilra optimalizált, dokumentált történeteket gyűjt össze az eucharisztikus csodákról, amelyeket a fiatal szent annak idején a témában összeállított nemzetközi kiállításában örökített meg. Mint ismeretes, Szent Carlo Acutis, aki 2006-ban, mindössze 15 éves korában hunyt el, a technológiai eszközöket arra használta, hogy az Egyház által kivizsgált és jóváhagyott eucharisztikus csodákat katalogizálja és népszerűsítse. Jóval a mobiltechnológia és a közösségi média megjelenése előtt felismerte, hogy az internet hatékony eszköz az evangelizációhoz.

Az alkalmazásnak vannak más funkciói is, például a „Live Like Carlo” (Élj úgy, mint Carlo) menüpont interaktív utazást kínál Carlo életének meghatározó pillanatain keresztül, de kialakítottak egy speciális teret is, ahol a világ különböző kápolnáiból közvetítenek örökös szentségimádásokat, amelyekbe természetesen be is lehet kapcsolódni.

Eszköz, amellyel mindenhol elérhetőek a fiatalok

„Carlo rajongott azért, hogy a technológiát felhasználva Jézusról és különösképpen is az Eucharisztiáról beszéljen. Örömömre szolgál, hogy az ő odaadását olyan módon osztják meg, amely mindenhol elérheti a fiatalokat és a családokat” – mondta Acutis asszony a kezdeményezéssel kapcsolatban. „Nagyon fontos, hogy továbbra is terjesszük az eucharisztikus csodák hírét az egész világon. Az alkalmazás remek eszköz lesz ennek a küldetésnek a folytatásához” – tette hozzá.

Nelson J. Perez philadelphiai érsek „fantasztikusnak” minősítette az alkalmazást, és kiemelte, hogy a fiatalokkal való kapcsolatépítés és szolgálat az egyik legfontosabb prioritása. „A Szent Carlo Acutis-kegyhely és ez az alkalmazás segíteni fog papjainknak, a tanároknak és szülőknek, amikor gyermekeinkkel a katolikus hitről beszélgetnek. Támogatja azt a felhívásunkat, hogy mindennap éljük meg hitünket” – mondta.

Fordította: Romkat.ro

Forrás: Vatican News angol nyelvű oldala

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Egy misszionárius útja – A Fülöp-szigetek hegyeitől Európa szívéig

Phoebie Romero Fababair, vagyis Phoebie atya a világ másik oldaláról érkezett: a Fülöp-szigetek távoli, hegyek közé zárt falvaiból hozta magával hitét, tapasztalatait és szegénységben edzett derűjét Magyarországra. Egykor európai misszionáriusok indultak Ázsiába – most ő érkezett onnan szolgálni. Mint fogalmaz: eljött az ideje, hogy visszaadjanak valamit abból a hitből, amit egykor ők kaptak.

Életútja arról mesél, hogyan válik a személyes küzdelem hivatássá, a kultúrák találkozása pedig kölcsönös ajándékká.

– Mesélne magáról és arról, hogyan kezdődött a hivatása? Ki vagy mi volt a legnagyobb hatással önre?

– Egyszerű és szerény családból származom a Fülöp-szigetekről. Heten voltunk testvérek: öt fiú és két lány. Édesapám földműves volt, édesanyám háztartásbeli, aki gondoskodott rólunk, és türelemmel tanított bennünket imádkozni és jónak lenni. Nem voltunk különösebben vallásos család. Leginkább csak különleges alkalmakkor jártunk templomba. Édesanyám azonban gondosan ügyelt rá, hogy megtanuljuk az alapvető imádságokat: a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget – anyanyelvünkön: tagalog nyelven.

A szegénység nem valamiféle elvont fogalom volt számunkra, hanem a mindennapi életünk része volt. Gyermekként gyakran mondtam magamnak: a tanulás lesz a kiutam. Nem akartam, hogy a jövőbeli családom ugyanazokat a nehézségeket élje át, mint amit mi. A testvéreim közül egyedül nekem adatott meg, hogy befejezzem az egyetemet, és ez a tudat mélyen formált engem.

Az egyik legnagyobb hatást az akkori plébánosunk gyakorolta rám, egy német misszionárius az Isteni Ige Társaságából (verbiták). Az egyik ministránsa voltam, ő pedig befogadott minket a rendházba és támogatta a tanulmányainkat. Leginkább a jósága érintett meg, különösen a szegények iránti szeretete. Ugyanakkor csodáltam az egyszerűségét, nagylelkűségét és elkötelezettségét is. Valahol a mélyben az a gondolat formálódott bennem: egyszer szeretnék olyan lenni, mint ő.

– Közvetlenül a középiskola után lépett be a szemináriumba?

– Nem. Anyagilag ez lehetetlen volt a családom számára. Érettségi után hat hónapig egy szupermarketben dolgoztam. Ez idő alatt bizonytalannak éreztem magam. Az osztálytársaim már megkezdték az egyetemi tanulmányaikat, én pedig egyre csak a jövőmön töprengtem. Végül felkerestem ugyanazt a papot, és elmondtam neki, hogy szeretnék továbbtanulni. Nagylelkűen támogatott. Beiratkoztam egy számítástechnika képzésre, amely a kilencvenes évek végén, a technológiai fellendülés idején ígéretes területnek számított.

Zenari bíboros szolgálata véget ért Szíriában – „Egy megalázott és lerombolt országtól búcsúzom”

Mario Zenari bíboros tizenhét év nunciusi szolgálat után, február 2-án elhagyta a damaszkuszi apostoli nunciatúrát. Az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek beszélt a háborúról, a keresztények elvándorlásáról, az Egyház elkötelezettségéről.

– Bíboros úr 2008-ban érkezett Szíriába. Ott élt a polgárháború éveiben, egészen a legutóbbi fordulatig. Van olyan arc, jelenet, amely a legjobban összefoglalja ezt a tizenhét Damaszkuszban töltött évet?

– Szíria jelenkori történelmének három jól elkülöníthető időszakát élhettem át. Amikor tizenhét éve megérkeztem, az még a háború előtti Szíria volt. Aztán következett tizennégy évnyi véres konfliktus. Végül egy éve új szakasz kezdődött. Az a Szíria, amelyet most elhagytam, már nem ugyanaz a Szíria, amely érkezésemkor fogadott.

Ami az arcokat illeti, többet is a szívemben őrzök. Szenvedő gyermekek arcát, akiknek végtagjait repeszek szakították le, és akiket damaszkuszi kórházakban látogattam meg.

Magammal viszem az eltűntek nevét:

a két aleppói ortodox metropolita, a szír ortodox Gregoriosz Johanna Ibrahim és a görög ortodox Bulosz Jazigi nevét; drága barátunkét, Paolo Dall’Oglio atyáét és más papokét, akiknek családjaival még mindig tartom a kapcsolatot. Ezeket hordozom a szívemben. Teli bőröndökkel indultam el, de a szívemben hordozott érzelmek sokkal többet nyomnak a poggyásznál.

– Ön gyakran – Ferenc pápát idézve – úgy beszélt Szíriáról mint meggyötört országról, amelyet nemcsak bombák sújtanak, hanem a szankciókkal, az inflációval és a kilátástalansággal vívott „gazdasági háború” is. A vezetőváltás meghozta a változás konkrét jeleit? Hogyan kellene lépnie a nemzetközi közösségnek?

Egy még mindig romokban heverő és megalázott Szíriát hagytam hátra.

Nagyböjti templomi találkozások

A miskolci parókiák nagyböjt szerdáin idén is más-más templomban, közösen végzik az előszenteltek liturgiáját.
5templom26 page 0001

A szertartások minden templomban 17.30-kor kezdődnek.

Az első alkalom a diósgyőri görögkatolikus templomban (Bíró utca 2.) lesz február 18-án. A szertartáson Orosz István atya tart elmélkedést.

XIV. Leó pápa fogadta Sevcsuk ukrán érseket

Február 12-én délelőtt XIV. Leó pápa az Apostoli Palotában fogadta Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi görögkatolikus nagyérseket. A főpásztor köszönetet mondott a Szentszék szolidaritásáért és a támogatásért az emberi életek megmentése érdekében.

Sevcsuk érsek kiemelte, hogy az ukrajnai görögkatolikus egyház részegyház, de egyben globális, mert jelen van minden földrészen, teljes és látható szeretetközösségben Péter apostol utódával. Tájékoztatta a Szentatyát azokról a kezdeményezésekről is, amelyeken keresztül az ukrajnai görögkatolikus egyház együttműködik az ukrán polgári társadalommal és a nemzetközi közösséggel.

Átadta a pápának a hadifoglyok listáját, melyet közvetlenül az érintettek családjától kapott. Ismét háláját fejezte ki azért a fontos küldetésért, amelyet a Szentszék az oroszok által Ukrajna ellen indított háború kezdete óta folytat az emberi életek megmentéséért.

Az audiencia végén Sevcsuk érsek meghívta Leó pápát Ukrajnába. Ajándékul átadott neki egy szobrot, mely Luciano Capriotti olasz szobrász és kardiológus alkotása, a címe: A békegalamb háború idején.

A Szentatya biztosította a főpásztort arról, hogy állandóan imádkozik Ukrajnáért.

Ez volt a második audiencia, amelyen XIV. Leó pápa fogadta az ukrán görögkatolikus egyház elöljáróját. Az első tavaly május 15-én, szintén az Apostoli Palotában zajlott. Június 28-án újból találkoztak a Szent Péter-bazilikában, amikor a Szentatya a szentévi zarándoklatra érkező ukrán görögkatolikus híveket fogadta.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kavalecz Imre volt MÁV-szóvivő, a Szent István-bazilika ministránsa: Megkaptam a hit kegyelmét

Kavalecz Imre kommunikációs szakértő, a Mávinform korábbi szóvivője 1984-től adott tájékoztatást az aktuális vasúti helyzetről egészen 2025. december 17-ig: aktív szolgálatának utolsó napján élőben mondta el a Mávinform híreit a Magyar Katolikus Rádióban. „A vasút szolgálatáért” díj arany fokozatának birtokosa. Szóvivői hivatása mellett 36 éve ministrál a budapesti Szent István-bazilikában.

– Hogyan alakult az élete 1984 tavaszáig, amikor is létrejött a Mávinform, amelynek alapító tagja lett?

– Szikszón születtem 1958 novemberében. Édesapám a vasútnál dolgozott, édesanyám háztartásbeli volt, nevelte a húgomat és engem. Szikszó Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekszik, valamivel több mint ötezer lakosú kisváros, Miskolctól tizenöt kilométerre. Nagyon szép hely. Itt jártam általános iskolába; szívesen emlékszem vissza a tanáraimra, barátaimra, rokonaimra. A szüleim és a nagyszüleim is mélyen hívő katolikusok voltak, vallásos szellemben neveltek bennünket. Hittanra is jártam. Abban az időben csak a templomban volt hitoktatás. Az általános iskolában a tanáraim valahogy megtudták, hogy hittanra járok. Emiatt csak négyest kaptam magatartásból. Édesanyám megkérdezte az osztályfőnökömet, mi a baj Imrével, ő pedig azt válaszolta: megsúgom, nincs vele baj, csak az, hogy hittanra jár. Ám ez nem riasztott el, azután is jártam, nagyon jó papok tanítottak bennünket.

– Nem vetődött fel Önben, hogy pap legyen?

– De igen, méghozzá nagyon korán, hatodikos-hetedikes koromban. A szüleimmel úgy terveztük, hogy a győri bencés gimnáziumba jelentkezem majd, mert a másod-unokatestvérem is odajárt. Hetedikes koromban el is utaztam hozzá Győrbe, végigvezetett a városon, néhány tanárának is bemutatott. Ő nem akart pap lenni, érettségi után a szikszói vasútállomásra került. Rendszeresen hordtam neki az ebédet a Babetta motoromon. Amíg ő ebédelt, én a vonatokat figyeltem. Ez nagyon megragadott, „megcsapott a mozdony füstje”. Ezért aztán végül nem a győri bencésekhez jelentkeztem, hanem Miskolcra, a vasútforgalmi szakközépiskolába. Ott is érettségiztem 1977-ben. Azután pedig a vasútnál dolgoztam Felsőzsolcán, Tárnokon, Miskolcon és Szerencsen, különböző beosztásokban, forgalmi szolgálattevőként, forgalomirányítóként. Elvégeztem a tisztképzőt is, egy darabig állomásfőnök voltam, majd oktatótiszt Szerencsen.

– Elérkeztünk 1984-ig, amikor megtalálta a mávinformos munka. Hogyan történt ez?

– A rendszer bevezetéséről 1984 tavaszán döntött a MÁV vezérigazgatósága. A cél az volt, hogy a Főinform és az Útinform mintájára a Mávinform a médián – az MTI-n, a Magyar Rádión, a Magyar Televízión, az újságokon és később a képújságon– keresztül gyorsan és hatékonyan juttassa el a lakossághoz az utazást érintő friss híreket. A végső szót Bajusz Rezső, a vasúttársaság vezérigazgatója mondta ki.

Nigériai püspök a mindennapos mészárlásokról: Lehetetlen így élni, az egységre kell törekedni

Matthew Hassan Kukah püspököt, a sokotói egyházmegye főpásztorát kérdezte hazája elkeserítő helyzetéről a Fides olasz katolikus hírügynökség február 3-án. A főpásztor hangsúlyozta: a nyugati média csak mélyíti az ellentéteket, amikor vallási megosztottságról beszél.

Matthew Kukah elmondta: „Nincs még egy olyan ország a világon, ahol hétfőn tíz, kedden ötven, szerdán száz embert ölnek meg, és így tovább, és ez aztán minden héten folytatódik. Hogyan tud egy ilyen ország tovább élni?”

A mészárlásokat nem szabad vallási kritériumok alapján értelmezni

„Ami nálunk, Nigériában történik, az nem történhet meg Szudánban, Kamerunban, Nigerben, Ghánában vagy a világ bármely más országában” – folytatta keserűen Kukah püspök. Sokoto főpásztora egyúttal bírálta azt is, amit a gyilkosságok és mészárlások vallási kritériumok szerinti értelmezésének növekvő tendenciájaként emlegetett, miközben arra figyelmeztetett, hogy az ilyen narratívák tovább növelik a bizalmatlanságot és szélesítik a vallási közösségek közötti törésvonalakat. A püspök különösen is bírálta azt a módot, ahogyan a nyugati országokban a média szól a mészárlásokról: „Csak Nigériában halnak meg az emberek mint keresztények és muszlimok. A nyugati média tovább táplálja a vallási indíttatású gyilkosságokat, amikor olyan híreket közöl, mint például: »megöltek húsz keresztényt, megöltek harminc muszlimot«.”

Az intézmények megerősítésére van szükség

Kukah püspök szerint a kérdést politikai és intézményi szinten kell kezelni, vallási és közösségi vezetők bevonásával, hangsúlyozva, hogy a béke nem érhető el kollektív felelősségvállalás nélkül. A nigériai püspök felszólította a politikai és vallási vezetőket, hogy dolgozzanak az intézmények megerősítésén, hogy azok garantálni tudják a biztonságot, az igazságosságot és a nemzeti összetartozás érzését. Egy olyan ország, ahol megszokottá válik az erőszak és egyre inkább elmélyül a megosztottság, saját magát emészti fel. Így kockán forog az ország erkölcsi és intézményi rendje, hacsak az ország vezetői nem az egységet választják, az egyre növekvő megosztottság helyett.

Nigéria Afrika legnépesebb országa

A 237 milliós nyugat-afrikai Nigéria a földrész legnépesebb országa, világviszonylatban pedig a hatodik legnépesebb állam. A lakosság 49,3 százaléka keresztény (háromnegyedük protestáns, negyedük katolikus), míg 48,8 százaléka muszlim, döntően a szunnita irányzathoz tartoznak.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír